Bevándorló voltam és vagyok

2014.07.15. 13:38
0 hozzászólás
Az Index fesztiválblogja

A grúz származású Katie Melua már 15 évesen tehetségkutatót nyert, azóta pedig sorban kerülnek fel a lemezei a brit slágerlista élére. Az egyik legsikeresebb angol előadó július 16-án lép fel a Veszprémfeszt keretein belül, előtte viszont beszélgettünk vele a tehetségkutatókról, az adrenalinról és az Angliába vándorlás viszontagságairól is.

A legutóbbi lemezed óta már eltelt annyi idő, hogy a közönséged reménykedhet abban, hogy új dalokat is hallhat tőled. Veszprémben készülsz új dalokkal?

Igen, lesznek új dalok. Ezek szerintem letisztultabbak, legalábbis egy egyszerűbb folyamat során születtek meg. Azt is mondhatom, hogy hagytam, hogy a dal írja meg önmagát, átengedtem magamat nekik. Hagytam, hogy egyszerű dalok szülessenek, sem zenében, sem szövegben nem bonyolítottam túl őket, a dallamszerkezet magától bontakozott, nem nyomta el a sok más hangszer. Ettől lett az egésznek nyári hangulata.

Nagyon fiatalon kezdted a karriered, a szüleid sosem szerettek volna más irányba terelgetni?

Meglepő, de nem. Bár nem zenészek, de mindig is zeneszeretőek voltak, és szerintem a kicsit őrült zenész világot is sikerült megszokniuk. Apukám ráadásul orvos, és meggyőződésem, hogy minden orvos kicsit túlfélti a gyerekét, de támogattak a zenei karrierem megvalósításában, látták, hogy mennyire ezt szeretném csinálni.

Katie Melua - Nine Million Bicycles

Volt valami olyan, amit különösen nehéz volt feladnod a tini éveidben?

Nem hiszem, semmi jelentős. Az a helyzet, hogy gyerekként is teljesen megszállott voltam. Még mikor a zeneszerzés nem is érdekelt, akkor a zenehallgatás vette el az időm nagy részét. Ha valamiről azért kellett lemondanom, hogy a végén az lehessen a munkám, amit a világon a legjobban szeretek csinálni, akkor azt egyáltalán nem tartom áldozatnak. 

A karriered során rengeteg lemezt adtál el, és az eladási listákon minden lemezeddel az élen álltál. Sokan panaszkodnak, hogy a lemezeladás ma már annyira kevés, hogy nem igazán jelent semmit. Te is így látod?

Nem, szerintem még mindig fontos, bár valóban visszaestek az eladások, ez tény. Ugyanakkor én megtisztelve érzem magam, hogyha megveszik a lemezem vagy eljönnek a koncertemre, hiszen ezzel is elismerik a munkámat, olyan jóra értékelik, hogy pénzt adnak érte. Az, hogy többet koncertezem mondjuk két lemez között, szerintem inkább bónusz, mert örülök ha mehetek és felléphetek.

A legutóbbi lemezed a Ketevan az angol lista elején kezdett. Ezzel ugyanúgy mint Madonna vagy Kate Bush te is olyan előadó lettél, akik zsinórban hat lemezzel a top tízben szerepelnek. Milyen érzés ilyen társaságba kerülni?

Hogy őszinte legyek, elég meglepő és hihetetlen, ugyanakkor természetesen jó érzés. Persze nem érzem azt, hogy ennek a klubnak a része lennék, vagyis nem szoktam erre gondolni, egyszerűen örülök, hogy ennyi lemezzel a hátam mögött is érdekli az embereket a munkásságom. Engem ez motivál, és ettől leszek izgatott, hogy új dalokat írjak.

Katie Melua - Love Is A Silent Thief

Nemrég feltűntél a grúz X-Faktorban. Mennyire tartod relevánsnak ezeket a nagy tehetségkutatókat?

Az X-Faktor például minden országban jelen van és mindenhol nagy siker, nálunk Grúziában is. Azt nem mondhatom magamról, hogy én nagyon szeretnék megfelelni a lakossági igényeknek, és az ilyen tehetségkutatók legnagyobb kritikája általában az, hogy háttérbe szorul az igazi lényeg. De akárki akármit mond, főműsoridőben iszonyú magas nézőszámmal a televízióban zene megy, jó dalok és jó énekesek. Ha már csak néhány ember ráérez az ízére és szeretne több zenét hallgatni, már megérte. Ráadásul sokan így kezdenek el érdeklődni bizonyos műfajok vagy előadók iránt. Persze azzal azért a versenyzők is jó, ha tisztában vannak, hogy a gyorsan jött siker után nagyon sokat, nagyon keményen kell dolgozni, hogy tovább tudjanak lépni.

Milyen gyakran látogatsz haza Grúziába?

Ha tehetem, évente legalább egyszer visszamegyek, mert laknak ott rokonaim, akiket meglátogatok.

Azt mondják rólad, hogy adrenalinmániás vagy. Még mindig keresed a veszélyes helyzeteket?

Nem mondom, hogy mániás, nevezzük úgy hogy szeretek megtapasztalni és megélni dolgokat, még akkor is, ha azok veszélyesnek tűnnek elsőre, vagy másodikra is. Szerintem ez jó móka, persze hatalmas őrültségeket nem csináltam még sosem, de ha lehetőségem van kipróbálni új dolgokat, akkor általában kapok az alkalmon.

A férjed James Toseland motorversenyző. A száguldozást is szereted?

Sajnos már nem versenyzik többé, de előfordult, hogy felpattantam mögé a pályán, és elvitt egy körre. Na az elmondhatatlan élmény volt! Komolyan el se tudja képzelni az, aki még nem élte át. De most hogy abbahagyta a versenyzést, már motorja sincs.

Hogyhogy?

Egyszerűen ő ahhoz szokott hozzá, hogy őrült gyorsan motorozik, ezt utcai forgalomban nyilván nem tudja megtenni, így nem is fájdítja a szívét azzal, hogy az autópályán döcög.

Többször is te vezetted a leggazdagabb fiatal zenészek listáját. Emlékszel mi volt az első luxus dolog, amit megvettél magadnak?

Hogyne emlékeznék. Mivel sosem éltem luxusban, nem érdekeltek az olyan dolgok, mint mondjuk egy drága ruha. Sokkal gyakorlatiasabb nevelést kaptam a szüleimtől, ezért nem kezdtem el szórni a pénzem. Helyette vettem magamnak Londonban egy lakást. Erre vágytam igazán, nem autókra vagy ékszerekre, hanem az volt a vágyam, hogy tudjak magamnak egy lakást venni Londonban.

Nagyjából 8 éves voltál mikor a szüleiddel nekivágtatok és Írországba, majd Angliába mentetek szerencsét próbálni. Nálunk is elég sok magyar család teszi ugyanezt. Mit tanácsolnál az abban a korban lévő gyerekeknek és szüleiknek hogy ne legyen nehéz a beilleszkedés?

Először is készüljenek fel arra, hogy egyáltalán nem olyan egyszerű itt boldogulni, mint ahogy elsőre tűnik. A mi időnkben főleg, de talán még most is megszépítve értek el hozzánk a történetek, hogy Angliában vagy Amerikában minden szép és jó. Leginkább a filmekből vontunk le messzemenő következtetéseket, meg a hazalátogatók történeteiből, akik hajlamosak voltak csak a szépet kiemelni. Aztán azt is tudni kell, hogy Anglia nagyon népszerű hely, ahova mindenhonnan jönnek emberek és azt veszem észre, hogy akik itt születtek néha nem értik, hogy miért vagy mitől számít az ő országuk annyira kapósnak, hogy ennyi más kultúra szeretne itt élni. Bevándorlószempontból, amilyen én is voltam és vagyok, egyrészt könnyebb ez, mert nem érzed magad annyira kívülállónak, másrészt sokkal több kultúrával, embertípussal kellett összeszoknom, mint amivel Grúziában találkoztam. Amit tanácsolhatok, hogy legyenek a gyerekek is nyitottak, nagyon nyitottak, mert úgy sokkal egyszerűbb lesz, és a nyelvet hamar tanulják meg, mert az az alapja mindenki boldogulásának, akár munkahelyen akár az iskolában. Ha ez megvan, akkor viszont tényleg határ a csillagos ég, mert Anglia egy nagyon fejlett ország, és ha elég jó vagy valamiben, akkor előre tudsz jutni és megvalósíthatod a vágyaidat. Én például tisztában vagyok azzal, hogy Anglia és a híres zeneipara nélkül sosem jutottam volna el erre a szintre, és nem csinálhatnám azt, amit a legjobban szeretek, ha akkor a szüleim nem döntenek úgy, hogy ideköltözünk.