Valóban létezik vöröshaj-para?

A La Roux nem tett különösebb erőfeszítéseket, hogy feldobja koncertjét, pedig egy fesztivál épp az akarásról szól. Hogy mindenáron. Röviden, ügyesen, de nem túl felemelően játszott a La Roux a nagyszínpadon a délutáni melegben, viszont megfejtettük, miért: az énekesnő haja miatt.

A La Roux egy nehezen indult, majd két jó slágerrel széles körben ismertséget szerzett formáció, amiről még nem derült ki, érdemes-e hosszabb távon foglalkozni vele, vagy elég pár számot megőrízni az iPodon. A koncert ez utóbbit erősítette, miszerint elég.

Fotó: Barakonyi Szabolcs

A produkció 2008-ban jött létre, amikor Elly Jakcson és Ben Langmaid összeállt egy akusztikus próbálkozásra. A videóklipekben és koncertfelvételeken egyébként a Szigeten mutottaknál sokkal izgalmasabbnak tűnő, vörös hajú Elly Jackson ugrabugrált kicsit nekünk, elénekelte a dalokat, bár mintha inkább magának tette volna, és nem a közönségnek. Egyszer kósza kísérletet is tett, hogy táncra ösztönözzön. A magyarázat ott hevert előttünk mindvégig: nem csinálta meg a haját. Ez most vicces, mellékes vagy akár otromba tréfának tűnhet, de nem az.

Jacksont tényleg lehet azonosítani a vörös hajáról, a zenekar nevében is visszaköszön ez, valamint van a ilyen vöröshaj-para, ami talán magyarázatul szolgálhat arra, miért volt visszafogott, távolságtartó és befelé forduló az énekesnő, és ez milyen következményekkel járt a 47 perces, egyébként fesztiválra tökéletes hosszúságú fellépésre nézve.

A lényeg: két nagy slágerrel (Bulletproof, In for the kill), egy közepessel (Quicksand) és egy közepes setlisttel érkeztek a Szigetre, többségében egy az egyben játszva a 2009-es stúdióalbumot.

A koncertet nem érdemes részletekbe menően elemezni, helyette gondolkodjunk ez azon, hogy az emberiség 1-2 százalékának van vörös színű haja (a közönségben is voltak!), emiatt a történelemben elég sokat bántották és megkülönböztették őket, és ezzel nyilván meg kell tanulnia együttélnie minden vörösnek.

Romain Gavras Eljő a napunk címmel Vincent Cassell főszereplésével készített egy filmet egy vörös hajú srácról (Olivier Barthelemy), akinek nagyon-nagyon rossz az élete a hajszíne miatt, ezért kitalálja, hogy Írországba utazik, a vörös hajúak országába. Van sok bonyodalom, de a lényeg a frusztráció és a fájdalom, ahogy a MIA-nek forgatott Born Free című klipben is, amiben a rendőrség keményen begyűjti a vörö hajúakat. Elly Jackson egy egész projektet épített erre a hajszínre, és kezdjük megérteni Gavrast, hogy itt valami magyarázatot kell találni, mert az énekesnőben sokkal több van.

Negyvenhét perc mindenre elég lehetett volna, ha kihajtják magukat, és ha korábban a fesztiválfellépésekre kitalálnak valami jó megoldást, amivel kimozdítják a formációt saját keretei közül.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!