Csajokat venni kilóra

Bár tegnap ott hagytuk abba, hogy amint közeledik a hétvége, nyilván egyre többen lesznek a Balaton Soundon, a nagyszínpad pénteki programjára összesereglő tömeg ezt egyáltalán nem igazolta. Kezdődött azzal, hogy Big Boi hatórási koncertjén kínosan kevesen lézengtek, majd a nyolckor kezdő libanoni származású brit énekes, Mika is csak jó fél óra alatt tudott nagyobb embertömeget megmozgatni.

Pedig a kétezres évek közepén ismertté váló, vállaltan biszexuális énekes megtett mindent, hogy minél gyorsabban a színpad elé vonzza a potenciális érdeklődőket. Már első két számát is slágerei közül válogatta, kezdett a Relax, Take it Easy-vel, mint tavaly a Szigeten, majd jött a Big Girl, bemutatkozó albumának legjobb számai, és mire észbe kaptunk, a színpadon már lányok is ugráltak mindenfelé. Nem olyanok, mint tegnap Snoop Doggnál, hanem teljesen hétköznapi átlagcsajok, akiket akár koncert előtt fél órával is felkérhettek volna a fesztiválozók közül. Mint az várható volt, úgy harminc perc elteltével meg is lett az eredménye az egésznek: a még mindig nem túl nagy létszámú, de azért már jelentősen megduzzadt közönség soraiban tizenkétszer annyi volt a lány, mint a fiú, és általában kétféle véleményt lehetett elkapni a szellős sorok között szédelegve. Az egyik, hogy úristen ez a Mika mennyire helyes pasi, a másik meg, hogy erre végre tényleg jót lehet táncolni. Úgyhogy a csávó a csajokat megvette kilóra, valószínűleg, ha ő jelentette volna be, hogy koncert után megdug bárkit, mint ahogy azt egyébként Linczényi Márk tette a Kolin délutáni, nagyjából harminc embernek előadott fellépésén, bőven akadtak volna jelentkezők.

Persze ezt a nagyon színes, önfeledt, vidám, játékos bulizenét, amit egy időben a Scissor Sisters európai megfelelőjeként próbáltak aposztrofálni, egyébként is csak az nem tudja élvezni egy nyári fesztiválon, aki eleve immunis a jól dúdolható, könnyed, ugyanakkor nagyon okosan kitalált popzenével szemben. Főleg, hogy rendkívül jól volt a koncert felépítése is, így a kevésbé ismert, vagy kevésbé hatásos dalok alatt sem ült le a hangulat. Órákon keresztül persze azért émelyítő az ilyesmi, Mika azonban nem húzta sokáig a dolgot, egy és egynegyed óra után befejezte. A vége felé még elénekeltette a közönséggel a Happy Birthday To You-t a tavaly balesetben súlyosan megsérült nővére születésnapja alkalmából, a produkciót pedig felvette telefonjával, úgyhogy Paloma gyógyulásában talán lesz egy kis szerepe a Balaton Sound közönségének is. Ennek azért remélem, mindenki örül.

A hajnal fél kettőkor a T-Mobile Teraszon munkába álló Ricardo Villalobos fellépését úgy harangozták be, hogy öt éve erre áhítozik a Balaton Sound közönsége, amivel igazából nem is túloztak olyan nagyot. Villalobos az elmúlt egy évtized alatt a minimal house egyik legnagyobb neve lett, a jóval korábban feltűnt, már valódi legendává növekedett Richie Hawtin mellett ő az, akit a house- és techno-rajongó partyarcok körében szinte ciki nem félistenként imádni. Még soha nem járt nálunk, úgyhogy tényleg egyre masszívabb érdeklődés mutatkozott arra, hogy végre már itt is levezényeljen egy napfelkeltébe csúszó, és még annál is tovább tartó bulit. Ez meg is történt, bár a hosszú szetteket kedvelő chilei-német DJ ezúttal csak szűk négy és fél órát kapott a szervezőktől, mivel hat után kíméletlenül be kellett fejezni a bulit. Ez idő alatt azonban Villalobos láthatóan megadott mindent a közönségnek, amire az számított. Jellegzetes, dél-amerikai hatásokat jól mutató, néhol a klasszikus house elemeivel is kacérkodó szettje rendesen bejött a tömegnek. Persze olyan nagyon azért nem erőltette meg magát, nem fog fellépése évek múltán is viszonyítási alapot jelenteni a stílus iránt komolyan érdeklődök körében, de azt így is simán bizonyította, hogy még mindig ő a fénykorán már bőven túlhaladott irányzat egyik legegyedibb, legkarizmatikusabb képviselője, akinek zenéje viszonylag üdítő tud lenni a nagy többséghez képest. Nagyrészt bakelitről játszott szettje (igen, manapság már ez a kuriózum) ha rajta múlott volna, minden bizonnyal még most is tartana, úgyhogy láthatóan ő is jól érezte magát. Először igen, de utoljára biztosan nem most láttuk a fickót Magyarországon.

Ez alatt a Burn Arénában Mark Knight majd Fedde Le Grand csináltak egész nagy bulit, sőt, ráadásként majdnem egy órán keresztül még közösen is nyomták. Aktuális és korábbi dance slágerek remixeivel teletűzdelt szettjük így valamikor negyed hat után ért csak véget, háromnegyed órát hagyva a hazai, egyre nagyobb tömegeket vonzó Andrónak arra, hogy először játsszon karrierje során egy ekkora helyen. A zenéjüket electro metálnak tituláló Nobody Moves duó egyik fele saját bevallása szerint a fellépése előtt baromira be volt szarva, ennek ellenére szettje tízedik percében már a DJ-pult tetején állva hergelte a tömeget, akik láthatóan imádták a széttekert, visító-sivító, pofátlanul hatásvadász, őrült sok energiával teli zenéjét, és alig akarták elhagyni az arénát a hatórási záráskor. Hát, ennyit a lámpalázról.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!