Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Vajon mi lehet hálátlanabb feladat? A Happy Gangben DJ-zni vagy a Kerozinban basszusgitározni? Erre kerestük a választ csütörtök este az EFOTT-on, ahol a magyar könnyűzene méltán elfeledett produkciói léptek fel a Corvinus sátorban. Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy lakodalmas hiphopot játszani félplaybackkel talán megalázóbb, mint a rockzenekari felállással előadott prosztó techno.
A kilencvenes évek végére elért eurodance és rave egyik legröhejesebb csapata annak idején a Kerozin volt, akik pont ott fogták meg a műfajt, amire leginkább szüksége volt: az elementáris suttyóságnál. Axel és Mosquito titka annyi volt, hogy a lehető legprimitívebb rave alapokra és szintikre olyan vicces szövegeket írtak, amiket a debreceni restiben mesélnek egymásnak nagyokat kacagva a helyi alkoholisták. A Kismalac, a Nelli az elefánt vagy a Csakahúga voltaképpen őszinte punkdalok, csak a magyar mulatósra oly' fogékony közönség számára könnyen fogyasztható veretéssel.
Ez EFOTT-os buli előtt én minden jóra felkészültem. Zöld parókákra, igazán ócska vurstli hangulatra és cumival a szájukban fényrudakkal hadonászó villamosmérnökökre. Aztán a színpadra lépett egy konkrét rockzenekar és minden vágyam a minőségi szórakozásra szerte foszlott. Ugyanis a Kerozin ma már rendes együttesként funkcionál, van benne loboncos basszusgitáros meg loboncos gitáros és egyáltalán nem loboncos dobos is. A mikrofonnál meg Axel, aki még mindig úgy néz ki, mint Lány Kozmix Lala elhízott mozdonyvezető mása.
Az összes szívünknek kedves slágert gitárszólókkal meg vörösboros kólás rockzenével adták elő, ami egyáltalán nem zavarta a megdöbbentő mennyiségben összegyűlt nézőket. De tényleg, a Kerozin koncertjén kétszer annyian voltak, mint mondjuk fél órával előtte a Hétköznapi Csalódásokon. Ráadásul a főiskolai bulikon és kollégiumi lerészegedéseken szocializálódott közönség a Halál a májra című könnyű azonosulást generáló Sing Sing-dalt olyan tombolással követte, hogy a folyamatos ugrálástól néha a torkomban éreztem a golyóimat.
Így volt ez az összes többi dalnál, mindegy hogy Guantanamera ment vagy éppen az a bizonyos Toy Dolls-feldolgozás. A frontember és gitárosa láthatóan élvezte a bulit, és egy külső szemlélő számára tényleg úgy tűnhetett, itt bizony egy kurrens előadó évek óta várt fellépéséről van szó. Egyedül szegény basszusgitárost sajnáltam, aki nem tudta eldönteni, hogy akkor ő is játsszon rocksztárt vagy csak szép csendben szórakoztassa a diákönkormányzatok legnagyobb partyarcait. Még egy átkozott Billy Idol-számot is elnyomtak, aminek köszönhetően megcsappant a létszám, de az énekes azon bejelentésére, miszerint szeptemberben jön a Kerozin Rock Best Of albuma, mindenki örömkönnyekben ázva zokogott a mellette álló vállán. Én is így tettem legbelül.
Eredetileg a Kerozin után az UFO volt meghirdetve, ahol most ugye más az énekes Dr. Love rendőrségi ügye miatt. A koncert végül elmaradt, helyükre ugrott be a Happy Gang mindenki őszinte örömére. Emlékeim szerint a Happy Gang három tagból állt és mivel első általánosban Gabi, a padtársam szerelmes volt a csapatba, máig fejből tudom a tagok nevét. Coree, Moha és Vitamin, a legendás hármas. A színpadon viszont csak ketten voltak illetve egy DJ, aki gyakorlatilag csak play és a next song gombokat használta, de néha tekert egyet ide-oda valamelyik potméteren, had lássák ő is produkció szerves része. Márpedig itt nagybetűs PRODUKCIÓ volt! Jó, a kor a hangszálakra sincs jó hatással ezért kedvenc popveteránjaink kellemes lehalkított félplaybackkel nyomták végig a bulit. A gangszterrapből a megélhetési gagyira visszaváltó Mohaman ugyanabban a két kosaras csuklószorítóban nyomta, ahogyan azt kell, Coree – ha ő volt egyáltalán – pedig olyan elképesztő pörgőrugásokat mutatott be a színpadon előadás közben, hogy félő volt elszakad a kis szűk nadrágja. A közönséget persze nem lehetett átverni, így az UFO-ra készülő műértők csak elenyésző mennyiségben jelentek meg. Belőlük viszont volt mindenféle, de csak a bumsakalaka meg egy Hip Hop Boyz-részlet után tűnt fel, micsoda multikulti rajongótábora van a Happy Gangnek. Mielőtt Majka megírta volna, a Happy Gang már karriert kreált a belehalok sorra, és a Kérek egy kulcsot a szívedhez közben szinte a levegő is megállt a saját gyomorsavával küszködő emberek körül. Együtt énekelt vizenyős szemekkel a vödrös koktélt szorongató balatoni maffiózó, a PICSA-koncerten még vígan pogózó kéktarajos punk illetve az éppen mellettem elhaladó kigyúrt TF-es állat, aki a szám első taktusára a szájához kapott és visszarohant az első sorba.
Igazából az teljesen egyértelművé vált, miért nincs szükség az EFOTT-on komolyabb előadókra. Itt tényleg mindenki csak picsa részeg akar lenni és együtt énekelni a saját karának az indulóját a három évvel ezelőtti gólyatáboros fölsőjében. Ehhez pedig nincs is jobb ráhangolódás, mint a hamisítatlan magyar könnyűzenei szemét, legyen az dugós poénokkal teli rocktechno vagy érzelmes ömlengés abból a korból, amikor Kozsó sztárgyára tényleg egy létező jelenség volt. Az itt összegyűlteket ez egyáltalán nem zavarja, egyébként is itt volt a legmelegebb az összes színpad közül, utána meg lehet menni csapatni valamelyik szponzorsátorhoz, ahol DJ Belebeszél játssza a legnagyobb mai Red Hot Chili Peppers- és System of a Down-klubremixeket.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon