Nem hergelte a tömeget a lolitás Lily Allen

2009.08.13. 14:00
Az Index fesztiválblogja

Aktuális

 
A fesztiválról
The Offspring, Fatboy Slim, Placebo
Tovább »
Napijegy
10000 Ft
Bérlet
30000-45000 Ft
Sátorozás
van, bérlettel ingyenes
Sör
480 Ft
Lángos
500 Ft
 

A Sziget első igazi első napján a szexuálisan érzékeny férfiak és tinilányok kedvenc brit popénekesnője, Lily Allen kapott nagy szerepet a buliindításban. Sajnos meglepetést nem okozott, maximum azzal, hogy mennyire nem sugárzó karakter a színpadon, ennek ellenére bejött. A melleiről, fiúiról és fotósverésekről is ismert fiatal, jó családból származó (apja zenész, anyja az Elizabeth producere) Lily a Myspace sztárja volt valaha. Számait olyan sokan töltötték le, hogy netceleb lett, ami után első lemezének, az Allright, Stillnek a sikere már nem is volt meglepő.

A kislányos hang és a kurvás viselkedés a beszólogatós celebléttel remek kombóban mutatta meg, hogy igazából Lily Allen mindenkinek szól. A koncerten hihetetlen sok fiatal lány fontos üzenetet próbált dekódolni a 22 című nagy, lányos szembenéző dalban (It's sad but it's true how society says her life is already over), míg a kemény kiállású férfiaknak a pubertáskori elfojtott vágyakból hozhatott vissza valamit. Pedig mintha magának énekelve járkálna fel-alá, véletlenül se nézve a közönségre, de színpadi flegmasága ellenére bejött, mert az énekhangja szexi.

Visszafogottsággal és szerénységgel alakítja a vamp botrányhőst, amitől persze még izgatóbb, de csak ettől még megőrülni nem fog a közönség. Talán a Britney Spears-sláger éneklésénél, a Womanizernél szabadult el kicsit a közönséggel együtt, egyébként csak egymás után gyújtogatta a cigiket.

Első albumáról, az Alright, Stillről eljátszotta a nagy slágerré váló lelki drámából építkező Smilet és a nagyváros életet megéneklő LDN-t, és a Kaiser Chiefs-es Oh My God is jó volt. Az egyetlen meglepetésként és bátor újításként a Smile-ba belejátszottak egy pörgősebb d'n'b-s részt, egyébként úgy zenéltek, mintha egy kereskedelmi rádió hatalmas szerkesztősége lenne a közönség, akiket meg kell győzni arról, hogy semmi durva és vállalhatatlan nincs Lily Allen dalaiban. Pedig a nőből áradó izgató romlottság okán állíthatjuk, biztos van, csak rejtegeti.

A koncert erősebb kezdése után egészen leült az addig sem hihetetlen pörgős buli, hogy a végére a legnagyobb slágerekkel köszönjön el: a vidám Fuck You-t vele üvöltötte mindenki, a cowboyos indítással dolgozó Not Fair megint csak rólunk, mocsok férfiakról szólt, lelkesen énekelte a közönség. A sok megjátszós vamp botrányénekesnő mellett Lily szórakoztató és jófej, az ideális popsztár.