Bulizni mindhalálig

A Gogol Bordello azon zenekarok közé tartozik, amelyektől egyetlen dalt sem muszáj ismerni, mégis végig lehet élvezni a koncertjét. A Sziget utolsó napján sem cáfolt rá erre a nemzetközi brigád, amelyet még senki sem látott szomorkodni, így tehát nekünk is muszáj volt minden bekezdésbe beleírni, hogy BULI.

A Sziget egyik sátrából stabil nagyszínpados produkcióvá vált Eugene Hütz és bandájának aktuális műsora. Ezt az "aktuális"-t persze nem kell szó szerint érteni, aki egyszer is látta a Gogol Bordellót, azt már nem érheti meglepetés, bármikor is nézi meg őket újra. A papíron New York-i illetőségű, egyébként meg rendkívül vegyes (orosz, brazil, etióp, skót stb.) nemzetiségű zenekar ugyanis bár normális együtteshez illő módon készít single-ket, lemezeket, ezek csak másodlagos szerepet játszanak karrierükben, kizárólag azt szolgálják, hogy legyen mit előadni a koncerteken. Én legalábbis még nem találkoztam olyan emberrel, aki otthon konkrétan Gogol Bordellót hallgat rendszeresen. A Gogol Bordello lényege, alfája és omegája ugyanis az élő fellépés, a buli. Sőt, BULI.

Fotó: Barakonyi Szabolcs

Bármilyen tetszőleges helyszínű Gogol Bordello-koncerten mindenki fülig érő szájjal mosolyog, táncol, és barátian hátba vagdossa néha a mellette állót, függetlenül attól, ismeri-e, vagy sem. Az időpont és az időjárási körülmények sem számítanak, most például hiába van délután fél öt, hiába köszöntött be vasárnapra végleg a kánikula, a Sziget nagyszínpada előtt becsületesen végigBULIzzák a fiatalok a másfél órát. Egy Gogol Bordello-koncert sosem magányos elfoglaltság, ennek legszebb példája ezúttal az a circle pit, amely spontán módon alakul ki legelöl, és különös ismertetőjele, hogy egy becsületes circle pittől eltérően teljesen rendezett: szép, szabályos körben szépen, szabályosan futkároznak a résztvevők, csak kicsit lökdösve egymást, éppen hogy jelzésértékűen.

A zenekar a színpadon szokás szerint jól érzi magát. Mondjuk ha a Gogol Bordello dobosa lennék, én is ezt tenném, neki van ugyanis a legkönnyebb dolga. Mindössze a punk-, ska-, rock-, pop-, klezmer-, cigányzenei elemekből összeálló muzsika alá kell tennie a szégyentelen mulatós, sőt néha techno-ritmusokat, persze minél feszesebben, hogy odalent senki se tudjon ellenállni egy kis közös váltott lábas taposós ugrabugrának. Az idők folyamán filmsztárrá is avanzsált Hützöt több társa segíti az éneklésben és a BULIcsinálásban, ami elnézve, milyen gyakran húzza meg a kezében lévő boros flaskát, egyáltalán nem baj. Az egy szál ökölvívós gatyában és az abba belegyűrt ukrán zászlóval fellépő gitáros–énekes–zenekarvezető ezúttal talán kicsit bávatagon mozog, mintha le lenne lassítva, ennek ellenére szépen ki tudja mondani, hogy Budapest (oké, néha Budapeszt), nem úgy, mint a Kaiser Chiefs-es Ricky Wilson előző nap, aki a Budape után többnyire megállt (persze ez még mindig jobb volt a három évvel ezelőtti Bukarestjénél).

Azoknál a zenekaroknál, amelyeknél az egyetlen és kizárólagos jelszó a jókedv, nagyon sokszor kínos tud lenni, ha hirtelen elkezdenek lassú, romantikus melódiákat játszani. A Gogol Bordello azonban ezt a feladatot is döccenők nélkül megoldja, a pár perces csendesebb rész is inkább amolyan sírva vigadás, aztán persze nyomban folytatódik a BULI. Ha mást nem, egyetlen dalt mindenki ismerhet a Gogol repertoárjából, ez pedig a Start Wearing Purple, amely elhangzott Hütz egyik filmjében is (Everything Is Illuminated – itthon: Minden vilángol), de különben is nagy sláger lett. A Szigeten például a koncert előtt beleütköztünk egy aprócska sátorba, amelyet ideiglenesen a nagyszínpad előtt vertek fel, és láthatóan nem volt más funkciója, mint hogy e számot népszerűsítse, a címet ugyanis nagy betűkkel ráírták az oldalára.

Természetesen az elmaradhatatlan dal nem marad el, ezúttal a Pink Floyd Another Brick in the Walljának néhány sorából fejlődik ki, majd a színpadon hang-, a nézőtéren kézremegtetéssel egybekötött káoszba, végül a legutóbbi lemez Break the Spelljébe torkollik, amelyet amúgy előtte már eljátszottak, szintén jó sokáig húzva. A Gogol Bordellónál egyébként sem érdekes különösebben, hogy egy számot a lemezre felvett formában adjon elő, a lényeg a hangulati elemeken, az együtt éneklésen, a közösségi érzésen, egy szóval a BULI-n van. A Start... után még két dal és a zenekar bemutatása van hátra, aztán mindenki megy a dolgára. A levegőben percekkel később is BULIillat száll.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!