Tinédzser dühöngés, ipari metálvillázás

Szerdán hivatalosan is elkezdődik a huszadik Sziget. A Nagyszínpadon fellép Anglia egyik legtehetségesebb electropop duója, a Hurts illetve az alternatív rock egyik legmeghatározóbb zenekara a Placebo, akik lassan kiérdemlik a Prodigy-kategóriát, annyiszor járnak nálunk. Az A38 Színpad a gitárzene rajongóinak kedveskedik, lesz Anna Calvi és ismét hazánkban lép fel a dEUS, illetve a Ministrynek köszönhetően indokolt metálvillázás várható. Aki pedig tinédzser módon szeretne dühöngeni, annak érdemes meglesnie Steve Aoki fellépését, csak nehogy valami rossz ekit vegyen be előtte.

A Hurts zenekar mindössze 2009-ben alakult és kevés menőbb háttérsztori létezik a zenei világban, mint Adam Anderson és Theo Hutchcraft találkozásának története. A páros manchesteri klubban találkozott először 2005-ben, ahol kettőjük társasága összeverekedett, de ők annyira készek voltak, hogy egymás cséplése helyett zenéről kezdtek beszélgetni, miközben cimboráik és ripityára verték egymást. A beszélgetés alatt hamar kiderült, hogy nagyon hasonló az ízlésük és elhatározták, hogy egyszer alapítanak egy zenekart. Ez lett a Bureau, amely viszonylag hamar feloszlott, mert a duó inkább új projektbe kezdett Daggers néven. Végül ezzel a formációval sem húzták sokáig és egy veronai nyaralás kellett ahhoz, hogy rájöjjenek, senki másra nincs szükség kettőjükön kívül.

Szóval 2009-ben létrejött a Hurts, amelynek hosszú szintetizátorfüggönnyel takart electropopja nagyon gyorsan ismertté vált, amihez sok szerencse is hozzájárult. Először elkészítették a Wonderful Life amatőr videoklipjét, ami pillanatok alatt hatalmas siker lett és bekerült a Youtube 200 legnézettebb videói közé. Ezt egy lemezszerződés és egy Guardian-cikk követte, majd bekerültek a BBC Sound of 2010 listájába, amelyen a legtehetségesebb együtteseket gyűjtik össze. A csúcs a fiatal formációnak kétségtelenül a Kylie Minogue-gal való közös munka jelentette, amikor is az énekesnő közreműködött egy dalukban. A Hurts meghatározóságát jól jelzi, hogy még mindig csak egy nagylemezt jelentettek meg - azt is már két éve – idén a Szigeten már a nagyszínpadra térnek vissza.

Gyorsan legyünk túl rajta: a Placebo a Sziget alternatív Prodigyje. Brian Molko és zenekara sokadjára jön a Szigetre, de amíg 2006-ban és 2009-ben ennek egy-egy nagylemez volt az apropója, most kissé meglepő a három éve hallgató együttes koncertjének ténye igaz, még 2011 végén bejelentették, hogy új anyagon fognak dolgozni, amelynek megjelenése csak 2013-ban várható. Ettől függetlenül kétség sem férhet hozzá, hogy a Placebo az utóbbi 15 év egyik legmeghatározóbb együttese. Kiadtak már hat stúdióalbumot, szerepeltek számaik már mozifilmben és tévésorozatban, de igazán komoly díjat sohasem nyertek. Az alternatív rock és a poszt-punk vonalon mozgó Placebo legjellegzetesebb figurája kétségtelenül Brian Molko frontember.

Molkót sokan tartják a modernkori David Bowie-nak és a hasonlat helyénvalónak tűnik, hiszen akadt olyan alkalom, amikor Bowie a Placebóval zenélt együtt. Azonban nem csak ez az egyetlen közös pont kettőjükkel kapcsolatban. Molko már gyerekként deviánsnak számított, mivel apja nem támogatta fia művészi ambícióit és bankárt akart belőle nevelni. Erre az ifjú Molko festeni kezdte a körmeit, sminkelte magát és szép lassan kialakította a védjegyének számító androgün külsőt. Természetesen az iskolában halálra szekálták őt emiatt és új sulit kellett keresnie, majd dráma tagozatra jelentkezett egy londoni egyetemre. Szélsőséges megjelenése nagyban meghatározta a Placebo arculatát, ahogy a kemény droghasználat is, ami fontos szerepet tölt a dalszövegekben, ahogyan Molko nyílt biszexualitása is. Egy korábbi interjúban kifejtette, hogy a heroinon kívül a Föld összes kábítószerét kipróbálta már, majd később a heroinnal is próbálkozott, de 2010 óta már nem élnek ezekkel a zenekartagok.

A Sziget tipikusan az a fesztivál, ahol néha tényleg el lehet kapni kuriózumnak számító fellépéseket és egyértelműen ilyennek ígérkezik Anna Calvi koncertje. A gitáros-énekes előadó a Hurtshöz hasonlóan – igaz egy évvel később – bekerült a BBC Sound of 2011 listájába, köszönhetően a tavalyi bemutatkozó lemezének. Stílusát tekintve legegyszerűbb az indie jelzőt használni, de inkább lehet őt PJ Harvey-hoz hasonlítani, mint mondjuk Kooks-féle idióta tingli-tanglihoz.

Anna Calvi után a dEUS lép színpadra, akik nemrég még az A38-on koncerteztek. A dEUS a belga rock színtér első számú exportcikke, akik 20 éve Európa egyik legjobb kísérletező rockzenekara. Olyan legendák ihlették őket, mint Frank Zappa, Captain Beefheart vagy Tom Waits és a műfajtól kissé idegen hegedűhasználat miatt az igazán különleges produkciók közé sorolandók. Hatalmas meglepetésre idén jelentették meg hetedik, Following Sea című nagylemezüket, amelynek létezéséről a zenekartagokon kívül senki sem tudott, egészen a megjelenés napjáig.

Annak ellenére, hogy idén külön napot kapott a metál a Szigeten, a keményebb zene rajongóinak nem szükséges időgép építeniük, ha valami durvulásra vágynak. Ugyanis a több mint 30 éve létező Ministry követi az A38 Színpad művészkedő köcsögeit, hogy véletlenül ott ragadt cipőbámulóknak páros kézzel szakítsa le az arcát. Az industrial és thrash metal hatásait magán viselő Ministry márciusban jött ki új lemezzel, amely viszonylag pozitív visszajelzéseket kapott mind a kritikusoktól, mind a rajongóktól. Al Jourgensenék koncertjére mindenkinek kötelező a megjelenés, aki szeret azért picsogni, hogy a Szigeten csak indie-s nyálgépek zenélnek.

Az elektronikus tánczene tengerentúli térhódítását sokan Skrillexhez és Deadmau5-hoz kötik, pedig kiadó szinten Steve Aoki Dim Mak Recordse volt az elsők között, aki Amerikába csábította az álhedonista európai party DJ-k élharcosait és teremtette meg a második rave korszakot az Egyesült Államokban. A hardcore frontemberből elektróhipszterré váló Aoki producerként eddig csak egy szánalmasan gyenge nagylemezt készített. Lemezlovasként viszont meglehetősen felkapott előadó, aki nagyban befolyásolja éppen milyen ócska dubstep vagy electrohouse szerzeményre van szüksége az extasyt majszoló 16 évesekből álló közönségének. Ha zeneileg szinte értékelhetetlen is, azt el kell ismerni, hogy elképesztő show-t csinál szinte minden fellépésén. Gumicsónakban crowd surfingelés, páros lábbal ugrálás az asztalon és előre bekészített pezsgők szétlocsolása garantáltan extázist kelt azokban is, akik véletlenül tök józanul tévednek be egy bulijába. Viszont hallucinogén drogok hatása alatt álló személyeknek csak úgy ajánljuk, ha egy életre rajta akarnak maradni egy bad tripen.