Budapest gyönyörű - The Subways-interjú

A korai időpont ellenére egész szép tömeg gyűlt össze a The Subways fellépésére. Koncert után a mindig mosolygó basszusgitáros-énekes Charlotte-tal beszélgettünk a világ állásásról, régről, jelenről és jövőről tíz percben.

Hogy tetszik a fesztivál? Maradtok koncerteket nézni?
Igen, mindenképp! Ennyi előnye van annak, hogy ilyen korán játszottunk, most hátra lehet dőlni. Tegnap szabadnapunk volt, ezért korábban idejöttünk, bár a fesztiválra nem látogattunk ki, hanem Budapest belvárosát néztük meg közelebbről. Imádtam, gyönyörű a városotok, de tényleg, egészen elképesztő antik légköre van. Szeretem Közép-Európát. A fesztivállal kapcsolatban pedig mindig jó érzés van bennünk, szeretjük ezeket a rendezvényeket.

Jobban mint a klubkoncerteket?
Egész más a kettő. A klubokban az a jó, hogy kis helyen összetömörülhet nagyon sok ember, akik csak azért vannak ott, mert rád kíváncsiak, együtt énekelnek, beleremeg a hely az energiákba, ez nagyon jó atmoszféra egy olyan zenekarnak mint mi. A fesztiválokon meg szintén jó bulikat csinálni, kevésbé közvetlen, de sok új rajongót szerezhetsz egy-egy ilyen fellépéssel.

A színpadon egészen önfeledt és vidám hangulatban zenéltek, a zenétek viszont egészen masszív és durva néhol, főleg a szcénatársaitokhoz képest. Hogy fér össze a kettő?
Igazából amikor kimegyünk a színpadra, csak az számít, hogy jól érezzük magunkat mi is és a közönségünk is, abban viszont igazad van, hogy a produkciónk zenei részében elég sok a feszültség. Ez azonban nem tudatos, így alakult, ilyenek vagyunk.

Tavaly volt egy igen hatásos jelenetetek Guy Ritchie RocknRolla című filmjében. Mennyire érzitek, hogy ez sokat adott volna a népszerűségetekhez?
Hála Istennek ezt igencsak érezzük. A filmet is nagyon jól fogadták és látszólag megragadt az emberek fejében a közreműködésünk, működött a zene a képpel. A RocknRoll Queen-t nagyon sokan megismerték ezáltal.

Pedig nem volt új szám, még egy albumot is visszanyúltatok vele.
Igen, és az az érdekes, hogy azelőtt azért nem ez volt a legismertebb számunk, most pedig egyértelműen ez lett, pedig valóban, a kettő között volt egy album tavaly.

Aminek kiváló borítója van. Mesélj róla!
Ez érdekes mert az album körül igen sok volt a hercehurca és sokáig nem is volt koncepciónk a vizuális részével kapcsolatban, aztán Billie meglátta ezt a képet és beleszerettünk, szerintem nagyon jól megy a lemez intenzív hangulatához.

Három év után jelentkeztetek második lemezzel, az úgyneveztt régi szép időkben egy-egy zenekarnak elég volt egy év is, hogy turné mellett is, akár teljesen új csapásvonalon és imázzsal megspékelve új albumot megírjon, rögzítsen, és felvegyen. Manapság a felvételi procedúra egyszerűbb lett, a zenekarok mégis ritkábban jelentkeznek új anyaggal. Miben látod ennek az okát?
Globálban nem tudok erről beszélni, a saját esetünk pedig egészen speciális, egyrészt szerencsére az első albummal nagyon sok lehetőségünk nyílt, nagyon hosszú és sok helyszínt érintő turnét tudtunk összehozni vele, Japánon és Ausztrálián át. Közben folyamatosan írtunk zenéket, de Billie-nek sajnos egészségügyi nehézségei támadtak, félő volt, hogy elveszíti a hangját, az operáció és az azt követő felépülés pedig átírta a terveinket az új anyag időzítésével kapcsolatban.

Sok zenekarban játszik női basszusgitáros, szólógitárosi poszt nőknél viszont egészen ritkaságszámba megy. Ez miért lehet szerinted?
Nem tudom, de ezt én is észrevettem, valóban sok a basszer lány. Talán a ritmus adásában és a motorikus alap megadásában lehet a titok, ez valószínűleg jobban megy a nőknek, mint torzított melódiákban kibontakozni.

Te miért és hogyan kezdtél bele a zenélésbe?
Még fiatalabb koromban, a barátaim hatására. Igazából egészen sablonos, de szép történet a miénk, barátok voltunk, unatkoztunk, zenélni kezdtünk, és most itt ülünk Budapesten egy tök jó nagyszínpados koncert után.

És hogyan látod magad 45 évesen?
Szerintem akkor is zenélni fogok. Mondjuk valószínűleg nem pont így, mint ahogy most láttál a színpadon.

Milyen régebbi zenekarok lemezeit hallgatod?
Én elég sok motownt. Sok európai zenét - tudod, azt a fajtát, amit gyerekként unalomból leemeltél a szüleid polcáról és bakelitről hallgattál. Ezek a zenék elkísérnek később is.