Az A38 miatt bejön ez az ország

A Satyricon már nem először jár nálunk, most az előzetesen beharangozott GWAR helyett érkeztek a Szigetre. Az interjúalanyunk, Sigurd Wongraven, ismertebb nevén Satyr, aki a zenekar egyszemélyes zeneszerzője, főnöke,énekese.

Már többször jártál Magyarországon, emlékszel valamire?

Annyira, hogy az egyik legfurcsább élményem is ide kötődik. Amikor 2006-ban egy szép reggel felébredtem a turnébuszban, kinéztem, és egy folyó mellett álltunk. Kérdeztem, hogy mit keresünk itt, mikor érünk már a koncert helyszínére. Akkor mondta valaki, hogy az a hajó az, én meg mondtam, hogy szórakozzon mással, és nem leszek hajózenész. Aztán bementem és láttam, hogy tényleg egy koncerthelyszín, méghozzá egész kiváló. A nevére is emlékszem: A38. Úgyhogy azóta bejön az ország, most is úgy tervezem, hogy egy hosszabb show-t adok, bár tegnap Németországban játszottunk, és csak három órát hagytak minket aludni, de napközben is ledőltem egy kicsit, szóval már viszonylag fitt vagyok.

A System of a Down gitárosával, Daron Malakiannal van  terved?

Felvettünk egy számot, stúdióztunk, és túl sok pénzt fizettünk be. Aztán maradt egy csomó időnk, és ha már egyszer kifizettem, akkor jött, hogy ki is kéne használni, kitaláltuk, hogy jammelgessünk, de ne otthon, hanem a stúdióban. Előszedtük azokat a részeket, amik kimaradtak a lemezről, felhívtam Daront, hogy ha van kedve, akkor jöjjön át, ő meg jött és nagyon klassz dal lett a kis szórakozásunkból, de nem tudom, hogy ezt hogyan lehetne kiadni.

Mikor legutoljára voltál Magyarországon, azt nyilatkoztad, hogy nincs időd már projektekre, és csak a Satyriconra. Még mindig így érzed?

Még sok dolgom van a közeljövőben is a Satyriconnal. Most a fesztiválok, amiknek már lassan vége. Talán pont ez az utolsó fesztivál bulink, de ebben nem vagyok biztos, talán még van egy. Aztán megyünk az USA-ba, ott leszünk 5-6 hetet, utána decemberben megint Európába jövünk, úgy 16 állomása lesz akkor a turnénknak. 2010-ben kreatív évet tartok, beterveztem, hogy megírom az új Satyricon-lemezt, és igen, tervezem, hogy más emberekkel csinálok egy lemezt, de ez még nagyon körvonalas, most annyit tudok, hogy az nem black metal lesz, hanem sokkal inkább rock. Ja, és megpróbálom mindezt a sok teendőt rendesen beosztani. Szerintem 2010-ben nem is fogunk turnézni. Talán néhány fesztivál, de nem szeretnék turnéra menni.

Tegnap arról beszélgettünk a Backyard Babies-zel, hogy Svédország nagy pártolója a könnyűzenei kultúrának. Norvégiában te mennyire látod ugyanezt?

Norvégiában a black metal az egyetlen olyan zenei műfaj, aminek nemzetközi hírneve van és elismert. Ráadásul mi műfajként képviseljük magukat. Igazándiból más zenekarok megcsinálják magukat, és elkezdik promózni a dolgot. Mi meg összefogtunk és már-már egy mozgalommá tömörültünk, ahol az egész stílust próbáljuk nyomni, nem csak a saját zenekarunkat. De ez nem attól van, hogy az állam, vagy az emberek támogatnának minket bármilyen értelemben is. Úgy tekintik a zenét, mint exportcikket, és talán egy kicsit büszkék is ránk és elfogadnak.

Gondoltad, amikor a norvég black metal még a templomgyújtogatásairól volt híres, hogy egyszer majd olyan műfaj lesz, ami zenei díjátadókon sikert arathat?

Nekem egyáltalán nem fontos, hogy az emberek elfogadják a zenémet, ez sosem érdekelt. Ha mégis így van az az ő bajuk. Ha ezért úgy kapunk díjakat, hogy közben nem érzem azt, hogy ciki, amit csinálunk vagy, amiről énekelünk, akkor adjanak díjakat. Azok a zenekarok egyébként, akik az élvonalban vannak, ott voltak 15 éve is, és nincs szükségük díjakra és hájpra, hogy eljussanak a rajongókhoz világszerte.

És mi a helyzet a sátánizmussal?

A rappereknek is ott van, hogy gettóznak, meg gengszterkednek, mégsem hiszik róluk az emberek, hogy mindegyik úgy fog meghalni, hogy autózás közben lelövik őket. Ez egy mögöttes tartalom, gondolati sík, amit egyesek követnek, mások nem. A zenekarok közül is sokan vannak, akik gondolati síkon inkább a sátánizmushoz állnak közel, vagy a természeti dolgokhoz, és a rajongókra is átragad. De ennek is vannak fokozatai, az emberekhez meg már csak a legdurvább, igazán elmebeteg dolgok jutnak el.