Nem jó a Metallica előzenekrának lenni - Jason Newsted-interjú
Jason Newsted volt Metallica-basszusgitáros több év szünet után tért vissza a zenei életbe. Állítólag rengeteg dala áll otthon kiadásra várva, több műfajból is, de kézenfekvő módon a metállal kezdte az újbóli felzárkózást, így a simán csak Newsted néven turnézó csapát láthatta a Hegyalja közönsége is Tokajban, ahol interjúkat is adott természetesen.
Nemsokára megjelenik a lemezed. Van bármi elvárásod, például Billboard lista helyezés vagy valami hasonló?
Nagy elvárásaim nincsenek, kizárólag elérhető céljaim vannak. Szeretem a zenémet, a zenekarom is szereti, úgy tűnik, hogy a közönség is. Ez azért nagy kihívás, mert a közönség most hallja először ezeket az új dalokat, a koncert előtt nem volt lehetősége belehallgatni, és úgy tűnik így is tetszik nekik. Nekem ez a siker. Az üzleti része más, mert manapság az nem működik, hogy eladsz sok lemezt, hogy hogy sok pénzt keress. Ki kell találni az előadóknak, hogy az emberek mit nem tudnak letölteni és ellopni. A pólókat vagy a koncertélményt nem lehet letölteni, szóval ezeken kell dolgozni, hogy az üzleti rész is rendben legyen. Azok az emberek akik szeretik az igazi heavy metál zenét, azoknak ez a lemez is tetszeni fog. Azok után amin keresztül mentem az évek alatt, a kritikák nekem szart sem jelentenek, egyedül a saját magammal szembeni elvárások számítanak, mert már senkinek sem akarok bizonyítani semmit. A Grammy-díjaimat, vagy a Hall Of Fame tagságomat senki sem veheti már el tőlem. Ha most valaki azt írja, hogy ez a lemez nem elég jó egy Hall Of Fame-hez, annak mondhatom, hogy bocs erről lekéstél. Pozitív visszajelzésekre számítok, a negatív kommentekre meg nem vagyok kíváncsi.
Gondolod, hogy a legaljáról kell mindent újraépíteni?
A harminc valahány éves szakmai karrieremben kemény munka van, rengeteg izzadtság, és erre építkezek, nem kezdem az alapoktól. Végig tartottam a kapcsolatot a rajongókkal, átküzdöttem magam sok mindenen. Úgy érzem én már bizonyítottam a múltban, ezt kell most újra megerősítenem. Persze ilyen visszatéréseknél a rajongók gyakran számítanak olyanra, ami már nem létezik, és ez nagyon veszélyes tud lenni. Az én helyzetemben ez olyan, mint annak idején a Metallica fekete albumánál, és a rajongók meg fogják látni a koncerteken, hogy ugyanaz az ember vagyok, szóval nekem csak annyi a dolgom, hogy megerősítsem újra bennük azt a képet magamról, amit már egyébként is ismernek. Ez csak egy újabb dolog, amit csinálok, amivel folytatom az életművem.
Sok zenekarban játszottál, milyen tanácsot tudnál adni, hogyan kezeljék egymást az emberek a zenekaron beül?
Ne vegyenek semmit személyeskedésnek. Ez a legfontosabb. Emberek vagyunk, vannak jobb és rosszabb napjaink, ezért nagyon vigyázni kell, hogy miket veszünk személyeskedésnek. Figyeljenek oda mikor engedik el magukat. Ha koncert vagy meló után isznak, buliznak, füveznek, azzal nincs semmi baj, de a koncert előtt összpontosítani kell, egyben kell lenni. Aztán fontos az is, hogy együtt ki tudjátok engedni a fáradt gőzt a zenén túl is. Főleg ha együtt utaztok, össze vagytok zárva, egymást kell szagolni hosszú ideig, akkor fontos, hogy csináljatok mást is a zenélésen kívül.
Gondoltál már arra, hogy csinálj egy Newsted-fesztivált, ahol az összes olyan zenekar fellépne, amiben valaha játszottál?
Na az lenne a fesztivál, elég elfoglalt lennék, vagy hat órán át játszhatnék. Egyébként egész jó ötlet, tetszik! Összehoznám a zenekarokat, és mindannyiukkal játszanék néhány dalt. Nagyon érdekes lenne, ha megtalálnám az összes embert.
Szoktátok szívatni egymást a többi zenekarral ilyen fesztiválokon?
Most még nem, majd talán később, meg leginkább ez akkor szokott menni mikor két vagy három zenekarral közös turnén vagyunk és együtt utazunk, és általában a turné végére már mindenki elég csúnyán néz ki. Most egy kicsit más, mert vannak zenekarok, akikkel többször is összekeveredünk, de alapvetően egyedül vagyunk, így nincs arra idő, hogy úgy összejöjjön a csapat, hogy szétszívassuk egymást.
Elmesélek egy jó sztorit, ami a Metallica és a Queensryche közös turnén történt, és abban az időben nagyon sokat kaptak amúgy is, mert a kutyát sem érdekelte, hogy a Metallica előtt léptek fel. Mármint ha a Metallica vagy a Slayer előzenekara vagy senki le se szar, mert a Metallicára jöttek. Na ők évekig voltak az előzenekarunk, vagy 200 koncertet játszottunk együtt, és a turné végén úgy jött ki, hogy pont az ő felségterületükön, Seattle-ben adtunk koncertet. Hazai pálya, 20-22 ezer ember, a technikusok meg kitalálták, hogy megszívatják őket. A tagok baromi sokat gyúrtak, az énekes is szeretett Gold Gym felsőben rohangálni, de olyanban, hogy levágta az ujját a pólónak, hogy jól látszódjon az izmos karja, hozzá meg biciklis nadrág. Akár a színpadon is. Úgyhogy a roadok összedobtak pénzt két kigyúrt chippandale táncosra, és lépcsős emelvényt toltak az erősítők mögé. A Queensryche nekikezdett a nagy dalának, győztesen, hiszen már túl voltak a koncertjük egészén, otthon voltak, ott voltak a rajongók, mindenki őket éltette. Szóval utolsó dal, a roadok felküldték a chipandale táncosokat az erősítők tetejére, akik elkezdték a vonaglást. Az énekes semmit sem látott az egészből, mert háttal volt ugyebár. Az emberek meg őrjöngtek, meg sikítoztak, ő meg azt hitte neki, mert akkora király. Két percig táncoltak a kigyúrt csávók, mire észrevette. Egyébként kurva ideges lett, mi meg nagyon röhögtünk.
(Az interjúban nyújtott segítségért köszönet a Hegy' TV stábjának.)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon