Mindenki ugrált a reggae-metálra

A walesi Skindred talán az egyetlen igazi crossover zenekar, amelyik nem a kilencvenes években futott fel. Az igazsághoz tartozik, hogy Clive "Benji" Webbe énekes előző zenekara, a Dub-War pedig pont olyan volt, amelyik akkoriban működött, és viszonylag sikeres volt. A Skindred sok stílust vegyít, ezek közül van két fontosabb: a metál és a reggae. El lehet képzelni, és olyan is a zene, ahogy bárki gondolja. Ugrálós.

Képek a koncertről

A Skindred és főleg Clive Webbe bármit megcsinál a közönségével, ha legalább maroknyian vevők az első pillanatoktól. Ha csak tucatnyi embert megszereznek az elején, a koncert végére mindeni ugrál. Csak annyit kell mondani, jump, és a közönség a levegőben van. Nem volt hatalmas tömeg a koncerten, az emberek a végére gyűltek össze, talán híre kelt, hogy buli van. Az egyórás tornaóra ráadásul változatos is volt. Megesett, hogy Webbe leállította a zenét, csak mert kevesen táncoltak, és amikor azt mondta, hogy most senki sem lazsál, az újra berobbanó zenére elszánt seggrázás következett.

Bár a zenekar nem éppen látványos az énekesen kívül, a gitáros olyan volt, mintha egy globalizációellenes tüntetésről érkezett volna, a basszusgitáros bármelyik emozenekarban elférne, még talán a dobos vonzotta a tekintetet leginkább, mert minden ütésnél szinte elugrott a székről, akkora svunggal csapta oda a verőt.

Az eklektikus zene érdekes módon csak akkor ültette le a hangulatot, amikor kevésbé volt az. A reggae, a house elemek vagy éppen a metál működött, de amikor egy egységesebb, kissé talán nyugodtabb szám következett, szinte megfagyott a közönség. Úgy tűnik, a Skindred a szélsőségekből nyeri az energiáit. Persze a jó crossover zene pontosan ilyen; amikor nem számítasz rá, arcul vág egy metálriffel vagy megtáncoltat egy táncütemmel. A koncert az apró megbicsaklásokkal együtt a Sziget második napjának legjobbja volt. Legalábbis annak, aki éppen a metálsátor felé tévedt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!