A nyugdíjasok is meghallgatták

A nagy rendezvények árnyékában nőtt fel a tavaly óta már Campus néven ismert Vekeri-fesztivál Debrecenben. Miklósvölgyi Péter, az egyik főszervező szerint a váltás jót tett a bulinak, amit még a közeli nyugdíjasotthon lakói is a kertbe kiülve hallgattak.

Ez a nyolcadik rendezvényetek, először a várostól 10 kilométerre levő Vekeri-tó, majd idén a Nagyerdő adott helyet a fesztiválnak. Honnan hová jutottatok?

2002-ben még csak kétnapos volt az első fesztiválunk két színpaddal és egy partysátorral. Volt 6000 látogató, meglepődtünk, mert nem számítottunk ennyire, aztán 2003-ban már 16 000 fesztiválozónk volt, és így szépen tovább. Az idei rendezvény előtt a negyvenezres nézőszámot tűztük ki magunk elé, és ha jól tudom, ezt el is értük. A rekord egyébként a 2007-es volt, amikor a Vekeri-tó adott helyet az EFOTT-nak, ott öt nap alatt ugyan, de 58 000 látogatónk volt.

Mikor gondoltátok úgy, hogy érdemes foglalkozni a fesztivállal?

2003-ban pályáztunk egy EU-program keretein belül, és nyertünk is némi pénzt ifjúsági rendezvény szervezésére, amiből 2004-ben sikerült egy színvonalasabb fesztivált csinálni 22 000 nézővel, akkor volt itt a Motörhead is. Ezen fellelkesültünk, de annyira nem fektettünk bele nagy energiát, mint a többi, nagy fesztivál szervezői, 2005 májusában például még nem volt plakátunk, egy hónapra rá pedig kezdtük a bulit. A Campus Kft a debreceni egyetem diákságának életével foglalkozik, ez a rendezvény csak egy a sok közül, amit évente szervezünk.

Nincs olyan stáb, ami csak ezzel foglalkozik?

Pár ember, de év közben nekik is van más munkájuk. Ilyen szempontból sem lehet minket összehasonlítani más fesztiválokkal, a Szigettel, a Volttal vagy akár a Hegyaljával, ahol profi stáb dolgozik egy-egy rendezvényen.

Miben nem lehet még?

Mindenki azt mondja a saját rendezvényéről, hogy az más, mint a többi, de a mienk tényleg az. A neve is sugallja és a filozófiánk is ezzel egyezik meg: a diákságnak, főleg Debrecen diákságának és a városnak rendezzük, nem kifejezett rockfesztivált akarunk, és nem is Balaton Sound-féle elitrendezvényt, hanem egy olyan pár napos bulit, amin az egyetemisták és a helyi polgárok egymás mellett kényelmesen megférve szórakozhatnak. Az új színhely ezt kiválóan biztosítja, hiszen jól elkülöníthető részekre bontottuk, ott van a kemping a sátorozókkal, mellette a korzó a civilszervezetekkel és főleg helyi produkcióknak helyet adó színpadokkal, a Nagyerdei stadion a hagyományos koncerthelyszín nagyszínpaddal, sátrakkal, valamint felállítottunk egy színpadot a Víztorony mellé, ahol nem mainstream-produkciókat mutattunk be, mint a Budapest Bár, a Csík zenekar, vagy a Privát Buddy Holly sztori, végül pedig a Nagyerdei Gyógyfürdő, amit a fesztiválozók lelkesen látogattak.

Ez a jó irány?

Szerintem igen. Mindenki megtalálhatta azt, ami érdekelte, egy barátom például beült a Víztorony mellé délután hatkor és csak kettőkor jött el onnan, ott is van büfé, sör volt, a többi program nem érdekelte, neki ez kellett. Másnak fontos a vurstlihangulat, a bungee jumping, a harmadik hajnalig akar táncolni és így tovább. Néha persze jó lenne egy olyan fesztiválra elmenni, ahol a Slipknot a főzenekar, de a mi költségvetésünk ezt nem teszi lehetővé.

A helyszínnel kapcsolatban előzetesen sok aggály merült fel, hiszen most a debreceni Nagyerdőben, egy kiemelt természetvédelmi terület kellős közepén rendeztetek tömegrendezvényt, ráadásul a közelben szállodák vannak, a másik oldalon egy nyugdíjasotthon, a harmadikon meg a klinika.

Amikor elkezdtünk foglalkozni a gondolattal, hogy jó lenne behozni a rendezvényt a városba, hogy a debreceniek jobban magukénak érezhessék, azzal kezdtük a munkát, hogy végigjártunk mindenkit, akit ez bármilyen szempontból is zavarhat. Nem titkoltunk el semmit, elmondtuk, hogy negyvenezer fiatalra számítunk, és éjfélig szólni fog a zene. Ezúton is meg szeretném köszönni az együttműködést mindenkinek, mert nagyon türelmesek voltak, és semmilyen negatív kritikát nem kaptunk, még a környezetvédők is elégedettek voltak.

Hogy akadályoztátok meg, hogy egy túl lelkes fesztiválozó belevésse a nevét a védett fákba?

Azokat a területeket, ahol fák, bokrok, védett virágok vannak, elkerítettük,az egyes helyszíneket összekötő folyosókban kárt nem nagyon lehetett tenni, a stadionban meg pláne nem, szóval így. Ettől függetlenül készítettünk egy hatásbecslést a fesztivál előtt, és erre bólintott rá a Hortobágyi Nemzeti Park, akik az erdő kezelői is, hogy oké, akkor próbáljuk meg.

Ez volt akkor a próbafutam?

Igen, ki akartuk próbálni, mit bír el a város, és mit bírunk el mi. Úgy tűnik, hogy sikerrel jártunk, mert mindenkitől csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, azt például a saját szememmel láttam, hogy a főbejárattól húsz méterre fekvő nyugdíjasotthon lakói kiültek a kertbe, és onnan hallgatták a koncerteket, meg nézték a fiatalokat. Napi kapcsolatban voltunk velük, de a klinikával és a szintén a közelben található Csökkentlátók Intézetével is. Aki igényelt, kapott ingyenjegyet és kijöhetett a fesztiválra, elég sokan éltek is vele.

Jövőre is itt lesz a Campus? Anyagilag siker vagy bukta volt?

Ezt ma még nem tudom száz százalékosan megígérni, de szerintem igen. A város képébe belefért, kulturált szórakozást nyújtott, a látogatóknak tetszett, panasz nem volt, szóval szeretnénk, hogy itt legyen. Még nem volt meg a végső összesítés, szóval nem tudok pontos adatokat, de úgy érzem, nem buktunk rajta.

Növekedésre van itt lehetőség? A Vekeri-tó mellett lehetett terjeszkedni, itt azért nehezebb.

Pont a reggeli pakolásnál vettem észre, hogy van még egy része az erdőnek, amit idén nem használtunk, egy olyan placc, ahol szeretnék egy komolyabb színházsátrat felhúzni jövőre. Vígjátékokat, könnyedebb darabokat simán be lehetne mutatni, ezt mindenképpen meg akarom csinálni. Jó lenne egy nagyobb nevet meghívni a nagyszínpadra, de például idén kínálták a Linkin Parkot 300 000 euróért, ami nem sokkal kevesebb, mint az egész költségvetésünk, szóval Metallicára senki ne számítson.