A körülmények áldozata

2013.08.08. 18:31
0 hozzászólás

Natascha Khan, ismertebb nevén Bat for Lashes először lépett fel Magyarországon, pedig a szintipopot, néha akár gregoriánt és new age-et is bátran használó énekesnő már 2006 óta a kritikusok kedvence. Eddigi lemezein nagyon ügyesen csinált monumentális dalokat abból a magányból, amit valószínűleg tényleg csak női énekesek tudnak igazán jól prezentálni.

Ha valakinek nem vitte volna el minden fesztiválkedvét Nick Cave, akkor még épp kényelmesen átérhetett szomorkodni egy kicsit. A 33 éves énekesnő harmadik lemezével érkezett a Szigetre, hogy az egész fesztivál talán legaktuálisabb fellépője legyen a Tame Impala mellett a leginkább szaunára hasonlító A38 színpadon. Talán az utóbbinak köszönhető, hogy mindössze félház lett a fellépésen, de végül kivételesen tényleg a közönségnek lett igaza.

A probléma az, hogy Bat for Lashes még legjobb pillanataiban sem tudott többnek tűnni, mint egy lazábbra vett Björk. Voltak remek dalok, Khan fantasztikus énekesnő élőben is, csak pontosan az hiányzott az egészből, amitől egy alapból magányos hangulatú dalokból álló koncert valahogy mégis közösségi élménnyé váljon.

Ez valószínűleg nem az énekesnő hibája, már ha azt nem számítjuk annak, hogy ilyen dalokat írt. Ő mindent megtett, menőn táncolgatott, szép volt a ruhája és jól is nézett ki, de ez sajnos nem tud meghatni többszáz olyan embert, akiknek a jó része már reggel óta piált. Ezért lehetett persze bármilyen jó az Oh Yeah, hathatott bármilyen felszabadítóan a Horse and I, egyszerűen élvezhetetlen volt az egész.

A legszomorúbb az, hogy folyamatosan ott motoszkált az emberben a gondolat, hogy itt igazából egy kurva jó koncertet lát, amit tönkre tettek a külső elemek. Szerintem soha nem mondtam még ezt, de vannak koncertek, amik tényleg működhettek volna, ha egy hőségriadóval terhelt fesztivál helyett egy átlagos méretű klubban történnek meg. Azt hittem, egy jó koncert helyszíntől függetlenül értékelhető, de sajnos tévedtem: Bat for Lashest tök szívesen megnézném az igazi A38-on, az viszont biztos, hogy fesztiválon soha a büdös életben nem megyek rá el.