Mivel a legjobb fizetni a fesztiválokon?

Idén a Sziget Kft. által szervezett rendezvényeken a készpénzes fizetést felváltotta a kártyás, de erről már rengeteg szó esett, még videón is megörökítettük a kalandokat. Van, aki szerint átok, van, aki szerint megváltás, a legtöbben viszont a ködös és bonyolult összeesküvési elméletek legyártása után egyetértenek abban, hogy biztos jól megszedte magát ezen valaki. Elméletfüggő, hogy ki.

Végigcsináltuk a Voltot metapay kártyával, aztán teszteltük a szerbiai Exit fesztivál money tokenjeit, majd a Hegyalján visszatértünk az alapokhoz . Lelőve a poént állíthatom, már az első nap után szeretetteljes arccal simogattam a táskámban maradt NFC-kártyát, annyira hiányzott.

Az Exit fesztivál több éve használja ezt az érmés módszert. A szervezőktől megtudtuk, külön kis sztorijuk van zsetonoknak. Évekkel ezelőtt beleépítették a marketingkampányba, hogy ez a fesztivál semmihez sem köthető, ez külön ország, maga az Exit állam. Mindenki kapott útlevelet, amivel beléphetett a fesztiválra, és kitalálták, hogy legyen akkor saját pénzegységük is. Ezek lettek a money tokenek, de hívjuk inkább zsetonoknak, az egyszerűbb. A zsetonok bevezetése azt eredményezte, hogy jól észrevehetően csökkentek a sorok, gyorsabb lett a kiszolgálás, nem volt gond a pénzváltással, úgyhogy maradt az Exit hivatalos fizetőeszköze. Egyszerűnek hangzik, annak is tűnik, korántsem az.

A fesztivál térképe alapján öt helyen lehet zsetont szerezni, ebből kettő a Dance Arena közelében van, egy a nagyszínpad mellett berejtve egy félreeső zugba, hogy ne zavarjon senkit – csak azt, aki pisilni megy a bokrok közé –, egy az éttermek környékén, még egy a reggae színpadnál. Az emberek 85 százaléka egyedül az éttermes pénzváltót vette észre, ezért már az első napon hatalmas sor alakult itt ki. Mentségükre legyen mondva, hogy a pénzváltót tulajdonképpen semmi sem különbözeti meg külsőre a kocsmáktól, csak annyi, hogy a kiszolgálók mögött a hűtőben sör helyett ásványvíz van. Nekik. Ha valaki megtalálta, és sorra is került, akkor kapásból el kellett döntenie, hogy hogyan tervezi a fesztivál maradék napjain az italfogyasztást. Persze többször is lehet pénzt váltani, de akkor is ki kell találni, hogy melyik zsetonból mennyit vesz az ember. Ugyanis ötfajta vásárolható, különböző árakon. A legolcsóbb az ásványvizes zseton, ezt 100 szerb dinárért lehet megvenni. Utána jön az üdítős/boros 160-ért, a sörös 190-ért, az energiaitalos/cideres 250-ért, és a partiarcos-akciós ötöt fizet, hatot kap sör zseton 950-ért.

Természetesen semmi nem cserélhető semmivel. Mellettem egy angol srácot az idegbaj kerülgetett, amikor 100 darab sörzseton megvásárlása után rájött, hogy a Sommersby egy cider, és a csaposnak hiába ajánlgattak három sörös zsetont is egy ciderért, a szabály az szabály, a zseton pedig nem alku tárgya, itt fegyelem van. Külön nehezíti a dolgot: a zsetonokra ahelyett, hogy ráírták volna, sör vagy víz, mindenfajta kis piktogramokat verettek inkább, nehogy tudjuk hirtelenjében, mikor melyiket kellene előrántani. Arról nem is beszélve, hogy a rengeteg fémpénztől mindenki csörög séta közben, és nehéz is. Egy bankkártyánál mindenképp nehezebb.

Egyébként ez a zsetonos megoldás nem óv meg senkit attól, hogy készpénzt vigyen ki a fesztiválra, ugyanis az étteremsoron csak azzal lehet fizetni, ahogy az italon kívül minden másért is. A kajaárusoknál nem vehetünk innivalót, a kocsmákban nem vehetünk ennivalót, ezért az a küldetés, hogy igyunk egy kólát a pljeskavica mellé, időigényes és fárasztó feladat.

Bankkártyával nem tud az ember zsetont venni, ezért azt sem lehet mondani, hogy kényelmesebb, ráadásul a metapay kártyával ellentétben ha a fesztivál végén marad zsetonunk, abból maximum gombfocicsapatot lehet csinálni, mert senki nem váltja vissza. Ezért kell előre megtervezni az egész bulit, mindent pontosan kiszámolva, precízen, különben úgy jár az ember, hogy csak két sörre való maradt a MIA-koncertre, viszont ahhoz, hogy még igyon, sorba kell állni váltani, de akkor meg lemarad az egész koncertről. Vagy úgy sikerül, mint nekem, aki négy üveg kólát meg két ásványvizet cipelt haza hajnal háromkor az utolsó nap.

A Hegyalja fesztiválon idén először lehetett fesztiválkártyát váltani, nem volt kötelező, de mindenki előtt nyitott volt a lehetőség. Az egyetlen motivációs tényező az volt, hogy aki kártyával fizetett, annak kedvezmény járt. Az emberek többsége mégis maradt a pénznél, így a sorok nem csökkentek, és igazából teljesen mindegy volt, hogy ott állunk a kártyával, és gyorsabban végzünk, sokat nem dobott az érzeten. Arra viszont mindenképpen jó. hogy bebizonyosodjon, az emberek önszántukból nem változtatnak, akkor sem ha jobban járnának, illetve, hogy a pozitív változás azonnal érzékelhető, amint kikerül a pénz egy fesztiválról, és valamilyen alternatív fizetési módszer váltja fel.

A sorrend tehát a következő:

1. Kártya. Kényelmes, kis helyen elfér, mindenhol tudunk vele fizetni, ha takarékosak voltunk, akkor visszaválthatjuk a pénzünk, és letilthatjuk, ha elhagytuk.
2. Zseton. Még mindig gyors, de már kényelmetlenebb, mint a kártya, gondos tervezést igényel, ha marad belőle a végére megszívtuk.
3. Pénz. Lassú kiszolgálás, lassú váltás, rosszul adnak vissza, egyetlen pozitívuma, hogy semmit nem kell csinálnunk, csak belépünk a fesztiválra, és költünk.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!