Élni problémás, gitározni kevésbé

További Fesztivál cikkek

Az Index fesztiválblogja

Aktuális

Budapest, aug. 5-12.

A fesztiválról
Koncepcionális, formai és tartalmi újítások sorát hozza az idei Sziget augusztus 5-12. között. Megalakul a Sziget Fesztiválköztársaság, tovább szépül a rendezvény és új programelemek is gazdagítják a felhozatalt. Az idei Sziget, ha úgy tetszik, még egy lapáttal rátesz az "élményfesztivál" koncepcióra. Ennek egyik leglátványosabb eleme lesz a Szigeten - most először - az ún. End Show. Az End Show - mint nevéből is látszik - a Sziget egyhetes élményhömölyére a fesztivál utolsó estéjén teszi fel a koronát. Vasárnap tehát a Nagyszínpad előtt, főműsoridőben egy rendkívül látványos vetítéssel, tűzijáték-, fény- és lézer show-val búcsúzik az idei Sziget. A pirotechnikai és fényeffekteket gazdagon felhasználó záróbuli zenei kíséretére a szervezők a világ első számú DJ-jét, David Guettát kérték fel, aki élőben szolgáltatja majd a zenei aláfestést. A Kelet-Európa Vurstli idén is a már megszokott játékossággal fogadja az emigrálni vágyókat. Az idei tematika a 60-as, 70-es évek hippi korszaka. A hozzá tartozó mozgalmak béke és szabadság vágyát finoman "elv"-társítják a Sziget Fesztiválköztársaság filozófiájával. Hosszú haj, csőfarmer, peace & love! A Kelet-Európa Vurstli ruhagyárában elkészíthetjük a saját szabadságunkat szimbolizáló fesztiválkösztümünket is. Ami a zenekarokat illeti, az idei Sziget nagyszínpados kínálatában lép fel a nemrég újra aktivizálódott spanyol Ska-P, amely már többször is játszott a Hajógyári-szigeten, 2005-ben például gólyalábakon és Bush-álarcokban. Szintén visszatér a brit Skunk Anansie, amely énekesnője, Skin vezetésével 2011-ben adott emlékezetes koncertet a Szigeten. Dizzee Rascal, a népszerű brit rapper, a grime-mozgalom talán legfontosabb képviselője ugyancsak fellép a fesztiválon, akárcsak az Editors, a posztpunk mozgalom egyik legkarakteresebb zenekara, valamint a szintén brit énekes-slágergyáros, Alex Clare, valamint az elektronikus, metál és rockzenei elemekkel kísért hardcore zenét játszó Enter Shikari, továbbá a legendás britpop-formáció, a Blur vagy a német Die Arzte. Az A38 színpadon ad koncertet az idei Szigeten az észak-londoni énekes-gitáros-dalszerző, Michael Kiwanuka, és jön a punk-rock zenekarok és zenészek tucatját inspiráló Los Angeles-i Bad Religion is, amely tavaly adta ki tizenhatodik albumát. Fellép az A38 sátorban a lassú tempójú, hűvös és melodramatikus alternatív popszámokat író francia előadó, Woodkid, a svéd indie rock formáció, a Peter Bjorn & John, Katy B brit énekesnő, dalszerző, a dubstep kultúra egyik fontos képviselője, Netsky belga drum'n'bass előadó, a pszichedelikus rock albumával tavaly az egész világot elbűvölő ausztrál Tame Impala. Jegyek: Mínusz 1. napi jegy - augusztus 5. - Cipő Emlék Nap Elővételben augusztus 4-én éjfélig: 4 900 Ft Augusztus 5-én és a helyszínen: 5 900 Ft 0. napi jegy - augusztus 6. - Quimby és Muzsikás nap Elővételben augusztus 5-én éjfélig: 6 990 Ft Augusztus 6-án és a helyszínen: 7 990 Ft 0. napi jegy + "Quimby" könyv 1000 Ft-ért az első 5000 online jegyet vásárló vendégnek: 7 990 Ft Napijegy: 14 000 Ft Hazamenős bérlet: 58 000 Ft Ottalvós bérlet: 66 000 Ft Sziget - Budapest Citypass Érvényes 2013. augusztus 1. (csütörtök) 00.00-augusztus 13. (kedd) 24.00-ig, ára: 8 700.- HUF 48 órás Citypass: érvényes a kiváltás napjától másnap 24.00-ig, ára: 2 700.- HUF Karaván kemping jegy: 38 000 Ft VIP Kemping jegy: 38 000 Ft

Tovább »

Perzselő tűzoszlopok, konfetti, szerpentin, konfetti – ezekkel az izzadást fokozó, majd az izzadt testeket idegesítően beborító cirkuszi látványelemekkel próbálta meg a Biffy Clyro elrontani az év egyik legjobban várt rockkoncertjét, de nem sikerült nekik. A Magyarországon maroknyi (na jó, kétmaroknyi?) rajongóval rendelkező – a koncertre egy második gitárossal kiegészülő – skót trió ugyanis majdnem tökéletes koncertet adott, már ha nem számítjuk bele, hogy karrierjük első felének darabjai (a Glitter and Trauma és a 57 kivételével) kimaradtak a repertoárból.

Talán Simon Neilék is meglepődtek rajta, hogy a közönség – legalábbis annak első, leglelkesebb sorai – kívülről fújták a számokat, ami elsősorban a sok brit, skót, ír és holland vendégnek volt köszönhető, ezekben az országokban ugyanis a Biffy első vonalbeli zenekarnak számít. Éppen ezért a magyar közönséggel való kapcsolatfelvétel szokásos fordulatai (pár szó a nyelvünkön, a magyar lányok a legszebbek, de csípős volt az a gulyás tegnap este, hát még a pálinka!), elmaradtak, volt helyette viszont egy hülye hungry vs. Hungary vicc, amit inkább kihagyhattak volna.

Ennél több körítést azonban nem kaptunk, és nem is éreztük hiányát, ugyanis ez a koncert elsősorban a zenéről szólt, és ebben a vonatkozásban nem volt sok kifogás. A srácok eleve félmeztelenül és izzadtan érkeztek a színpadra, hogy később a vetkőzéssel se kelljen vacakolni, aztán belecsaptak az új albumuk első számába (Different People). Már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy energiából nem lesz hiány, és ennek az első számmal tett ígéretnek a továbbiakban is megfeleltek, éppen csak annyi időre ült le néha koncert (God & Satan, Opposites), hogy letörölhessük magunkról a mellettünk állókról ránk csöpögő, a következő számnál úgyis újratermelődő izzadságot.

A program főleg a télen kiadott új dupla lemezre, az Opposites-ra, és az ezt megelőző Only Revolutions-re volt kihegyezve, de hallhattunk számokat a Warneres (14th Floor Records) átigazolás első lemezéről, a Puzzle-ről is (Living Is a Problem Because Everything Dies, Who's Got a Match). Ennek megfelelően emészthető dallammenetű, olykor rafinált ritmikai megoldásokkal operáló, de ezt később nagyívű, együtt éneklős, óó-óó-óó-zós refrénekkel kompenzáló számokat hallhattunk, egyébként tökéletesen az albumon megszólaló formában és minőségben, masszív basszus alapokkal.

Sokan nem gondoltuk volna, hogy ezeket az egyébként elég bonyolult szerkezetű, rengeteg vokállal átszőtt számokat (például a már említett Living Is a Problem Because Everything Dies-t) ennyire kifogástalanul elő lehet adni élőben, különösen, hogy Simon Neil több koncertfelvételen nem énekel teljesen tisztán, de itt ezzel sem volt gond. A közönség nagyon jól fogadta a számokat, a Many of Horror-nál megvolt az abszolút katarzis, elnyomták az új lemez slágereit (Black Chandelier, Stingin' Belle), hogy aztán a szimbolikusan is csúcspontot jelentő Mountains ráadásban való eljátszásával megkapjuk az újabb konfettiesőt a nyakunkba. Az egész program lendületes volt, hibátlanul kivitelezett, és pont volt benne annyi tesztoszteron, hogy a zenekarral először randizók is inkább a Foo Fightershöz hasonlítsák, mint a Coldplayhez.

És akkor itt jöhet a régi rajongók kötelező kritikája: mélyen alulreprezentált volt a koncerten az első három, jóval karcosabb, kísérletezőbb és tökösebb lemez anyaga. Ezt sajnálni lehet, meglepődni rajta indokolatlan, minden a mainstream felé elindult zenekar ezt csinálná egy több tízezres fesztiválkoncerten. A 57 és a Glitter and Trauma eljátszása az ezen sajnálkozó kisebbség felé tett gesztus volt.

A Biffy Clyro első hazai fellépése inspiráló élmény lehetett mindazoknak, akik régóta temetik a rétegkultúrák határait átlépni képes rockzenét, pontosan így kell okos, lendületes, szofisztikált gitárzenét kihozni a klubokból, és nagyszínpados közösségi élménnyé tenni. Otthon pedig mindenki tegye be magának az első három lemezt.