Nem érdekel a milliós gázsi

2013.08.12. 21:05 Módosítva: 2013.08.13. 11:52
1 hozzászólás

A Sziget idei fellépői között alig találni valóban aktuális produkciót, erre pont a Tame Impala az ellenpélda. Az ausztrál pszichedelikus rockzenekar két album alatt komoly nemzetközi sikereket ért el, Kevin Parker frontembert pedig már most az egyik legtehetségesebb dalszerzőként tartják számon. A koncert előtt vele beszélgettünk Perth város zenei színteréről, producerkedésről és arról, hogy milliós dolláros gázsi ellenére sem képes munkaként kezelni a zenélést.

Hogyan tudja az ember elképzelni a perth-i zenei színteret, ahol minden zenésznek van két-három másik projektje.

Sokáig úgy gondoltam, hogy a világon minden városnak hasonló lehet a zenei élete, de sok utazgatás után rájöttem, hogy Perth igenis kitűnik a többi közül. Egy rendkívül összetartó közegről van szó, ahol nem is együttesek vannak, hanem minden zenésznek saját projektje. Inkább alkotói közösségnek nevezném, mint zenei színtérnek.

Neked van időd a Tame Impala mellett más zenekarokra?

Most egyáltalán nem, de volt olyan időszakom, mikor 5-6 együttesben is részt vettem.

Sok helyen nyilatkoztad, hogy gyerekkorod óta kizárólag a zenélést tudtad elképzelni karrierként, miközben édesapád megpróbált mindent megtenni, hogy lebeszéljen erről.

Felnőtt koromra már én is kezdtem elveszteni a hitet, hogy képes leszek valami sikeresnek a részese lenni a zenén belül. Arra azonban tényleg nem számítottam, hogy a Tame Impalával jó eséllyel el tudom ezt érni. Gyerekként még kicsit más álmaim voltak a zenélés kapcsán, inkább csak a státuszra vágytam, ami ezzel a pályával jár. Mára más ambícióim lettek, nem érdekel már a státusz. Ahhoz elég csak eladni magad, benyomni a zenédet autós reklámokba és szar dalokat írni. Egy terméket kell gyártani magadból, ami viszont nekem nem megy, és nem is akarnám.

Pedig a Tame Impala jó úton jár afelé, hogy egyszer majd arénákat tölthessen meg világszerte.

Mondjuk ehhez még kell jó pár év, meg mondjuk legalább két-három kimagaslóan erős album. Nem gondolom, hogy minden együttes eladja magát, aki képes tízezres tömeget bevonzani a fellépésére. Persze, rengeteg ilyen van, de olyan is akad, aki képes hiteles maradni egy kisebb város lakosságának megfelelő közönség előtt is. Nem akar mindenki Kanye West lenni.

A Tame Impala hangzása rengeteget változott az első EP óta. A legutóbbi albumon például szinte már nyoma sincs az általad is nagyon kedvelt lo-fi barkácshangzásnak.

Valóban, de én szándékosan próbálom elhagyni azokat a dolgokat, amiket egyszer már megcsináltam. A barkácshangzás pedig érdekes dolog, mert a dobok kikeverésénél direkt a tiszta, erőteljes, szépen kikevert hangokra törekedtem, hogy a végén kiderüljön, hogy igazából ez is lo-fi, csak én nem voltam tisztában vele. Nálam az ilyen dolgok természetesen jönnek maguktól és csak utólag tudom őket értelmezni, majd feldolgozni magamban.

Ezek után szinte természetesnek tűnt, hogy producerként is kipróbáltad magad a Melody's Echo Chamber bemutatkozó lemezén.

Furcsa volt, mert soha sem dolgoztam még korábban kizárólag producerként. Nem is volt egyszerű az elején ezt rendesen feldolgoznom, de mire rájöttem, hogy voltaképpen én most egy őrült tudós vagyok, aki potméterekkel és más kütyükkel alkot valami jóból még jobbat, akkor sikerült ráállnom erre.

Szóval később is dolgoznál együtt valakivel producerként?

Mindenképpen, de csak olyanokkal, akiket már ismerek és szeretem a zenéjüket. Az emberek fontosak számomra, nem pedig a munka. Sőt, az igazat megvallva rettegek attól, hogy munkává válik számomra a zenélés. Ezért is szeretek annyira koncertezni, mert ezt élvezem a legjobban, ez a lényege mindennek, amivel korábban hetekig a stúdióban molyoltam.

És ha érkezne egy többmilliós ajánlat, hogy írj zenét mondjuk egy autós reklámhoz?

Durva, de nemrég tényleg érkezett egy ajánlat egy nagy költségvetésű hollywoodi filmtől, hogy írjak egy dalt nekik. Tuti egy rakást pénzt ígértek, de őszintén szólva meg sem kérdeztem, mennyiről van szó, mert nem igazán érdekel. Leültem, elkezdtem írni, de egyszerűen nem ment. Nem tudtam kinek írom, nem tudtam mihez és azt sem, hogy miért. Egyszerűen fizikailag képtelen vagyok arra, hogy megrendelésre írjak zenét mindenféle emberi kapcsolat nélkül. Szóval a zsíros csekktől is elestem, de az pont nem érdekel.