Nyárzáró ugrálás

Az idei nyár utolsó fesztiváljának utolsó napján hirtelen egyszerre jött minden, amit fesztiválon rossz lehet. A jó arc polgármester nyugdíjaskímélő-programjának köszönhetően éjjel 2 körül elküldtek mindenkit aludni, ehhez jött az este érkező vihar, ami a széllel együtt tökéletesen elintézte, hogy mindenki, aki a SZIN környékén járt, kellőképp szarul nézzen ki másnapra.

Ezektől függetlenül mindenki megpróbálta gátlástalanul jól érezni magát. Ganxsta Zolee és a Kartel összművészeti csoportosulás fellépésére mindenki összegyűlt például, akinek volt az előző évtizedben tévéje, és abban a korban volt, hogy már ismerte a "fasz", "kurva" és "pina" szavak jelentéseit, illetve ezeknek a szinonimáit. Az akkori füllel béna dalok ma már klasszikusokká értek, 2009-ben a tisztességes embereknek tisztában kell vele lenniük, hogy a Stricik és Kurvák-szintű pózolások sokkal viccesebbek, mint például a Belga bármikor is volt. Döglégyék mellesleg profi hattérzenekarral lépnek fel, ami ugyan kicsit elvesz az életérzésből, de cserébe lehet rá megfelelő mennyiségű sör után ugrálni. Természetesen az első két-három lemez dalai voltak igazán sikeresek, nem véletlenül: Zoltánék nélkül ma fogalmunk sem lenne róla, hogy ki a fasza gyerek, vagy hogy mire kell egy punci. Nem tudom, hogy mennyire unják még a haknizást, de simán jobban tolerálható ez, mint a hazai, ún. igényes zenekarok próbálkozásai.

A ganxstulást kipihenvén azon kaptam magam, hogy kezdődik a Guano Apes, amit már láttam a Nova Rockon idén. Akkor el is szörnyedtem rajta. Az ott egy kiállás nélküli, németesen unalmas négyes volt. A SZIN-en ehhez képest változtak a dolgok. Nem mondom, hogy mostantól életem hátralévő részében a You Can't Stop Me-t fogom vinnyogni, de a tagok legalább nem úgy néztek ki, mint valami lúzerek, akiket mindenki kiröhögött gimnáziumban. Sandra Nastic énekesnő szimpatikusan körbeugrálta a színpadot, Stefan gitárosról kiderült, hogy tetszenek neki a magyar nők és minderre a medencében jött rá. De a Guano Apes sem tudta elkerülni a jellegtelenségből adódó hibákat: mivel közel minden daluk ugyanarra a sémára épül, egy idő után csak annyi jön le a produkcióból, hogy csendes pengetés - zúzás - ének - refrén - ének - refrén - ordibálás + zúzás.

Az amúgy elég szép számú néző viszont tudta, hogy még ki kell élvezni a nyár végét, hamarosan lehet húzni vissza iskolába, vagy rosszabb esetben dolgozni, ezért nem törődve a széllel, az unalmas zenével, és a nyomasztó 2 órai zárással, szépen megköszönte a németeknek, hogy újból összeálltak.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!