Ugyanaz a dal többször

2012.08.12. 13:11
Az Index fesztiválblogja

A 20. Sziget nagyszínpados záráshoz zárásához a The Killerst szemelték ki a szervezők. Előttük jön az újkori mainstream pop bohóccsapata, az LMFAO illetve a svéd rockzene egy rég látott képviselője. A Madno Diaón kívül a Ting Tings is visszatér, a Arénában pedig mitologikus metálra lehet készülni az Amon Amarth prezentálásában.

A Sziget nagyszínpadának zárását a Las Vegas-i The Killersre bízták, akik nem először jönnek Magyarországra, igaz a korábbi szigetes fellépésük nem igazán sikerült túl jól. Brendan Flowers és zenekara 2004-es bemutatkozó lemeze óta legalább egy tucat stadion slágert rakott össze, pedig csak most szeptemberben jelenik meg a negyedik nagylemezük. A Killers egyébként a tökéletes példája annak, hogy Amerikában egy eredetileg indie zenekarnak kikiáltott együttes mennyire nem képes megmaradni a mások által ráhúzott skatulyában és végül úgyis a stadionrocknál kötnek ki. Igaz, a Killershöz ez tökéletesen illik, hiszen Brendan Flowers teátrális frontemberi teljesítménye nagyszerűen illik egy többezres közönséghez, miközben mögötte fél tucat zenekartag és turnézenész igyekszik minél epikusabb hangzást elérni az olyan a zseniális szerzeményekhez, mint a Bones, a Jenny Was A Friend Of Mine, a Somebody Told Me vagy az All These Things That I've Done.

Előttük egy csöppet más stílusú előadó zenél majd, akiket garantáltan annyira gyűlöl a világ egyik fele, amennyire rajong értük a másik. Ők az LMFAO, akik – igen kreatívan - egy netes rövidítésből vették a nevüket (Laughing My Fucking Ass Off, bár szerintük ők másnak a rövidítésére használják, de természetesen mi egyáltalán nem hiszünk nekik és/vagy leszarjuk). A rock szó használatának legnagyobb kultúrmészárosai az electrouhouse poposodásával törtek be a zenei piacra minden pláza és balatoni turistadiszkó kedvenc slágerével, a Party Rock Anthemmel. Persze annyira nem volt nehéz a két Pumukli-fejű befutása, mivel a fiatalabbik Pumukli apucija az a Berry Gordy Jr., aki az amerikai könnyűzene egyik legmeghatározóbb lemezkiadójának, a Motownnak a feje és tulajdonosa. Persze ez miért is vonna le bármit a drum and basses ikszelést négynegyedhez igazító páros érdemeiből, ezért biztos rengetegen fognak ugyanarra a négy dalra tombolni a Nagyszínpadnál, mások pedig a távolból fognak fikázni, hogy bezzeg régen még zene sem volt.

A Mando Diao is a visszatérő vendégek sorát erősíti, bár annak idején kicsit nagyobb volt az aktualitása a svéd garázsrockereknek. Legutoljára három éve adtak ki nagylemezt, idén pedig képesek voltak öt stúdióalbum után egy best of válogatást összehozni. A félreértések elkerülése végett nagyon kevés párhuzamot lehet csak vonni földijeik a Hives és köztük, mivel ők a garázsrock lágyabb, punk elemeket abszolút nélkülöző verzióját játsszák, ami tökéletesen elférne a Nagyszínpadon akár délután háromkor is, mert ha a Horrorson foghíjas tömeg van szombaton, akkor egy Mando Diaón örülhetnek, ha megjelenik pár zászlót lobogtató külföldi.

Ha már a svédeknél és a korai időpontoknál tartottunk, akkor az Amon Amarth nevét feltétlenül érdemes megemlíteni. A dallamos death metalban utazó zenekar igazi skandináv vikinghistória, hiszen szövegeik nagy része az északi mitológiáról, a vikingek koráról és a kereszténység előtt életről szól. 1992-es fennállásuk óta nyolc stúdióalbumot jelentettek meg és a nevüket a Gyűrűk ura egyik vulkánjáról kapták. Az este hatórás koncertjük az Arénában azért kicsit érdekes húzásnak ígérkezik, de szívesen szemtanúi lennénk annak, amikor a Magnetic Manre igyekvő dubstep-arcok vartyogás előtt hősies viking metált kapnak.

Végezetül ismét egy rég látott ismerős tér vissza a fesztiválra, méghozzá a Ting Tings, akik négy év után most februárban jelentették meg második nagylemezüket. A legutóbbi alkalom ellenére most a Nagyszínpad helyett az A38-on fogják játszani. Katie White és Jules de Martino párosa könnyed indie popot játszik és 2008-as bemutatkozásukkor mindenhonnan csak ők folytak a brit médiában. Azóta egy kicsit eltűntek, pedig mekkora szüksége lenne a világnak olyan picsarázós, csajfelszedős nótákra, mint a That's Not My Name?