Képregényhősök képregénykoncertje

A Gorillazt elhozni nem tudták, de a B-csapat is keverte a virtuális világot a valósággal a hiphop- és dubütemekre, az egészet élővé és lendületessé alakító szkreccseléssel. Így kell működtetni egy tökéletes brandet. Képregénykoncerten léptek fel a képregénysztárok.

A Gorillaz Sound Systemről eleinte a szegény ember Gorillazára és a parasztvakításra asszociáltam. De tudtam, hogy bízhatok a felépített brandben és a Youtube-ban, mert remek bulizós fellépés kerekedett az A38 színpadon. Most kell rákérdeznünk: mi lett volna, ha a Gorillaz jön?

A Gorillaz koncertje bármilyen helyet megtöltött volna a Szigeten, hozzánk csak az olcsóbb verzió, a Gorillaz Sound System érkezett, hogy elképesztő bulit zavarjon le alig több mint egy óra alatt.

A popzene egyik fontos alakjának, Damon Albarnnak az együttese három albumot hozott össze eddig, rögtön a Blur melletti kiútkeresésben pakolták össze a 2001-es Gorillaz című lemezt, ami komolyan elsült. Ennek a megjelenése óta nem tudom eldönteni, hogy a zene vagy az elképesztően ügyesen megalkotott animáció a sikereik oka (tessék megnézni a Youtube-oldalukat), amivel olyan brandet építettek fel, ami mókás is, érdekes is, de legfőképpen nagyon más: hús-vér zenészek helyett hús-vér rajzolt figurák lettek a projekt arcai, és hozzá még erős, önálló világot teremtő videoklipes megjelenés is jött (Clint Eastwood).

Az egészet annak köszönhetjük állítólag, hogy a Blur egykori énekese, Albarn és a képregényrajzoló Jamie Hewlett együtt lakott egy ideig. Utóbbi a Tank Girlt rajzolta, meg egy kicsit a Dredd bírót, előbbi meg az emlegetett, a világhíres Song 2 és Girls & Boys című számokat jegyző Blur mellet szólóprojektet futtatott, illetve a The Good, the Bad & the Queent, vagyis tehetséges, innovatív előadóról beszélhetünk.

Albarnék valószínűleg ugyanúgy meglepődtek a sikereken, a kezdeti könnyedséget így a 2005-ös Demon Days albumnál már egy sokkal komolyabb, összefogottabb alapokra helyezték, be is jöttek a vendégek, a De La Soullal a Feel Good Inc. lett megasláger (volt Ike Turner, Neneh Cherry is). Mondjuk ez az album is nagy siker lett, ahogy az idei Plastic Beach is a rengeteg vendégével (Snoop, Mos Def). Ezért is volt izzasztó telt ház, kint meg panaszkodó negyedház. Nagykoncertet a Gorillaznak, mert kéjelgésnek, felizgatásnak és piackutatásnak ez bőven megtette.

Az A38 egész színpadát beborító kivetítővel érkeztek, ennek a nézők örültek, a fotósok meg dühösek voltak. Virtuális zenekarként kezdték pályájukat, sokáig csak kedves-melankolikus rajzolt verzióikat lehetett megismerni, úgyhogy nem csoda, ha most is valahol a virtualitás és a valóság határán evickéltek. A GSS-projekt lényege a zene és a kép együtt munkálása, mindez úgy, és talán ez a megmeglepőbb, hogy az animációk nem vonják el a figyelmet, hanem akkor is kiegészítőként hatnak, amikor egészen összetett képeket vetítenek ki, vagy kliprészleteket.

A Sound System természetesen a Gorillaz repertoárjára fűzte fel saját programját, persze nem egy az egyben játszották le a számokat, hanem mindent át- és újraformáztak, különösen a dob és a szkreccs volt erős, meg a megállás nélküli folyamban áramló zenei elemek és ötletek.

A GSS lejárathatta volna könnyedén a Gorillazt, de nem tette ezt, komolyan működtetik a brandet.