Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!2009-ben már járt a Szigeten a Justice, de az a buli elég felemásra sikeredett, mivel egy csomó rajongónak nem jutott hely. Esküszöm, most úgy mentem oda az arénás fellépésére, hogy abban reménykedtem, a francia duó megkímél majd, és nem szakítja le teljesen a fejem. Ők viszont nem voltak ennyire jóindulatúak.
Az esti produkciót leginkább a faltól falig bosszúfilmek szerkezetével és logikájával lehetne körülírni. A Justice már az elején felspanolta magát, hogy utána a két órás DJ szett teljes futamidejében válogatott módokon töltse ki a dühét a dugig tömött partysátoron. Hogy ez csak a zenéjükben volt így, vagy tényleg mindkét szemük vérben forgott, nagyon nagy kérdőjel, mivel szinte végig tök sötétben voltak, hol a fények beállítása, hol meg a tömény füstfüggöny miatt, pedig annyira azért nem rondák, hogy el kelljen őket rejteni. Így akár hosszú percekig felvételről is mehetett volna a mix, akkora homály volt a színpad körül.
A zenei felhozatalban egyaránt volt technoviking-emlékversenyre készült acid-techno és válogatott trekkek a Crossról meg az Audio, Video, Discóról, a stafétát például UK house szintitkkel vették át Sikztah-tól, de a buli legnagyobb sikerét a tradicionális Justice-féle veretőelektróval felturbózott popslágerek hozták. A szándékolt prosztóság határán egyensúlyozó I Love Rock'n'Roll, a Rasputin és a George Michael-féle Freedom-kaliberű vadulásokra hol az öregebb, hol a fiatal réteg őrült meg, de például az I'm So Excited környékén mintha már a körbeszörfölt gumicápának is habzott volna a szája. A csúcspont valahol a Black Rockin Beats kétszer is felcsendülő múlt ezredbeli oldschool rave-je körül kell keresgélni, ide például nyugodtan átimportálhatták volna Avicii pózer zöld lézereit. De igazából az egész buli egy rohadt nagy csúcspont volt, szóval nem fair dolog pár momentumot kiemelni, a sátor szerkezetét tényleg már-már csak a feláramló cigifüst tartotta egyben. Komolyan, amikor azt hinné az ember, hogy erre meg erre a remixre mostmár tényleg nem lehet lapot húzni, ők azért mégis megteszik, és általában koppra 21 jön ki.
A produkció amúgy töményebb volt, mint a színes szárú szemüvegek koncentrációja fél 10 körül a nagyszínpad környékén, ez pár embernek az utolsó fél óra tájékán érezhetően erősen megfeküdte a gyomrát. Nem mondom, hogy úgy megcsappant a tömeg, hogy a körbeküldözgetett felfújható bizbaszok bánatosan huppantak a földre, de azért azidőtájt simán többen áramoltak kifelé, mint befelé. A fények (amellett, hogy nem a párosra vetültek) tették a dolgukat, mint ahogy a pult mögötti ledfal is, bár kicsit sajnálom, hogy gyakorlatilag tizedmásodpercekre villant csak fel az emblematikus kereszt-logó.
Saját anyagaikon kívül magukkal hozták hazájuk egyéb kuriózumait is, halványan mintha egy Jacques Your Body, és egy Daft Punk-féle Motherboard-mintát lehetett volna felfedezni a hol törtben, hol szabályos négynegyedben ömlő szeletelések között. De nem olyan alpári szeletelésre kell gondolni, mint akármelyik hamiskás brostep-küzdőtéren, szerencsére a srácok az egy-két kötelező bazári kör mellett itt is nyilvánvalóvá tették, hogy mi a különbség köztük és a szabvány lakodalomelektró között.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon