A koncerteken írjuk a dalokat

A Horrors tavaly november után ismét Magyarországon koncertezett, igaz a Dürer-kert félhomályát most a Sziget Nagyszínpad napsütésére cserélték. A remek koncertet adó brit zenekarból Josh Hayward gitárossal beszélgettünk, aki meglehetősen kellemes hangulatban, gin gyömbérrel kezében és egy lekajált fehér pólóban fogadott.

Novemberben jártatok Magyarországon legutoljára. Emlékszel valamire a koncertből?

Sajnos nem. Az az igazság, hogy azóta turnézunk és egyszerűen összemosódnak az emlékek. Ha egyszer vége lesz, akkor remélem helyrejön a memóriám.

Mióta tart a turnétok?

Már nem is emlékszem pontosan, de az biztos, hogy még tavaly kezdtük el, de már csak öt koncert és vége.

Mi lesz az első dolog, amit csinálni fogsz, amikor hazaérsz?

Rohanok a stúdióba előkészíteni az új lemezt.

Három lemezetek jelent meg eddig, mégis szerintem Primary Colours album lett a legjobb. Mi inspirált, amikor mondjuk a Scarlet Fieldset írtátok?

Érdekes, hogy pont ezt a dalt emeled ki, mert ehhez írtam életem eddigi legjobb szintetizátor dallamát. Elég tech-buzi vagyok és imádok kísérletezni a szintetizátorhangokkal, ami a Scarlet Fieldsben ért a csúcspontjára.

Milyen irányba halad majd az új album? Visszatértek esetleg a korai garázspunk hangzáshoz vagy folytatjátok a pszichedelikus vonalat?

Erre még akkor sem tudnék válaszolni, ha akarnék. (nevet) Mivel csak a turné alatt volt időnk ötletelni, ezért egyáltalán nincs egy kialakult képünk arról, milyen is lesz a negyedik lemezünk.

Hogyan van időtök egy maratoni turné alatt az új albummal foglalkozni?

Ne hülyéskedj, egy turné a legjobb alkalom arra, hogy összedobjunk új hanganyagokat.

De még is hogyan? Koncertek előtt? A turnébuszban?

A koncerteken. Ott jönnek ki belőlünk a legjobb dolgok, ami miatt sosincs két egyforma fellépésünk. Kicsit belenyúlunk ebbe, átírunk ezt-azt vagy szimplán csak elveszítjük a fejünket és jammelni kezdünk. Ezekből születnek aztán az új dalok alapjai. Nem vagyunk robotok, akik bevonulnak a gyárba és napszámban dolgoznak friss hanganyagon.

Előbb mondtad, hogy tech-buzinak tartod magad. Mi az, ami most leginkább leköt téged?

Most éppen a C++ programnyelvet tanulom.

Ezek szerint már a rocksztároknak sem ciki a programozás.

Ezt így azért nem mondanám, de valami hasonló folyamat zajlik, mint a '90-es években, amikor hirtelen megsokszorozódott a számítástechnika iránt érdeklődő zenészek száma. Egy kísérletező kedvű együttesnek szerintem elengedhetetlen a számítógépek által adott lehetőségek kiaknázása.

Szerinted ki az az előadó, aki per pillanat a világ legjobbja hangszerkesztésben?

Egyértelműen Aphex Twin. Elképesztő, amire képes és a legdurvább az egészben az, hogy senki sincs fogalma arról, mit hogyan csinál, milyen eszközöket használ vagy egyáltalán hol van a stúdiója. Amikor átmegyünk a Temzén akkor több olyan hely is van, amelyek az urbánus legendák szerint Aphex Twin titkos stúdióinak adnak helyet, de rengeteg legenda szól arról, hogy melyik házban él, hol születetett vagy melyik boltban vásárol az anyukája. Az a csávó egy élő legenda.

Mit szólsz az amerikai EDM-hez?

Hogy mihez?

A hatalmas őrülethez, ami most a dubstep és egyéb más elektronikus tánczenét körül van.

Értem, a plodstepre gondolsz.

Hogy mire?

Tudod, olyan az az egész, mint egy nagy cammogó elefánt (to plod – cammog). Csak zajokat és dörömbölést hallasz mindenhol, mint amikor egy nagy, dagadt, ügyetlen elefánt csörtet végig valahol. Egy hatalmas faszság az egész, nem több kaotikus zajnál.

Szóval nem csíped.

Kurvára nem. Lehet nekem nem elég rövid figyelemlekötési képességem és egyszerűen nem tudom tartani azt a tempót, amit ezek a brostep, plodstep, fuckstep előadók csinálnak. Egyszerűen pár pillanat után megunom és kikapcsolom a francba. Aztán lehet, hogy szimplán csak öregszem.

Voltál már olyan fesztiválon, ahol a nagyszínpadon DJ lépett fel?

Legutóbb azt hiszem Justice-on voltam és az fantasztikus élmény volt.

Sokan hozzájuk kötik a mostani electrohouse őrületet is.

Régebben még french house-nak hívták nem? Mindenesetre nekem az mindig jobban bejött, mint egy szarrátorzított Skrillex.

Gitárzenék közül mi megy mostanában nálad?

A régi klasszikusok, mint Skip James blueszenész. Imádom a régi előadókat, akik mindössze egy szál gitárral képesek voltak tömegeket ámulatba ejteni. Egyébként szeretnék egyszer megtanulni jazzgitározni, csak megfelelő tanárt nem találtam még.

Amikor utaztok a turnén két város között és elérkezik az a pont, hogy valaki zenét akar hallgatni, hogyan döntitek el ki válasszon végül?

Ez mindig egy óriási harc egymás között, ami végül mindig úgy oldódik meg, hogy az nyer, aki legközelebb ül a lejátszóhoz. Viszont ha nagy a vita, akkor mindig ugyanazzal oldjuk meg, amit mindenki szeret.

És mi lenne az?

Egy golden oldies rádióállomás. (nevet) Tudod, ott csak ilyen '50-es, '60-as évekbeli dalok mennek. Ezt fogjuk hallgatni hazafelé menet is, mert mindig feldobja a hangulatunkat.

Elég korai időpontban, napsütésben fogtok játszani. A Horrors szerint pont az a zenekar, amelynek nem áll annyira jól a világosság.

Jobban szeretem a sötétséget, és ha rajtam múlna, akkor valamivel kitakarnám a Napot, hogy a mi koncertünkig sötétség legyen.