A Budapest Bár koncertje alatt végig azt éreztem, mintha Farkas Róbert, a Száztagú Cigányzenekar egykori prímása és zenésztársai külön nekem állították volna össze a programot, amiben régi magyar sanzonokat és pesti dalokat adtak elő klasszikus, éttermi cigányzenekari kísérettel és olyan énekesekkel, mint Németh Juci vagy Rutkai Bori.
A sanzonok, kuplék szövegvilága ugyanis hazatalált, zsigerig hatottak a nóták, amiket őszintén bevallva én eddig csak nagymamám kissé suta, de ettől még nagyon aranyos előadásában halottam.
A közönség persze máshogy élvezte az előadást, amire az erre a célra külön bevilágított nagyerdei víztorony tövében került sor, a szövegeket együtt énekelte a 17 éves gimis csaj és a mellette ülő anyukája, sőt, az egyik sorban egy olyan család is nézte az előadást, ahol a nagymama kipirult arca évekre elegendő beszédtémát fog szolgáltatni a családi összejövetelekhez.
A Budapest Bár egyfajta többgenerációs zenét játszik, olyat, amivel mindenki tud azonosulni: az idősebb korosztálynak ott a hangulat, a boldog békeidők emléke, a fiatalabbnak a cigányzene, ami mellett a húsleves szürcsölte régebben valamelyik belvárosi étteremben, a legfiatalabbaknak pedig a vendégénekesek, akik tökéletes alázattal állnak a produkcióhoz.
Sajnos egyeztetési problémák miatt az illusztris listából nem mindenki tud mindenütt fellépni, de akik itt voltak Debrecenben, azaz Németh Juci, Ruttkai Bori, Behumi Dóri (ex-Jazz + Az), Frenk (ex-Hiperkarma), Keleti András a Colorstarból, és a Kispál koncert után átrohanó Lovasi András, nagyon jól csinálták, nem beszélve a zenekarról, akik a klasszikus hangszereken zseniálisan játszották ezeket a régi slágereket. Más körülmények között én is végigvigyorogtam volna az előadást, de az biztos, hogy így is felejthetetlen este volt, őszinte köszönet érte.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon