Feleslegessé vált a Crystal Castles
Mi illik a Balaton Soundra? Hát hangos zene, jó csajok és lézer a nagyszínpadról. Ami nem illik, az például a Joy Division bemutatkozó lemeze, illetve a klasszikus anyagot felvezetőnek szánó Crystal Castles, ami már harmadszor lépett fel Magyarországon. Ez nem a kanadai zenekar hibája, hanem a körülményeké, amik teljesen elvették egy jó Crystal Castles-koncert lehetőségét is.
A fellépésre a legjobb szó a felesleges. Persze tök jó, hogy kiáll az ezúttal szőke Alice Glass bólogatni egy kicsit, vannak jó dalok is, és még annak ellenére sem szólt rosszul, hogy a szél kissé elvitte a hangot. Minden mással volt a gond: délután fél 6-kor egyszerűen nem működhet egy olyan zenekar, ami leginkább a klausztrofób és a magány érzésére épít. Ezt egészítette ki a kontraszt, ami az introvertált zenekar és a virágokkal díszített és szívecskéket vetítő nagyszínpad közt volt.
A dobos-szintis-ének felállásban érkező Crystal Castles eljátszotta a három lemezének legjobb dalait, amihez ha sötét van, kijöhetett volna a tulajdonképpen csak a stroboszkópra épülő látványvilág, amiben a tagok körvonalán kívül semmi nem látszik. Ez sikerült tökéletesen például a három évvel ezelőtti Exit fesztiválon, és ennek nem volt esélye sem a Balaton Soundon. Amikor Glass széteffektezett hangjának azt az érzést kellett volna sugallnia, hogy ő most egyedül van, akkor előkerült egy felfújható strandpapucs, amikor dühnek kellett volna érkeznie, akkor az ember tekintete elkalandozott a koncertet egyáltalán nem néző bikinis csajokra.
Bárki hibája is ez a korai fellépés, ebben az időben a Crystal Castles akkor sem adhatott volna jó koncertet, ha életük formájában érkeznek, és a pörögni szinte bármikor képes énekesnőn is látszott, hogy kissé kibaszásnak érzi ezt az egészet. Tipikusan az a helyzet volt ez, amikor a zenekarnak is lett volna jobb dolga, és a közönség is azt szerette volna inkább, hogy végre Avicii nyomkodja a play gombot.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon