Dubstep-metál, és folktronika ma a Szigeten

Az idei Sziget legnevesebb csütörtöki fellépője a Korn. Jonathan Davisék minden valószínűség szerint meg fogják lepni azokat, akik az utóbbi pár évben lemaradtak volna az együttessel kapcsolatos hírekről. Rajtuk kívül lesz még kora délután politizáló punk, illetve még korábbi délután az afro-amerikai könnyűzene egyik legjobb csapata, a The Roots. Megrögzött anglománoknak lesz Maximo Park és Friendly Fires, elektronikával kacérkodó neo-hippiknek pedig erősen ajánlott a Crystal Fighters fellépése.

Jonathan Davis és a Korn jó úton jár afelé, hogy a tucatnyi gagyit kinevelő nu metal színtér egyik legjobb zenekara szép lassan bohózatba torkolljon köszönhetően például a legutóbbi nagylemezüknek, amit egy rakás dubstep producerrel készítettek, köztük például Skrillex-szel. A végeredményre leginkább a katasztrofális és a röhejes szavak illenek és nem egy helyen fordult elő, hogy a The Path of Totality albumra legalacsonyabb pontszámot vagy besorolást adták a kritikusok. Olyannyira belemélyedt Jonathan Davis a dubstepbe, hogy J Devil néven producerkedésbe kezdett és nemrég szerződtette le a Szigeten szerdán fellépő Steve Aoki kiadója. A közelmúlt koncertjei alapján már érdemes a vartyogástól ódzkodó metálosoknak szokni a mélyet, mert biztosan lesz egy komolyabb elektronikus rész a koncertjükön. Persze a slágereket sem hagyják majd ki, szóval lesz itt minden, mint a búcsúban.

Az este főattrakciója kétségtelenül a Korn lesz, de aki hanyagolná a dubstepre metálvillázást, annak érdemes elnéznie majd az A38 Színpadhoz, ahol a Friendly Fires lép majd fel. A brit indie zenekar 2008-ban jelentette meg az első nagylemezét, amelyet dance alapú gitárzeneként lehetne jellemezni. Az együttes debütálása négy éve voltaképpen tökéletes időzítés volt, hiszen a brit new rave időszakba csöppentek bele, amikor olyan indie vagy rockzenekarok kísérleteztek a táncolható gitárzenével, mint a Does It Offend You, Yeah?, a Foals vagy a Hadouken. Aztán az új zenei vonal olyan gyorsan eltűnt, amilyen gyorsan el lehet felejteni egy Hadouken-dalt, a Friendly Fires pedig egy sokkal kísérletezőbb, de mégis popos irányba indult el. Ez lett a Pala című második nagylemez, amely azonban meg sem közelítette az első album sikerét.

Az egyik legmeglepőbb húzás a Sziget részéről az volt, hogy délután háromra rakták a Nagyszínpadon a The Rootsot. A philadelphiai rapkollektíva 1987-ben alakult és azóta az egyik legjobb élő hangszerelésű hiphop produkciónak számítanak. Azért is furcsa egy hozzájuk hasonló zenekart ilyen korai időpontban látni, mert a Roots az amerikai rap és soul koronázatlan királyai, akiket összesen tizenegyszer jelöltek Grammy-díjra, amelyből négy kategóriában nyertek is. Tavaly rögtön három szobrot is bezsebeltek, igaz rap helyett most r'n'b kategóriában. Ebből is látszik, hogy a Roots az újkori afro-amerikai könnyűzene legprofibb csapata, akik díjnyertes alkotásokra képesek, legyen szó rapről, soulról vagy r'n'b-ről.

Még mindig maradunk a nagyszínpadnál. A Maximo Park bemutatásánál kicsit gondban van az ember, mert a generikus angol rockzenekar címkén kívül tényleg képtelenség bármi számottevőt kiemelni velük kapcsolatban. Pedig egyébként semmi gond nincs az öttagú együttessel, az első két lemezük még az arany besorolást is elérte, azóta viszont nagyon keveset hallani róluk annak ellenére, hogy készítettek még két nagylemezt. Mindenesetre, aki szeretne a kalapos-mellényes fiúkkal és Kooks-pólós lányokkal középtempóban bólogatni, azoknak érdemes rápillantania majd a Maximo Park koncertjére.

Ha már korábban szó volt a Sziget furcsa koncertbeosztásáról, akkor a punkfellépések rendszeresen délutánra pozicionálása egy másik kissé érthetetlen jelenség. Most az Anti-Flagnek kell a baloldali propagandáját kellemes délután négyes időpontban prezentálnia. A pittsburghi punkok '88 óta aktívak, de alapítók közül csak a vicces nevű Justin Sane és Pat Thetic maradt meg. A zenekar tipikus politizáló punkzenét játszik és minimum háromévente megjelentetnek egy stúdióalbumot. Fellépéseiken kívül civilben is nagyon aktívak, többször léptek már fel tüntetéseken együtt a Rage Against the Machine-nel, legutóbb például az Occupy-mozgalmon játszottak el egy akusztikus szettet. Támogatják az állatvédő PETÁ-t, a Greenpeace-t, az Amnesty Internationalt és nyíltan háborúellenesek, ami miatt több daluk szövege is kötelező alapmű minden baloldali protestálónak. Érdemes lesz fülelni Justin Sane frontemberre a koncert alatt talán még egy kellemes gyurcsányozás-orbánozás is elhagyja a száját.

Az Aréna sem maradhat ki a jóból, hiszen az a Crystal Fighters zenél majd, akiknek az élő fellépéseik mindig külön élményszámba mennek. Az együttes megalakulásának a története külön megérne egy írást. Laure Stockley énekes teljesen véletlenül megtalálta az élete végére lassan becsavarodott nagyapjának egy írását, amely egy befejezetlen opera forgatókönyve volt, Crystal Fighters címmel. Annyira megtetszett a név és a szürreális írás, hogy a zenekar Stockley nagyapjának írásai köré kezdte felfűzni a dalait és rengeteg baszk zenei elemet építettek a számaikba. Emiatt szokás őket a borzasztóan idiótán hangzó folktronica jelzővel is illetni, mert a Crystal Fighters alapvetően világzenét játszik, egy rakás neo-hippi újragondolásában. Aki kíváncsi arra, vajon milyen operát írhatott egy félig megőrült férfi Baszkföld egyik félreeső vidékén, annak kötelező megnézni a Crystal Fighters fellépését az Arénában.