Régebben sokkal jobb volt, most lapos

Az Enter Shikari nem először lépett fel Magyarországon, de a Szigeten még nem jártak. Az angol fiatalokból álló zenekar igazi lokálpatriótaként viselkedik saját kisvárosában, önállóan működtetnek kiadót, és inkább kvarcjáték core-nak hívnák magukat, ha már. Rob Rolfe dobossal és Chris Batten basszusgitárossal beszélgettünk.

A stílusotokat a legtöbb helyen úgy határozzák meg, hogy nintendocore. Mit szóltok ehhez?

Rob Rolfe: Az nagyon vicces meghatározás, főleg, hogy sosem volt Nintendóm, pedig mindig nagyon akartam. Csak ócska kavarcjátékaim voltak, szóval lehetne ócska kvarcjáték core is akkor.

Chris Batten: Mindig próbálnak minket beskatulyázni, de eddig nem nagyon volt olyan, amivel mi is elégedettek voltunk. Sok dolog van a zenénkben, ami innen-onnan jön, különbözőek vagyunk zenei ízlés tekintetében, és mindenki szereti belerakni a magáét a zenekarba.

Rob Rolfe: Próbálnak valakivel összehasonlítani, valamilyen hullámot rád erőltetni. Utóbbi időben Angliában általában azt mondják ránk, hogy mi és a Klaxons vagyunk a két new rave zenekar. Komolyan elgondolkoztunk a múltkor, hogy azok, akik ezt halálosan komoly fejjel tudják mondani, hallottak-e már minket vagy a Klaxonst. Mi lesz akkor, ha ezek alapján egy Klaxons-rajongó eljön a koncertünkre, vagy fordítva?

Angliában eléggé nagy felhajtás van még mindig az indie zenekarok körül, hogyan tudtok ott érvényesülni?

Chris Batten: Mikor elmegyünk lemezboltokba, mindig átpakoljuk a lemezeinket az indie részlegre.

Rob Rolfe: Igazából amit mi eddig elértünk, az nem egy jól kidolgozott marketingstratégia eredménye, a semmiből építettük ki a rajongóbázisunkat, rengeteget koncertezünk, hogy minél újabb és újabb embereket győzzünk meg, és beleadunk mindent, hogy ez a zenekar működjön. Az, hogy ez nem megy olyan gördülékenyen, mint az indie-k némelyikének, nem is biztos, hogy baj.

Saját lemezkiadótok van. Miért volt erre szükség?

Chris Batten: Abból a nagyon egyszerű okból kifolyólag, hogy senki sem akarta kiadni a lemezünket, aztán mikor magunk elértünk valamit, jöttek kis függetlenek, de akkor úgy voltunk vele, hogy eddig is magunknak csináltunk mindent, akkor miért pont a lemezkiadást adnánk ki a kezünkből. Így azt teszünk a borítóra, amit akarunk, akkor adjuk ki azt, amit akarunk, amikor akarjuk, és senkivel sem kell pereskedni különféle jogok miatt.

Nagyon fiatalok vagytok, a rajongóitok is azok. Mennyi idős a legöregebb rajongótok, akivel találkoztatok?

Chris Batten: Clive az, név szerint ismerjük, 67 éves, rengeteg koncertre jön, nagyon bírjuk.

Rob Rolfe: Mikor dedikálás van képes órákat sorban állni, hogy találkozzon velünk.

Ha minden igaz, készültök egy DVD-vel is. Mikor fog kijönni?

Rob Rolfe: Már három éve készül, kicsit elhamarkodtuk, amikor mondtuk, hogy hamarosan kiadjuk, mert szerintem már annak is vagy két éve.

Chris Batten: Ráadásul kicsit kaotikus az egész, mert mindig felveszünk egy kis ezt, egy kis azt, a felét inkább kitesszük a netre, szóval szerintem már három kiadvány költségvetését elköltöttük rá, még sincs semmink, de szeretnénk olyan lemezt kiadni, ami tele van tartalommal.

St. Albansból, egy nem túl nagy angliai városból jöttetek. Milyen ott a zenei élet?

Chris Batten: Régebben sokkal jobb volt, most egy kicsit lapos, de azon vagyunk, hogy felrázzuk. Régebben nagyon sok koncert volt, sok helyi zenekar, most azért lobbizunk, hogy a városvezetés újra fektessen pénzt az ifjúsági központba, és úgy tűnik, hogy hajlandóak erre.

Ennyire lokálpatrióták vagytok, hogy jártok a városházára is?

Chris Batten: Próbáljuk segíteni a várost, például nagyon sok koncertet adunk otthon, inkább, mint valami közeli településen. Nincs nagyon koncerthelyszín, a legnagyobb hely, az aréna is csak 1000 fő befogadására alkalmas, a városvezetés meg mindig meg akarja fúrni a koncertjeinket, hogy majd probléma lesz. De sosem szokott, ha nagyon mennek a jegyek, inkább csinálunk egy pótkoncertet is, szóval szeretünk otthon lakni, szeretjük a várost, jó lenne minél jobban felturbózni a kulturális életet.

Ez alatt a két lemez alatt elértétek azt, ami a tervben volt?

Rob Rolfe: Nem volt semmi tervben, úgyhogy azt mind el is értük. Hagytuk magunkat sodródni az árral, nem mentünk el a lehetőségek mellett, nyomultunk, és most a világ különböző pontjain játszunk, nagyon klassz fesztiválokon. Azt nem tudom, a jövőben mi lesz, próbálunk ugyanígy nyomulni, játszani, nem elszalasztani a lehetőségeket, majd kiforrja magát. Szeretnénk ezt sokáig csinálni, egyelőre ez a terv.