A rockerek szíve Hollandiáért dobog

Kíváncsiak lennénk, a világon hány olyan fesztivál van jelen pillanatban, amely a foci-vb-nek külön sátrat szentel, kockáztatva a meghívott bandák koncertjeit. Merthogy a Rockmaratonon a Toxic sátor mondhatni mini lelátóvá avanzsált, és miközben a Moby Dick erőlködött az első félidőben a nagyszínpadon, addig a rockersereg több ezer kilométerről szurkolt önfeledten a hollandoknak. Sneijderék biztosan megérezték ezt, és igyekeztek nem lebőgni, mert mi történhetett volna Malomvölgyben, ha a veszítenek, és a szomorkodástól felbőszült bakancsos brigád nekiáll bút felejteni? Bele sem gondolunk, felért volna egy ökológiai katasztrófával. A második félidőben a vuvuzelákkal küzdő Paksi Endre is úgy vezényelte az Ossiánt és a rock katonáit, hogy nehogy az uruguayiak legyenek a továbbjutók. A legfőbb kérdés mégsem ez volt tegnap, hanem az, hogy a metál kontra foci mérkőzésből ki kerül ki győztesen. Elégedetten summáztuk, hogy a foci csak átmeneti zavart okozhat a rock ideigelenes panoptikumában, a meccs után egyből átzarándokoltak a hívek a fémzene templomába, no meg Cadaveresre, hogy elégedett vigyorral vonuljanak vissza a sátortáborba, ahol az idei őrületnek megfelelően  még egyszer bekapcsolódjanak a sátrak között futótűzként terjedő, majd egy galaktikus üvöltéssé összeálló ordításhullámba. Jó éjszakát, hajrá, Hollandia.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!