A Balatonnál lángoson éltem - Beatsteaks-interjú

2012.08.09. 16:17
Az Index fesztiválblogja

A Beatsteaks nálunk ugyan nem annyira ismert, de a német nyelvterület egyik legnépszerűbb zenekara, még akkor is, ha angolul énekelnek. A Szigetre már sokadjára visszalátogató zenekar énekesével, Arnim Teutoburg-Weiß-szel.

Kedden az Ignite megemlített titeket a fellépésük alatt, sőt egy dalrészletet is eljátszott.

Igen? De jó arcok!

Mikor lettetek ilyen jó barátok?

Még mikor megalapítottuk a zenekart, akkor sokszor játszottunk előttük egész Európában. Jól kijöttünk már akkor is, nagyon jó srácok. És azóta is egymáson tartjuk a szemünket. Nem hívogatjuk egymást naponta vagy ilyesmi, de nyomon követjük a másikat. Na ez tök jó, nagyon örülök, tényleg. Mi van Zolival, nem tudod?

Nem ő énekelt, mert a háta még mindig nem jött helyre, nem tudott eljönni.

Ó, szegény. De ő a Pennywiseban is énekel, nem?

De, most viszont pihennie kell.

Pedig ő magyar, biztos hiányolták itt az emberek, gondolom vártátok nagyon. Nem baj, majd legközelebb, remélem hamar rendbejön.

Elég sokszor léptetek már fel Magyarországon, volt már lehetőséged jobban megismerni a várost?

Budapestet imádom, nagyon szép hely. De nem jártam még teljesen körbe. Viszont 6-7 éves koromtól  minden évben a családdal a Balatonnál nyaraltunk, szóval gyerekként sokkal többet láttam Magyarországból, mint a zenekarral. Mikor turnén vagy, az egy más életforma, teljesen más időszámítással. Kettőig alszok, utána beállás, aztán koncert, és lehet hogy azonnal megyünk is tovább koncert után. Minderre még rájön, hogy lusta is vagyok. A többiek sokkal többet mászkálnak, próbálnak szétnézni a lehetőségekhez képest, de én meg csak alszom. A magyarok eddig mindig nagyon kedvesek voltak velünk egyébként, gyerekkoromból is ez maradt meg.

Az ételeket próbáltad?

Igazából azt is gyerekkoromban. Azt tudom, hogy a nyaralások alatt lángoson éltem. Az elég laktató.

A legutóbbi Boombox lemezetek kapcsán azt írtátok, hogy minden egyes eurocentet megér, mert annyira jó. Kaptatok olyan leveleket, hogy mégsem ért annyit?

Nekem tetszik, szerintem többet is kérhettünk volna érte, akkor is megérte volna. De nekünk tetszik, a többi meg az embereken múlik. Nem tehetsz mindenkit boldoggá, és nem is célom ez igazából.

Nem is foglalkozol a kritikákkal?

Ami nagyon jó vagy nagyon rossz azzal nem. Ha valaki azt mondja, hogy „Ti vagytok a világ legjobb zenekara!” akkor is csak azt mondom, hogy ja, persze, mint mikor jön valaki, hogy „Utállak, mert szar a zenéd!”, jó utálj. Ezekkel nem foglalkozok. Azért kezdtünk el zenélni, mert szeretjük amit csinálunk. Még mielőtt elkezdesz dalokat írni, mikor először mész be a próbaterembe ami jobb esetben a házatok garázsa ha kiállnak az autóval, na még az első akkord előtt fel kell venned magadra azt a bőrréteget amikről leperegnek a kritikák.

A House On Fire dalotok felkerült a Transformer 3 filmzenei albumra, de csak az európai verzióra. Mit jelent ez?

Elképzelésem sincs. Ha engem kérdezel sokkal jobban el tudtam volna képzelni ezt a dalt az olimpia hivatalos dalának, de mostmár mindegy. Gondolom ez ilyen lemezkiadós dolog, aztán promózzák az előadóikat. Próbáltunk, csörgött a telefon, hogy felraknák a dalunkat a Transformers filmzenére, mi meg mondtuk, hogy jólvan. Gondolom ez az európai dolog olyan lehet, hogy a Japán verzión meg valami Japán előadó van, akit kicsit nyomni akarnak.

De láttad a filmet? Benne van valamelyik jelenetben esetleg?

Nem láttam, de el nem tudom képzelni, hogy arra verekednének vagy valami.

Hogy áll a feldolgozás-zenekarotok, ami kizárólag a Beatsteaks tagjaiból áll, csak mindenki más hangszeren játszik, mint szokott?

Feloszlottunk sajnos. Illetve nem is feloszlottunk, hanem a Peter a gitáros kirúgott mindenkit. Őt kell megkérdezni miért oszlottunk fel, de egyszercsak közölte, hogy ki vagyunk rúgva. Nem tudom mik a jövőbeni tervei.

A nyáron két dobossal léptek fel a fesztiválokon. Miért?

Mert így sokkal jobb. Nem akarjuk kirúgni az eredeti dobosunkat vagy ilyesmi. Tavaly nyáron találtuk ezt ki, hogy ez így nagyon látványos, és tök jól hangzik. Dennis, az új, vagyis a másik dobos, egy tök jó barátunk, láttam hogyan dobol, és ez jutott eszembe. Mondtam neki, az első kérdése az volt, hogy miért, szarul dobolok vagy mi? Mondtam, hogy nem, hanem mert jól néz ki, meg érdekes, és szerintem nagyon jól sült el.

Te mit szólnál, ha ő állna elő azzal az ötlettel, hogy legyen még egy énekes?

Ha én találnám ki, akkor nagyon tetszene, teljesen egyetértenék, de ha ő jönne ezzel, akkor nem annyira. Dennis nem úgy jött, hogy kerestünk valakit és fel kellett vennünk. Ő a Beatsteaks tagja volt eddig is, a csapatunk része volt, velünk dolgozott, csak mostmár a színpadra is felengedjük. Na jó eddig is feljöhetett, de csak a beállásokon dobolt. Előrelépett a ranglétrán.

A színpadon mindig nagyon erőteljes a jelenléted, mindenhova felmászol, ugrálsz, rohangálsz. Ez az elejétől így van, vagy az évek alatt alakult ki?

Mindig is felnéztem a nagy előadókra, főleg akik megőrülnek a színpadon. Nagyon szerettem a Queent, meg a Faith No More-t nézni, mert az énekesük annyira megkapó volt, őket akartam követni. Sportolni meg amúgy is sportolnék, mert szeretek, és valahol ki kell engedni a felesleges energiáimat, erre pedig a legjobb hely a színpad.

Gyakran töröd össze magad?

Nagyon. De csak utána rossz, akkor észre sem veszed. Sosem fogtam fel színpadon, hogy bármim fájna. Vagy akkor érzem mikor lejövök, vagy másnap reggel mikor nem tudok kikelni az ágyból. Na akkor szoktam átkozni magam, hogy utálom ezt a rock & roll szarságot. De aztán visszamegyek a színpadra, és jó megint. Élőben játszani a legjobb, ezért vagyok zenekarban. Lemezt írni se rossz, és persze kell, mert kellenek új számok, de mikor a színpadon vagyok, akkor érzem magam igazán jól.

Gyerekként is ilyen voltál?

Igen, a szüleimnek az volt a családi poén, hogy kérdezték tőlük, hogy hol a fiúk, ők meg mondták, hogy mindenhol. És tényleg.

Ők mit szóltak mikor bejelentetted, hogy zenész leszel?

Az apukám akrobata volt, a cirkuszban dolgozott, szóval a művész dolgok nem álltak soha távol tőlünk. Viszonylag jól fogadták egyébként. Emlékszem apukám mondta, hogy „Zenész? Azok sokat isznak, figyelj oda, vigyázz magadra. Ne drogozz! Milyen zenét fogtok játszani a barátaiddal? Rock & Roll? Ó na ne.” Mindenben támogatnak, a legnagyobb rajongók. Ha tehetik jönnek koncertre is, már az első naptól kezdve.