Dolgozunk a cavalerás Sepulturán - Mixhell-interjú

A Mixhell Iggor Cavalera és felesége, Laima Leyton közös elektronikus zenei projektje, aminek külön érdekessége, hogy a Cavalera Conspiracy metáldobosa helyettesíti a dobgépet. A hegyaljás fellépésük előtt beszélgettünk velük.

Kinek az ötlete volt a Mixhell projekt?

Laima Leyton: Szerettünk volna valamit közösen csinálni. Mikor elkezdtünk randizni, akkor én a Modern Művészetek Múzeumában dolgoztam, ő pedig a Sepultura dobosa volt. Hívták néhány helyre DJ-zni. Úgy gondolta imponál nekem azzal, hogy mekkora celeb, és engem is elvitt ezekre a fellépéseire. Én meg ott álltam mellette, és végigbeszéltem a szettjeit, hogy most rakd fel ezt, most keverd át. Ő eleinte próbált ellenkezni, hogy nem, de akkor még inkább a nyakára jártam, hogy de. Aztán később is én próbálgattam otthon remixeket, és mutogattam neki, hogy na ezt rakd fel a következő bulidon. Ő meg szerintem megunta, aztán átadta nekem a lehetőséget. Majd Max Blum basszusgitáros is képbe került, aki azóta is velünk van, és elkezdtük csinálni ezt a Mixhell dolgot, de csak a saját szórakoztatásunkra, semmi komolyabb szándékunk nem volt vele, de kezd komoly lenni.

Fotó: Üveges Zsolt / Index

Iggor, hogy érzed, egy metál koncertet nehezebb végigdobolni, vagy egy elektronikus zenei fellépést?

I.C.: Mindkettőt szeretem. A Cavalera Conspiracyval is embert próbáló feszesen végigdobolni egy koncertet, de mostanában inkább a Mixhellre koncentrálok. Más a kettő, de nagyon érdekes, hogy a fesztiválokon hiába teljesen különböző a zene, az atmoszféra tökéletesen ugyanaz.

Melyik közönség néz rád furcsábban? A diszkós közönség, mikor rájönnek, hogy metáldobos vagy, vagy a metálosok mikor rájönnek, hogy a másik projekted elektronikus zenei?

I.C.: Azt nem tudom, hogy fejben melyik közönség van jobban összezavarodva. Nekem ez teljesen természetes, de pontosan tudom, hogy sokaknak ezt sokkal nehezebb fejben összehozni.

Mennyire voltál nyitott erre a fajta zenére, mielőtt elkezdted ez a projektedet?

I.C.: Többé-kevésbé mindig is nyitott voltam az elektronikus zenére. A nyolcvanas években tetszett az indusztriál, rengeteg Ministryt hallgattam, aztán nyitott voltam a rappre is, ott a Public Enemy volt a nagy kedvencem, aztán a Prodigy is nagyon bejött. Az elektronikus zenében is persze kerestem mindig a rock vagy punk attitűdöt, és azokat szerettem, amikben ezt megtaláltam. Most ha ki kéne emelnem egyet is, akkor az szerintem a Soulwax lenne.

Laima, te talán jobban meg tudod ítélni a színpadról, hogy mennyi a két közönség között az átfedés?

L.L. : Azok járnak mindkét fajta koncertre, akik igazán nyitottak a zenére is, és úgy egyébként gondolkozásban is. Persze láttam én olyan metálosakat, akik kiakadtak egy Mixhell-fellépésen. Eljöttek megnézni, még be is állnak az első sorba, de aztán felidegesítik magukat. Aztán azt is látom, amikor beállnak előre karba tett kézzel és először nem tudják hova tenni az egészet, aztán a harmadik számnál már táncolnak. De ugyanez működik visszafelé is, amikor az elektronikus zene kedvelői elkezdik maguknak felfedezni a metált. Fogalmuk sincs mi az a Sepultura vagy Cavalera Conspiracy, de utánanéznek, érdeklődnek, vagy akár el is kezdik rendszeresen hallgatni. Igazából azt nagyon szeretem látni, és Iggor is így van vele, hogy milyen nagyszerűek azok a srácok, akik kiszakítják magukat a saját komfortzónájukból, mert nyitottak, eljönnek megtapasztalni egy teljesen más dolgot, mint amit eddig hallgattak, és látjuk rajtuk, hogy jól szórakoznak. Ha nyitott vagy a világra rengeteg jó élményed lehet.

Mennyi a jammelés a fellépésetekben? Nehezebb elektronikus zenei jammelést kivitelezni?

I.C.: Általában nem jellemző az a fajta jammelés, mint mondjuk egy rockzenekarnál, de van hogy előfordul, hogy improvizálunk egy kicsit. Ez a műfaj nem teszi ezt igazán lehetővé, mert nincsenek benne üres részek, maximum kiállások.

L.L.: Meg ezzel én úgy vagyok, hogy ez nem is biztos, hogy az a műfaj, hogy nekünk kell kiélni a jammelést a színpadon, hanem azt kell néznünk, hogy a közönség hogyan reagál, arra kell nekünk is válaszreakciót adni. Nem magunkat kell szórakoztatni a színpadon, hanem a közönséget.

Fotó: Üveges Zsolt / Index

A napokban jelent meg az első lemezetek, vannak már visszajelzések?

I.C.: Nagyon friss, mi is csak néhány napja vehettük kézbe a kiadványt. Vannak helyek, ahol még nem lehet megvásárolni, nagyon várjuk, hogy a lehető legtöbb helyre eljusson. De az első visszajelzések nagyon pozitívak, aminek persze örülünk. Annyi ideig zenéltünk úgy, hogy csak remixek, meg egy-egy dalok jöttek ki, hogy nagyon jó végre egyben a kezedben fogni egy teljes lemezt. A koncertek miatt is különösen jó, hiszen így a lemezre tudunk koncentrálni az élő fellépések alkalmával.

Greg Puciattoval is csináltatok egy közös dalt, honnan jött pont ő a képbe?

I.C.: Az ő zenekara, a Dillinger Escape Plan és a Cavalera Conspiracy turnézott együtt, és bármily meglepő nagyon sokat beszélgettünk különböző elektronikus zenékről. Nagyon nyitott gondolkodású.

L.L.: És sokat szeret beszélni, a koncertek utáni bulin mindig jött és rengeteget beszélt velünk zenei trendekről, előadókról.

I.C.: Aztán mikor összeraktuk az Exit Wounds című dalt, gondolkoztunk, hogy ki lehetne hozzá jó énekes, és felmerült az ő neve, írtam neki, hogy lenne-e hozzá kedve, ő meg azonnal belement. Úgy volt, hogy csak egy kis részben kell énekelni, de aztán mikor visszakaptuk a dalt, mi is ledöbbentünk, hogy az egészben énekel, és milyen komplett kis dalt rakott össze. Mondtuk is neki, hogy ez mennyire jó, ezt nem gondoltuk, ő meg elkezdett mentegetőzni, hogy ha nem tetszik nem sértődik meg ha nem használjuk. Mi meg nem győztük mondani neki, hogy de, ez tök jó így, nagyon tetszik, egy rendes dalt csinált egy olyan verzióból, amit mi már szinte véglegesnek szántunk és nagyjából instrumentális lett volna, de az ő munkájának köszönhetően egy teljesen más hangulatú számot csinált belőle.

L.L.: Teljesen máshogy énekel rajta, mint ahogy a Dillingerben szokott, kicsit nekem Nine Inch Nails- vagy Depeche Mode-hatásokat mutat ez a fajta énekstílusa, és ő is mondta hogy maga is meglepődött, mit hozott ki ebből a dalból és saját magából is.

Mennyire nehéz erre időt találni a Cavalera Conspiracy mellett? Valamelyik fesztiválon ha jól emlékszem volt Cavalera Conspiracy-koncert, aztán meg egy Mixhell buli is.

I.C.: Maxnak ott van a Soulfly, amivel szintén elég sokat van turnén, így jut idő a Mixhellre is. A Cavalera Conspiracy azért nem arról szól, hogy féléves vagy hosszabb turnék vannak, ott inkább inkább különlegesnek számít egy-egy koncert, de így nekünk is jut idő a Mixhellre, és Maxnak is a Cavalera Conspiracyra. Aztán ha van arra lehetőség, hogy kétszer is fellépjek egy este, miért ne?

L.L.: Főleg, ha olyan fesztiválról van szó, mint ez, ahova mindkét produkció simán beillik. Nagyon szeretem az ennyire eklektikus fesztiválokat, ahol a legkeményebb zenekaroktól száz méterre táncos bulik vannak. Ilyen helyeken lehet szerintem a zenekaroknak is új rajongókat megnyerni, mert ez a közönség sokkal nyitottabb, mint egy sima metálos fesztivál vagy egy elektro fesztivál közönsége.

Mennyire nehéz együtt dolgozni a házastársaddal?

I.C.: Az biztos, hogy az egésznek természetesen kell kialakulni, mert ha bármelyik fél is erőlteti a dolgot, na akkor az nagyon nehéz lesz. Mi ezt az egészet együtt kezdtük, és ugye nem is gondoltuk hogy eljut eddig, de teljesen természetesen alakult ki, és egyikünk sem görcsölt rá, hogy mi lesz, vagy akarja-e ezt az egészet igazából.

L.L.: Meg én pontosan látom, hogy a zenekarban lenni az nagyjából olyan, mintha a férjemnek rajtam kívül lenne még vagy négy felesége. Állandóan együtt lógnak, megbeszélnek egymással mindent, együtt élnek a turnék alatt, persze szerelembe nem esnek egymással, de akkor is olyanok mint a rossz házasok. Persze mi meg szerelmesek vagyunk, amit össze kell egyeztetni a munkával, és néha el kell engedni a „munkahelyi gondokat” vagyis ki kell kapcsolni és ilyenkor rávesszük magunkat, hogy na ma úgy megyünk el egy esti randira vacsorázni, hogy nem beszélünk a zenéről, hanem egyszerű férj és feleség leszünk.

Mi van a gyerekekkel? Tudom, hogy sokszor utaznak veletek, de mennyire nehéz otthon hagyni őket?

L.L.: Tudom, hogy ez nagyon furcsán hangzik, de szerintem mi így is több időt vagyunk a gyerekekkel, mint a legtöbb szülő. A többség kilenctől ötig dolgozik, és gyakran kevesebb időt tudnak ténylegesen együtt tölteni. Mikor mi járunk dolgozni, akkor nekik már aludni kell. És nagyon sokat vagyunk velük, rengeteget beszélgetünk, és pontosan értik, hogy mikor nem tudunk velük lenni. Igazából úgy kezeljük őket, mintha a legjobb barátaink lennének és mindent megbeszélünk velük. Most például ők nagyjából nyaralnak, mert a kis barátiknál vannak, a nagymamánál, az unokatesóikkal, és nagyon jól érzik magukat. Amikor pedig velünk vannak turnén azt is élvezik, mert világot látnak, napközben csinálunk programokat, az is nagyjából olyan, mintha nyaralnánk. Azt szokták mondani, hogy olyanok vagyunk egy cirkuszos család, felpakolunk és megyünk városról városra. Attól, hogy a kis Antonio néha megágyaz magának a backstageben és ledől egyet aludni a kedvenc plüssállatával, még nem lesz semmi baja, fel fog nőni és rendes gyerek lesz, mert a szülei minden lehetséges pillanatot vele töltenek és felügyelnek rá.

A Cavalera Conspiracy turnék alatt is vele mész?

L.L.: Próbálok ott lenni, de néha azért én is azt mondom, hogy nincs az a pénz, hogy ide vagy oda elmenjek velük már megint. Főleg akkor szeretek menni, amikor Gloria (Max Cavalera felesége – a szerk.) és az ő gyerekeik is ott vannak. Na akkor nagyon jó, mert együtt a család, az unokatestvérek együtt rosszalkodnak és játszótérnek használják különböző fesztiválok backstage részeit. Szóval sokszor fizetünk ki inkább mindent csak hogy a gyerekek is jól érezzék magukat és hogy szórakozzunk, de néha csak elküldöm otthonról dolgozni.

Lesz még valaha Sepultura a Cavalerákkal?

I.C.: Nehéz kérdés, mert összetett. Nem azért mert nem tudom megmondani, hogy lesz vagy nem lesz, hanem mert nagyon sok dolgon múlik. Én is és Max is nagyon szeretném, és dolgozunk azon, hogy ez megvalósulhasson. Maxnek az tényleg komoly szívfájdalma, hogy vannak olyan srácok, akik még fiatalok és soha nem volt lehetőségük az igazi Sepulturát látni. Én nem szeretek semmit sem erőltetni. Ha megtörténik megtörténik, de annak úgy kell bekövetkezni, hogy az mindenkinek jó legyen a rajongóknak és nekünk is egyaránt.

L.L.: Ők ketten tényleg nagyon tolják ezt, és hajlandóak kompromisszumokat is kötni, aztán majd egyszer a többiek is kitalálják végre, hogy nekik ez megfelel-e.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!