EFOTT: Miről beszélsz, Bébi?

A végletek közt tengődtünk az idei EFOTT második napján. Csütörtökön kiderült, kik a fesztivál igazán jó- és rosszfiúi, hogy mi az ami még a csajoknál is fontosabb, milyen előadó Kövér László, vannak-e önjelölt Coelhóink, továbbá hogy mi a miskolctapolcai fesztivál divatja, illetve antidivatja. Csütörtök az EFOTT-on.

Csütörtök délután frissítő nyári zápor öntözte meg a hőségtől kitikkadt fesztiválozókat Miskolctapolcán. Az eső Kövér László előadását sem kerülte el, így a házelnök előadását hallgató egyetemistákra valóságos élénkítőként hatott a zivatar. Az előző éjszakától és a másnaptól meggyötört fiatalokra rá is fért a hűsítő, kókadozva – mintha a szorgalmi időszak valamelyik korareggeli szemináriumán ülnének – hallgatták Kövér szavait. "Ez mi a faszról beszél?!" – kérdezte homlokát ráncolva egy mellettem ülő lány az előadás egyik pontján.

A rosszak

De nem ő volt az egyetlen rebellis az EFOTT-on: versenybe szállhatna még például pisikaki-punkjával a Prosectura zenekar, vagy a még nagyobb nagy múltra visszatekintő, győri punkbrigád, az Aurora is. De ha már a Kalinka színpadnál tartunk, a huszadik születésnapját ünneplő Alvin és a Mókusok csütörtöki koncertje fináléjában is jókora circle pitet szervezett (tudják, amikor a deviáns fiatalok a nézőtéren körbe futkorászva és rugdolózva tombolják ki magukat).

De természetesen a trágárságban sem kellett hiányt szenvedni, ugyanis a 30Y koncertjét követő visszataps süket fülekre talált, Beck Zoltán zenekara legalábbis nem tért vissza a színpadra – az órámra nézve azt gyanítom, hogy a kései kezdés és a Rauch Aréna feszes menetrendje miatt. A koncerttől feltüzelt, ráadást követelő közönség viszont nem elégedett meg ennyivel, így az összegyűlt tömeg egy emberként zendített rá és ismételgette: MI A FASZ VAN?! MI A FASZ VAN?!

A legautentikusabb rosszfiúk viszont kétségkívül a Headbengs tagjai voltak, akik a gitárproblémák és a kései időpont ellenére is feszes és lendületes műsort adtak.

Hát hogy az ember egy percig sem kételkedik abban, hogy ők tényleg olyanok, amilyennek a dalaik alapján képzelnénk őket. A koncerten elhangzott számok többsége is nagyjából ugyanazt a tematikát járta körbe, amit a legkönnyebben talán úgy lehetne összefoglalni: oké, Bébi, tök jó, hogy vagy, de a rock&roll és a szesz még nálad is fontosabb, YEEAAH!! Ha most valamiért úgy döntenék, rockkocsmát nyitok, a Headbengs számai egész biztosan szerves részét képeznék a zenei repertoárnak.

A jók

A jókra mindig szükség van, még egy fesztiválon is, ők mozgatják és viszik előre ugyanis a közösséget. A csütörtöki nap jófiúi kétségkívül a Kowalsky meg a Vega tagjai voltak, akik rádióbarát slágereikben az emberi lét legfontosabb és legnyilvánvalóbb alapigazságait énekelik meg. "Közhely mögött a valóság" – mondja az egyik szám felvezetőjében Kowalsky, majd a Nem minden szarka farka című slágerükről el is ismeri: eléggé gejlre lett megírva.

És hogy mi az, ami miatt egyáltalán nem tud kellemetlen lenni a zenekar produkciója? Egyértelműen a frontember hitele, hiszen egykori zenekara, a Black-Out korai számaiban még a magyar Ugly Kid Joe-ként tolta a kábítószeres rock'n'rollt az önpusztítás gyötrelmeiről, mostanra pedig, az élet szépségeit és törvényszerűségeit énekli meg. Egy ember, aki a hátát kiegyenesítve állt talpra, mindig több lesz egy önjelölt Paulo Coelhonál.

A divat

Az idei EFOTT kétségkívül legjellemzőbb viselete a Ramones együttest vagy a logóját ábrázoló póló. Noha ezek a ruhadarabok szinte valamennyi fesztivál elengedhetetlen kellékei voltak, az utolsó életben maradt Ramones-alapító, Erdélyi Tamás múltheti halála után feltűnően megszaporodott a számuk. De nincs azzal semmi probléma, ha végül a helyükre kerülnek a dolgok, és végre itthon is elfogadottá válik, hogy a pályája során oly sokat nélkülöző Ramones a poptörténet egyik legfontosabb zenekara volt, amelyben rendkívül fontos szerepet játszott egy magyar zenész és producer, Tommy Ramone. Kicsit azért sajnálatos, hogy ehhez egy halálhír kellett már megint.

Az anti-divat

Idén egy új helyszínnel is jelentkezett az EFOTT, ám a Bomba és a Fütyülős által szponzorált hip-hop színpad előtt többnyire csak kellemetlenül kevesen lézengenek, bármikor is vezet arra az utam. Pedig viszonylag korrekt a felhozatal, délutánonként az Animal Cannibals tagjai tartanak hip-hop akadémiát, és közel a bejárat is, vagyis még csak arra sem foghatjuk a sikertelenséget, hogy el lenne dugva a látogatók elől. Egyedül a maga műfaján belül sztárstátusznak örvendő Hősök hoz össze szűkös és laza félházat – vagyis fesztiválosan mondva talán inkább félmezőt – majd rövidesen újra kiürül a tér, és hajnaltájt már csak egyetlen párocska csókolózik a színpad előtt. Talán őket sem feltétlenül a zene vezette ide, hanem a zavarttalanság és a nyugalom. Ne csináljuk már, 2014-ben már nem menő a hip-hop, vagy mi a fene van?!