Érzelmileg vezérelt keménymag

A Gyárfeszt harmadik napja hozta a régóta várt, igazi fesztiválhangulatot: a zenei felhozatal sokszínűsége miatt mindenki megtalálhatta az ízlésének megfelelő produkciót. Ami talán a legtöbb embert vonzotta, az az egész napos programnak számító hiphop színpad volt, itt délutántól jobbnál jobb fellépők osztották az ütemeket meg a szövegeket, a szokásos hazai lovászokon kívül Gratt, Zomblaze és Kool Kasko pakolta, attól függően, ki reppelt éppen. Az MC-k teljesítménye nem volt egyenletes. Sajnos SP-ről lemaradtam, pedig valaki azt mondta, ő csinálja az „emó-rapet”, komolyan kíváncsi lettem volna rá. Helyette volt fasza Funktasztikus-show, egy unalmas és béna Bobakrome (nem értem, miért jó ezt részegen csinálni), voltak a Hősök, kábé hasonló színvonallal. Viszont az abszolút pozitív csalódás az NKS igen rövid fellépése volt, azt hiszem, nekik Kool Kasko tette az alapot. Nem látok nagy alapvető különbséget a felsoroltak közt, élőben mégis kijön, ha egyszerűen jobb valaki. Jó ötlet volt egyébként előtérbe helyezni a hiphop részleget, helyszínileg – a fesztivál bejáratánál volt a színpad, már a villamosmegállóból lehetett hallani a zenét – és a promócióval is, nagyon sokakat vonzott a dolog, és sokan érdeklődtek is, mikor mi lesz, satöbbi.

Eközben két másik színpadon a könnyedebb, bulizós punk alapú zenék mentek, rögtön egy érdekességgel nyitott a nap, persze ezt majdnem lehetetlen volt megnézni: a Bohemian Betyars nevű formáció délután fél hatos koncertjét természetes módon ki kellett hagyni, pedig megérte volna. A miskolci srácok balkáni zenét játszanak egész király, táncolható punk értelmezésben, egy üde színfolt lett volna a sorban, ha nem ilyen korán játszanak. A sorban következő noname zenekarokra nem igazán emlékszem, a hangulatfelelős a Fish!-Grenma-30Y trió volt, nyilván rengeteg (és már-már klinikai állapotban lévő) fiatallal a közönség soraiban, ezek közül csak a Fish! zenéje volt számomra élvezhető, ők viszont nem nagyon szoktak hibázni, értenek hozzá, hogy a közönség egyszerűen jól érezze magát. Az új lemezes Idoruról szintén sikerült lemaradni, de némileg kárpótolt az utánuk játszó Blind Myself. Emlékeim szerint Miskolcon van egy rakás rajongójuk, régen az Ifiházas metálbulikra jól össze lehetett szedni az ilyeneket, most elég kevés került elő, de maga a koncert sem volt az igazi, valamiért. Ez magyarázható az amúgy kiválóan teljesítő hangcucc kicsivel kevésbé energikus kihasználásával, vagy az új lemez számaival, amit nem is nagyon ismertünk fel, meg nem is igazán tetszettek.

Nagyon jól működött viszont a színpadokon és úgy általában a hangulat fokozása, az egyre keményebb/gyorsabb/radikálisabb zenét játszó zenekarok megfelelő sorrendbe állításával. A popszínpadon játszó nevekből a Ritmiklift átlagos-elszállós koncertjét érdemes megemlíteni, semmi extra, utánuk viszont a „jó öreg” Testi Egyenleg egyenletét kaptuk meg, két rézfúvóssal meg egy kurvajó zenekarral az egyik oldalon, egy hálás ska-szerető közönséggel a másikon.

A már említett fokozás tetőpontján a szombati napon nem metálkór vagy hasonló kategóriájú, hanem szintén vérdurva, de állítólag deathrash műfajú metált csodálhattunk meg: a miskolci, de bárhol máshol is elismert Slytract három tagja szokásosan lebontotta körülöttünk az épületeket, alólunk a talajt, meg úgy a környéken mindent, ami mozdítható volt. Biztos befutónak számítanak egyébként, örülök is a sikereiknek, meg már régóta várjuk is, mikor törnek ki a Miskolcot és egész Borsod megyét körülölelő nehézségekből. Kevés olyan koncert van egyébként, ami ennyire nosztalgikus érzéseket keltett bennem (azok a régi szép Ifiházas idők...), és aminek hatására elgondolkodtam, hogy hangzóanyagot is kellene keríteni a zenekartól – na, ez a Slytractnek tökéletesen ment.

Természetesen nincs fesztivál villamoszene nélkül: a már emlegetett 6x6-os katonai jármű belsejében a jó öreg Gurusan és Payment Method haverja pakolták majd' egész este, a legjobb breakbeat és dubstep mulatozásokkal, egy pár percre szerintem mindenki belehallgatott, aki arra járt (márpedig mindenki járt arra.) Mindeközben a pincehelységben, megint csak feltűnően kevés emberrel, folyt a drum&bass buli, a Stealth projekt néhány tagjával (nekem nem derült ki sajnos, ki kicsoda) kezdődött a móka, majd következett a nagy fellépőnek meghirdetett Jade (egy-két kiadó, ahol jelennek meg zenéi: Moving Shadow, Citrus, Black Sun Empire Rec.) , aki egyszerűen nem tud hibázni, precíz szettjét az utolsó másodpercig kiszámoltnak éreztem, ennek ellenére nagyon tetszett. Az már kevésbé, hogy a kolléga valamiért nagyon sietett valahova, zárásként egy saját készítésű dubstep trackkel köszönt el, utána a Miskolcon kevésbé ismert Radical Motion egyik tagja, Reck pakolta a lemezeket. A hangulat változása egyértelmű volt: míg a debreceniek és Jade zenéjére maximumon pörögtek a fiatalok, teljes erőbedobással, addig Reck zenéit inkább a hozzáértő, idősebb közönség bólogatta végig. Hihetetlen nagy buli volt, a szelekció tökéletes (ami nekem gyanúsan tíz évet bőven átfogott, márpedig az elektronikus zenében nagy szó), az előadásmódra pedig egy szó van, és az a tisztelettudó.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!