Fuck The Bass Player!

Amikor először elküldték a francba a basszusgitárosokat úgy általában, akkor csak meglepődtem, de megismerve a The Inspector Cluzo együttest kicsit jobban már megértem őket, hiszen egy egész zenekart hoztak létre erre a jelszóra. A zenekarról nem tudtam semmit szombati koncertjük előtt, de Rátgéber László ajánlotta a Fishing On Orfű szíves figyelmébe, így megosztom, mert jönnek Veszprémbe és a Szigetre is.

Egy zenei fesztiválnak ki kell alakítania saját arculatát, egy kisebbnek meg még inkább kötelező ez: a Fishing On Orfű jelenleg tágan értelmezett Kispál-tábor, ami főleg a környezet miatt vonzó, de amiatt nagyon. A híres fellépőnek szánt német De Phazz nem volt jó találat, ha már külföldieket hívnak, érdemes lenne olyan zenekarokat keresgélni, mint a francia Inspector Cluzo, ami tágítja a határokat.

Az Inspector Cluzo a Rózsaszín párduc nyomozója (Clouseau), onnan a név, és a Facebook-oldalán csak fuck'n'rollnak nevezett zenekar büszke arra, hogy 23 országban 185 koncertet adtak, és mindegyiken elmondták, hogy "Fuck the bass player", ami a 2008-as bemutatkozó albumukon szerepel, és ami jelmondatukká vált, pólóra is nyomtatták. Az arculatuk egyszerre ötvözi a Gorillaz és a Ponyvaregény világát.

Korábbi, Wolfunkind nevű zenekarukhoz kerestek basszusgitárost, de csak baj volt velük, négyszer váltottak menet közben, ezért könnyedén megfejtették, hogy akkor ketten kell játszaniuk. Egy gitáros, Laurent Lacrouts és egy dobos, Mathieu Jourdain, mintha a White Stripes lenne, csak humorosan és elborulva, de "nem akarunk a White Stripes koppintása lenni, egyszerűen nem akarunk más zenészekkel játszani" - mondták valahol. Ez érthető több okból is: kettőjük között remek összhang van, az énekes ráadásul teljesen kiszámíthatatlan, a koncerten kétszer találta ki, hogy jöjjenek fel a színpadra a nézők, aminek a biztonságiak nem örültek. A koncertjük lényegében olyan volt, mintha nem is játszanának számokat, csak szórakoztatnának végig.

Elsőre kiszemeltek négy nézőt, de egy hosszú hajú fiút visszazavartak volna, mondván, elnézték, ők lányokat akartak felhívni, de azért maradhatott. Másodjára az utolsó számhoz bárki felmehetett, volt is öröm, főleg, hogy Laurent Lacrouts szétverte a dobfelszerelést. Ennek az utolsó képnek amúgy is olyan hangulata volt, mint a Rocksuli újraértelmezése: a Jack Black-szerű Lacrouts képes improvizálni, magas hangon élesen énekelni, gitározni és vicceseket mondani két szám között. Az öltönyben zenélő kettős állítólag a turnéikra csak egy fellépőruhát visz, mert ez is Franciaországra és a jó illatú sajtokra emlékezteti őket, mondták egy interjúban. Egyébként legutóbbi lemezüket Lacrouts konyhájában vették fel, mert egy stúdiónak sincsen olyan jó hangzása. Plusz tudnak főzni közben.

Fuck Michael Jackson és Fuck rock stars, így hangzik a második lemezükről a következő két jelmondatuk, amelyek szinten pólóra kerültek. Pedig ők igazi rocksztárok, olyan szimpatikus modorossággal, mint a közönségnek beszólogatás, a dobok összezúzása vagy a Michael Jackson-ének imitációja.

A legszebb pillanat az volt, amikor lepakolás közben az énekes hatalmas, pompomszerű göndör haját egy hajkefével kifésülte, majd a közönségnek megpróbálta kidobni, de visszaesett a színpadra, és ő csak felnevetett, majd középső ujját felmutatva levonult. A blogjukon bejelentették, hogy jönnek Veszprémbe és a Szigetre is, úgyhogy ott lehet csekkolni a vicces fuck'n'rollt, meg itt a koncertvideóikat.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!