A tegnapi koncertélményeim olyan mély nyomot hagytak bennem, hogy úgy érzem, meg kell osztanom őket veletek is rocker testvéreim! A SZIN, ha valaki nem tudná, egy eléggé antimetal fesztivál, amit már kimondani is szörnyű. A rendezvényen szinte mindenhonnan ordít a tüctüc, ilyen popszemetek a főfellépők. Jövőre Britney-t hozzák el?! Hová tart a világ?Egy rakat divatmajmot is felfedeztem, akiknek végképp semmi közük a rockzenéhez, csak mutogatni jöttek a hibátlanra fésült hajukat, vagy a borotvált hónaljukat. Azért egy napra lementem, mert fellépett régi kedvenc zenekarom, az Ossian. Rég nem láttam őket, mivel az utóbbi időben a koncertek előtt mindig elment a belépő ára is, de most semmi nem akadályozhatott meg.
A főeseményig még belenéztem Harcsa Veronikába, és be kell valljam, egész jó! Kicsit olyan, mint az Opeth, csak metal nélkül, és női énekkel. Egy pár szólót elviselnék benne, de nagyon megfogott így is, mivel ez is őszinte zene, nem olyan, mint az a szemét, amit a rádiók állandóan a pofámba tolnak. Mint kiderül, Veronika anyukája szegedi, ezért sokszor megemlítette, hogy de jó neki itt játszani. Szép hangja volt, jó zenekarral akár nightwish-i magasságokba is emelkedhetne ez a nő!
Pár cigi után végre átértem az Ossianra, ami a zenekar nevéhez képes méltatlanul kis színpadon lépett fel, ráadásul egy medencében, ami egyértelmű bizonyítéka a fesztiválon tapasztalható rockelellenességnek, mivel ez egy jól burkolt utalgatás a fürdésre! De a hangverseny előtt így is drámai hangulat uralkodott, a még üres színpad előtt fenyegetően méregette az összegyűlt fémszívűeket a híres sas, ami az Ossian feliratot cipeli. És akkor egyszercsak a színpadralépett Endre, és zenekara! Kicsit kikerekedett, ám még mindig nagyon férfias, az alfahím-jellegét csak hangsúlyozta a hasig kigombolt fekete ing, és az abból ki-kikacsingató szőrszálak. Rubcsics Ricsi gitárjából megállíthatatlanul özönlöttek a pengeéles riffek, úgyhogy nem is meglepő, hogy a közönség egy emberként üvöltötte az Acélszívet, és társait. A fogós dallamok a kezdő ossianosokat is folyamatos headbangelésre késztették, Endre pedig úgy magáévá tette a színpadot, mintha csak a Fekete Bika mögött kapna el egy nőt! A málházósabb dalok is jól jöttek, kipihenhettük a nyakunkat ért terhelést. Endre az átkötőszövegekben rendszeresen a politikáról is beszélt. Végre valaki, aki nyilvánosság előtt is ki meri mondani, hogy mi a baj a mai világban, és bevallja, hogy áhítozva várjuk az Ítéletnapot! A sikolyok hasítottak, a koncerten minden megvolt, ami kell egy igazi pengeéles heavy metal estéhez! Szerencsére Endre eloszlatta a tévhiteket is, miszerint az előző gitáros, Maróthy írta volna az Ossian legnagyobb slágereit, mivel azt mondta, hogy ez nem igaz, és ő írta! Olyan keményen tette ezt, hogy érvek, és bizonyítékok nélkül is elhittem, hiszen ilyen átéléssel csak az tudja énekelni az Éjféli Lányt, akinek tényleg a lelkéből jöttek az örökre a lelkünkben élő sorok.
Péntek este egy kis időre, ott a medencében mi megéltünk valamit. Ismét a heavy metal uralkodott, ahogy egy rendes, nem manipulált világban mindig lennie kéne. A rocker-közösség egy nagy mozgó egésszé változott, mindenki beleihatott a másik sörébe, kabátunk bőr volt, és nem ballon, acél volt a szívünk, és higany a vérünk.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon