Tinie Tempah közönsége gettózni tud, angolul nem
Tinie Tempah is ugyanabból az alomból érkezett, mint az első nap fellépő Dizzee Rascal, csak Tinie Tempah-nak nincs Bonkerse, és némileg kevésbé próbál minden létező ‘90-es évekbeli hangzást magáévá tenni, és és jobban ragaszkodik a hip-hop alapokhoz. Ennek megfelelően azonnal elindult a gettózás a nagyjából a keverőig érő közönségben, aki a brutális szél ellenére is kitartott a díszletek nélkül fellépett MC mellett.
A fellépésen valószínűleg nem is a különösen jó dalok voltak a fontosak, azok terén sajnos nem a Patrick Junior Chukwuemeka Okogwu fogja megváltani a világot, viszont istenként tud hangulatot teremteni: A dalok között megkért mindenkit, hogy legyenek szívesek leszarni végre a telefonjaikat és fényképezőgépüket, és csak érezzék jól magukat. Természetesen nem tették meg, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a közönség komoly részének megint sikerült nyelvtudatlanra innia magát fél 8-ra. Erre utal az is, hogy a kérdésre, hogy ki volt már hidegben Miamiban, és ki nem volt épp ugyanannyian tették fel a kezüket.
A 23 éves Tinie Tempah kora esti fellépése olyan volt, mint egy bemutató arról, mi is menő most a briteknél. Az egyszerű prosztó hip-hop alapok mellett megjelent az összes futó stílus, ami akár szét is eshetett volna kissé, ha a frontember nem tartja egyben az egészet feszes szövegelésével.
A mutogatós hip-hopból épületesen ment át a koncert szép lassan négynegyedes discóba, elhangzott Rihanna What's My Name remixe is, hogy aztán a végén igazán surmó drum&bassé változzon az egész, óriási ikszelést kiváltva a megjelentekből. Valószínűleg nem túlzás, kijelenteni, hogy ami Dizzee Rascal volt a Szigetnek tavaly, az idén a Balaton Soundnak Tinie Tempah: egyszerű, arcbamászó mulatozás, felesleges pózok és okoskodás nélkül. Mivel a megszólalásba sem lehetett belekötni, talán nem nagy veszély kijelenteni, hogy az egész fesztivál legjobb bulija lett, ami ismét csak arra bizonyíték, hogy a briteknél még mindig irigyelnivaló zenékre szokás táncolni.
A koncert végére egész sokan lettek, bár ez gyaníthatóan Paul Kalkbrenner rendes évi fellépése miatt volt. A berlini techno színtér legnagyobb sztárja pedig hozta a kötelezőt, az átlagnál valamivel populárisabb technót, amire lebegtek a mellek, rázódtak a seggek, és igazából csak abban csalódott a közönség, hogy nem tudtak bejutni a nagyszínpad mögé fényképezkedni a német DJ-vel.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon