Részegen: Új Széchenyi Terv teljesítve

„Tetszik az új tetoválásom?” – kérdezi a megfáradt harmincas rocker vérvörös rózsákkal borított, borotvált felkarját simogatva a lánytól, akit fél perce úgy szólított meg, hogy „Nem te vagy az a csaj, akit tavaly kurvára leitattam"?

„Most milyen korszakod van? Hosszú távú kapcsolatot keresel?” – kérdez vissza a lány, mintha csak el akarná terelni a témát.

„Nagyon, nagyon rövid távú kapcsolatokat keresek” – mondja vigyorogva a srác, és kissé bátortalanul még hozzáteszi, hogy „rockandroll”.

„Szerintem elég ocsmány ez a rózsa. Amúgy” – veti közbe a lány, csak hogy ne maradjanak lezáratlanul a beszélgetés szálai.

Eközben a VIP-pénztár sarkában éppen pótköltésre készülődik egy megtermett gulipán, kicsit tollászkodik a tojások felett, és valamit morog, amiből csak annyit hallani, hogy Natura 2000 tájvédelmi körzet a faszom, meg hogy beekizett skrillexes kurvák. Igen, ez a huszadik Volt fesztivál, és lehet, hogy az utolsó, amit a soproni Lővérek Kempingben tartanak. Hiszen a regionális környezetvédelmi főfelügyelőség indoklása szerint jövőre új, védett fajok jelenhetnek meg a területen, többen a bejáratnál már arról pletykálnak, hogy a múlt héten járt itt pár kínai óriáspanda, és a helyi mikroklíma felől kérdezősködtek.

Kiakadt állkapcsok

A Telekom óriás, magenta csúszdájától eltekintve minden pont olyan a Volt fesztiválon, mint tavaly, csak tíz százalékkal nagyobb és drágább. A magenta csúszdára pedig részegen nem engednek fel senkit, vagyis kijelenthetjük, hogy a fesztivál részvevőinek döntő többsége nem érzékeli a különbséget 2011 és 2012 között.

Pont ugyanott van a nagyszínpad, a VIP, a Viva sátra, vagy éppen a Mol benzinkútnak álcázott kocsmája is, ahol egy éve. Így azok, akik tavaly csontrészegen begyakorolták a tájékozódást, most sem fognak eltévedni. Olyan ez, mint a biciklizés: csak bele kell jönni, részegen meg visz a lendület.

A mérlegképes könyvelő társaságában bulizóknak jó hír, hogy hiába van válság, hiába emelkedtek a szállítmányozási költségek, az energia ára, vagy az általános forgalmi adó, a sör most is ugyanúgy 450 egy korsóval, mint tavaly. A gyros ára viszont most már ezer forintig kúszott, és a tavalyi 1200 forintról sok helyen 1500-ig emelték egy szál sült kolbász árát. Plusz a kenyér, meg a kovászos uborka, ugyebár.

„De kit érdekel, hogy ezer forint egy hamburger, ha akkora a zsemle, hogy kiakad tőle az állkapcsom?” – mondja erre egy félmeztelen rocker, és behasal a ketchupos lavór csapja alá.

Kóla-őstermelők

A viszki, pontosabban a Jim Beam 800 forint négy centiliterenként, de a válság elérte a üdítőital- őstermelőket is: állami dotáció híján 350 forintról 390 forintra emelkedett egy félliteres Coca-Cola ára. Aki pedig egyszerre szeretne felpörögni és az egészségnek is adna egy csapottat, az 620 forintért vehet valódi gyümölcslével felöntött Burnt is.

A legolcsóbb nagyfröccs 450 forint, de ha csak minőségi, díjnyertes borokat vagyunk hajlandók vizezni, akkor akár 1650 forintot is kiadhatunk ugyanezért. Igaz akkor már 2009-es Látomás Cuvée-t locsolnak fel némi szódával. 53 százalék hárslevelű és 47 százalék furmint a Gizella Pincészettől, meg persze az érzés, hogy a talpunk alatt fetrengő bekatizott tinihez képest mi tudjuk értékelni a hagyományt és a minőséget. És feltűrjük a kockás Szijjártó Péter-ingünk gallérját hányás előtt.

Széll Kálmán Terv

És igen, a polgári értelemben vett hülyeség az, ami új minőségi szintre lépett az idei Volt fesztiválon. A fesztivál hivatalos programfüzetét lapozgatva tényleg az az érzésünk lehet, hogy itt minden a negyvenes belbudai állatorvosoknak szól. A Heti Válasz, állítólag referencialap, a hetilap felmárkázott borfaluja pedig „hangulatos esti bulikkal várja az érdeklődőket”. Hát ja, a sok megfáradt fesztiválozó udvariasan közéletről és kultúráról társalog az asztaloknál, „a finom hazai borokat” kóstolgatva pedig egy idő után valaki végre meglazítja a nyakkendőjét: végül is nyaralunk, vagy mi, Tibikém.

A kemping pedig nem egyszerűen kemping, de nem ám: azt ezentúl Új Széchenyi Terv Kempingnek hívják. Biztos időnként egy-egy sátorba bekukkant Giró-Szász András is, hogy a kormány fejlesztéspolitikájának eredményeivel zaklassa az éppen kopuláló burgenlandi punkokat.

Szerencsére mindez nem nagyon zavar meg senkit a felhőtlen agyeldobásban, ahogy az sem, hogy a Paksi Atomerőmű is megpróbálja maga mellé állítani mindazokat, akik annyira részegek, hogy már nem tudnak jobb programot kitalálni maguknak a Jövőnk Energiája Interaktív Kamionnál. A Volton boldogan kóválygó embereket vélhetően az sem érdekelte volna, ha Skrillex fellépését Széll Kálmán 2.0 életvezetési- és karrierkonferenciának hívnák, és akkor is fogyna a viszki, ha csak az Árpafeldolgozók Élményfejlesztési Programjának hivatalos sátrában lenne kapható.

Fokozottan védett

„Kurva sok itt a csaj” – mondja egy huszonéves Skrillex-rajongó, mire a haverja kelletlenül feltolja redőnyös partiszemüvegét, hogy feltegye az egyetlen érvényes kérdést ebben a helyzetben: „Hol?”

„Hát itt” – feleli a srác már kissé értetlenül.

„De hány óránál baszdmeg?” – kérdez vissza a fiú, aki partiszemüvege és bizonytalan mozgása ellenére vélhetően hisz a pontosságban és a precíz tervezésben.

„Kilenc óránál” – feleli a srác olyan idegesen, mint Hende Csaba egy eligazításon, mire  a haverja a célpontot pillanatok alatt bemérve elindul balra, csak hogy két lépést után arcon vágódjon egy csapat tinilány lába előtt.

Mindez a hatszáz négyzetméterre növesztett nagyszínpad lábánál zajlik, a Telekom VIP, a Soproni Pub és a Mol-kút által határolt réten, körülöttük tombol az éjszaka, tömegek bólogatnak a majdnem dubstepre, az információs nagyvállalat magenta fényében pedig egy pár csókolózik. Csak a sáfrányos szeklice dühöng a kiszáradt fűcsomók tövében, hogy felborult a bioritmusa ettől a sok neontól, meg a zajtól.