A Sziget a kedvenc fesztiválunk - Enter Shikari-interjú

2013.08.11. 12:34
0 hozzászólás

Az Enter Shikari már mondhatni hazajár Magyarországra. A Szigeten kívül léptek már fel a Volton és a Hegyalján is, klubkoncertet is adtak, most pedig ismét a szigetes koncertjük előtt, délután egykor találkoztunk velünk. Az interjút Roughton "Rou" Reynolds énekes és Liam "Rory" Clewlow gitáros is egy hatalmas ásítással kezdte, de aztán gyorsan belejöttek.

Mikor érkeztetek?

Roughton Reynolds: Én már három napja itt vagyok, de a többiek később érkeztek.
Liam Clewlow: Én tegnap éjjel, de valami szar lett a számítógépem órájával, néztem hogy jó, még csak két óra van, nem gáz, de miért kezd világosodni két órakor, aztán kiderült, hogy már öt óra van.

Megnéztek valamilyen zenekart a fesztiválon?

R.R.: A Noisiát mindenképpen megnézzük, meg megyünk egy kört a fesztiválon.

Már elég sokszor játszottak Magyarországon, vannak ismerős helyek?

R.R.: Gondolom mennyire hangozhat ez őszintének, de tényleg komolyan mondom, hogy ez a fesztivál az egyik kedvencem a világban. A legtöbb fesztiválon vannak a színpadok, és kész. Nagyon kevés olyan program van, ami elvonja a figyelmed bármiről. Itt meg elkezdesz sétálni, és maximum 10 percenként egy tök új helyre érsz, aminek már más a mondanivalója, más az atmoszférája, de tök jól lehet szórakozni.
L.C.: Fontosak persze a zenekarok is azért, hogy az egyéb szórakozások mellett lehessen jó koncerteket is nézni, és ha mindezek megvannak, akkor az egy tök jó fesztivál lesz.
R.R.: Meg én voltam turistáskodni is, az elmúlt napokban például különböző fürdőkben szó szerint megfőttem.

Készültetek valami újítással a koncertre?

R.R.: Bármi megtörténhet, hetek óta nem játszottunk, szóval tele vagyunk energiával.
L.C.: Nekem meg van egy új gitárom.
R.R.: Tényleg, azt néztem is, hogy milyen fasza.
L.C.: Igen, egy Fujigen gitár, a múlt héten érkezett meg a gyárból, nekem építették.
R.R.: Na azt én is várom, hogy hogyan fog szólni.

Amikor legutoljára beszéltünk, említettetek egy valamiféle DVD-t, de azt mondtátok, még nincs meg a koncepciója. Mi a helyzet ezzel?

R.R.: Nem nagyon jutottunk előre. Felvettünk egy koncertet Skóciában, egy tök jó helyen, de még mindig nincs semmi konkrétum. Igazából egy kicsit el is felejtettük ezt az egészet mostanáig. De valamit kéne csinálni azzal a felvétellel. Majd meglátjuk mi lesz.

A weblapotokon szerepel egy jótékonysági felhívás, miről szól ez?

L.C.: A zenekar egyik rajongója, sőt a haverunk gyűjt pénzt. A barátnője leukémiás volt és sajnos meghalt, ő pedig a lány emléke előtt tisztelegve megmászik egy aktív vulkánt, a pénzt pedig, amivel támogatják őt, felajánlotta annak a központnak, aki kezelte és segítette a barátnőjét. Mi pedig egy csomó különlegességet sorsolunk ki azok között, akik támogatói felajánlást tesznek.
R.R: Az irodánkban van egy csomó ilyen különleges kiadás, meg régi dolgok felhalmozva. Nem nevezném kacatnak, mert annál azért jóval többet jelentenek különösen egy rajongónak. Meg így legalább jó ügyet is szolgálunk, és kicsit ürül is az iroda. Egyébként működik is, mert nagyon sok ember vesz támogatói jegyet, ráadásul többet, hogy növelje az esélyét a nyereményre.

Tervezitek a jövőben is, hogy gyakran álltok majd ki a jó ügy érdekében?

R.R.: Az az igazság, hogy nem vagyunk azok a nagyon eltervezős típusok, de persze, ha kitalálunk valami ilyesmit még, akkor simán.

Ha minden igaz az év végén stúdióba vonultok felvenni a negyedik lemezetek. Hogy állnak a dalok?

L.C.: Dalok még nem igazán vannak. Van egy rakás riff, rengeteg dalkezdés, nagyon sok ötlet, de kész dalok még nincsenek. De hamarosan elkezdjük írni a dalokat. Szerintem december magasságában megyünk a stúdióba, januárra felvesszük, és ha minden rendben megy, és még rá is hagyok egy kicsit, akkor nyár végére ki is lehet adni.
R.R.: Nagyon remek gyártási tervet raktál most itt össze seperc alatt, visszamegyünk az öltözőbe, leírjuk.

Turné közben tudtok dalokat írni?

R.R.: Sosem voltunk az a jammelős zenekar, általában a számítógépeinken írjuk a zenét. Meg persze az egész zenekart nem tudjuk összerakni a backstageben, így marad az, hogy a riffötleteket a számítógép tárolja, amíg el nem jutunk a próbahelyig.

Van saját lemezkiadótok, ami eddig csak az Enter Shikarival foglalkozott. Nem szeretnétek más zenekart is bevenni?

L.C.: Dehogynem, nagyon csak a turnézás mellett egyelőre nincs sok időnk. Majd ha lesz valamilyen okból kifolyólag, akkor szeretnénk más zenekarokat is becsábítani.

Nyitottatok az amerikai piac felé is. Mennyire nehéz ott megvetni a lábatok, főleg saját kiadóval?

R.R.: Ott nem a sajátot használjuk, mert úgy végképp lehetetlen bármit elérni. De nagyon nehéz így is.
L.C.: A zenekarok tekintetében olyan Amerika, mint a kajákkal. A mennyiségre mennek rá, nem a minőségre. Rengeteg van belőlük.
R.R.: És mindnek ugyanolyan az íze. Vannak ott is rajongóink, de már nem is igazán vágyunk rá, hogy betörjünk a piacra, inkább Európa pártiak vagyunk, turnézni is jobban szeretünk itt.

Egy csomó díjra jelöltetek titeket, mi a véleményetek azokról a zenekarokról, akik lenyomtak a legnagyobb kategóriákban, például a legjobb brit zenekar?

R.R.: Ebben a kategóriában esélyünk sem volt. Ugye a Bring Me The Horizon nyert, akiknek rengeteg követőjük van az interneten. Szavazni kellett, aztán a 15 éves kislányok suli mellett vagy után nagyon ráérnek nyomkodni az entert naponta egymilliószor. Jó zenekar, de sajnálom, hogy nem nézek ki olyan jól mint ők, így esélyünk sem volt.

Legjobb koncert zenekar és nyertese a Black Veil Brides?

L.C: Hát biztos nagyon jól tudnak játszani a hangszereiken. Meg ők is elég vékonyak hozzánk képest.
R.R.: Na ez már nehezebb, mert mi alapján döntöd el? Vagy nekünk is kéne egy smink, aztán jobb koncertzenekar lennénk? Ez nehéz.

Legjobb lemez?

R.R.: Azt a Mastodon nyerte, nem is hallottam még azt a lemezt, de biztos jó. Ők eléggé felkapottak lettek az utóbbi időben.
L.C.: Mondjuk én sosem voltam oda értük, de biztos megérdemelték.

Ha nyertek, mit csináltok? Kirakjátok a falra?

R.R.: Nekem egy van otthon, a legjobb koncertzenekar, talán tavalyról, mert valahol azért csak megnyertük ezt a címet is végül. De amúgy az irodában van még. A managementünk ellopta, és maguknál tárolja a díjainkat.
L.C.: Szerintem egy van az anyukámnál is amúgy, valami fő helyen a lakásban.