Csak ültek és röhögtek a hőségben

A magyar fesztiválpiac annyira telítetté vált az utóbbi években, hogy szinte csak a külföldi előadók változnak helyszínről helyszínre, a hazai pop- és rockszakma ott van mindenütt, ha kell, ha nem. Mivel nálunk a leginkább az elcseszett falusi búcsúkra hasonlító rendezvények jöttek divatba, így kellettek-kellenek olyan események, rendezvények is, amelyek az első koncert kezdetéig valamiféle elfoglaltságot nyújtanak azoknak a fesztiválozóknak, akik nem akarnak már délután egykor hullarészegen fetrengeni, amivel, hadd tegyem hozzá gyorsan, semmi baj nincs, csak nem mindenki szeret negyvenfokos melegben pálinkázni.

Az ilyen kiegészítő rendezvények vagy alternatív programok között vannak a mindenütt megjelenő bazári mutatványosok a kalózlétrával meg a bungee jumpinggal, én a helyükben egy komplett vidámparkkal települnék ki, mekkora poén lenne beállva dodzsemezni, nem? A másik nagy csoportja ezeknek a programoknak a meghívott vendégeket mindenféle témában kérdezgető, hagyományos vitaműsorok sora, ezek között is lehet érdekeset találni, de tegye a szívére a kezét az, akit Illés Zoltán környezetvédelmi és vízügyi államtitkár Jó kezekben a környezetvédelem című, kissé önfényezésnek tűnő előadása felizgat délután kettőtől.

Ezért volt jó látni a Kettőnégy című, magát egyébként is nagyon ritkán (értsd: soha) komolyan vevő zenei műsor különböző vadhajtásait a Hegyalja Maláta Bár nevű színpadán. Kell az ökörködés a jónépnek, a sörivó verseny, a headbangelő viadal meg a hasonló idiótaságok, önfeledten, részegen röhögni az egyik legfaszább dolog.

A sorban idén, legalábbis nekem mindenképpen, újdonságként tűnt fel egy  Rock 'n' Roll celebek vs Kettőnégy című műsor, ami egyfajta nonkonform kerekasztal-beszélgetés, rocker csávók ülnek a két műsorvezetővel, sztorizgatnak egy órán át, miközben a háttérben felállított kivetítőn mindenféle bejátszások mennek, főleg rock témakörben.

A koncepció jó, a nép igenis kíváncsi a turnézó rockzenekarok kalandjaira, ki hány csajt varrt le egy berlini klubban, hova hányt a turnébuszon és így tovább, hiszen mindig érdekes egy szakma kulisszái mögé betekinteni, az ilyen bulizós sztorizgatások meg mulatságosak bírnak lenni. A bajok ott kezdődnek, ha az interjúalanyok között jó dumájú fazon kevés van, mert hiába vagyunk részesei a legviccesebb kalandnak, ha az nem jön le a színpadról, hogy ezzel a megasztáros faszsággal éljek.

Az ilyen turnésztorikra az a jellemző, hogy az igazán ütősek akkor kezdődnek, amikor a közönség mezei kalandjai befejeződnek, azaz valahol a "bebasztunk, mint az állat, és a gitáros éppen telehányta a Metallica öltözőjét, AMIKOR..." ponton, és egy idő után repetitívek lesznek, néha ki lehetne próbálni csak simán vicces  dolgokat is. A két műsorvezető, Dani és Bálint igyekezett valamiféle fazont vagy irányt szabni a beszélgetésnek, de rengeteg volt a belsős poén, amiket ők és a vendégek értettek, de a közönségnek nem volt teljesen világos, hogy miről és/vagy kiről van szó benne - egy pár mondatos magyarázat ebben az esetben csodákra képes.

Maga a koncepció jó, a közönség vevő is rá, csak egy picit kellene hangolni rajta, és sokkal jobban működne a dolog, mondjuk én a címmel kezdeném, mert a vs mint versus ugye valamiféle szembeállást feltételez a műsorvezetők és a rocker arcok között, amiről itt szó sincs, csak kedélyes sztorizgatásról, ami (amint lesz még alkalmuk a formátumot csiszolni) kifejezetten jó alternatíva. Az idei fesztiválszezonban lesz még lehetőség elcsípni a műsort, tessék figyelni a kora délutáni sávokat.