Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!A Művészetek Völgye egyértelmű központja Kapolcs, ahol a fesztivál résztvevői a legmagasabb számban összpontosulnak. Ahogy régen, úgy idén is itt összpontosul a legtöbb program, és a különböző színpadok és kiállítások mellett a legtöbb bódésor is található. A taliándörögdi nyugalomhoz hasonlítva felmerül a kérdés: a hol hat, hol két-három falu összeállásával szervezett Művészetek Völgyét nem érné-e meg kizárólag Kapolcson megtartani?
Kapolcs szinte a teljes ellentéte Taliándörögdnek. Persze, mégiscsak a legtöbb programhelyszínnel rendelkező településről van szó. A zenei és egyéb kulturális programok mellett számos vendéglátóegység és bódésor található, bár aki már sokadjára jár itt, annak kissé unalmas lehet néha felhozatal.
Hagyományőrző fesztivál révén szinte mindenhol, ahol inni vagy enni lehet, ott virít a kézműves szó vagy valami olyan étel neve, amiről még a nagyszüleimtől se hallottam soha életemben. Való igaz, hogy a fesztiválszezon pizzaszeletekre és szétázott lángosokra épülő táplálkozási rendszeréhez képest ez felüdülésnek számít, azonban érdemes rendesen bejárni a környéket, mielőtt az ember leül enni. Ugyanis az árak néhol teljesen eltérhetnek egymástól, ettem sült kolbászt mustárral, kenyérrel és hasábburgonyával 1300-ért a főutcától 500 méterre, ahol ugyanez a kombináció (sült krumpli helyett uborkával) közel 2000 forintba került. Ettől függetlenül a Művészetek Völgye fogyasztói szempontból bőven odaver a legtöbb fesztiválnak. Még úgyis, hogy a pesti limonádémaffia vidékre is eljutott, van, ahol 450 forintot fizettem három deciért, cserébe kaptam bele egy szelet citromot, egy szelet lime-ot meg egy jégdarabot. Jó, ez sokkal komplexebb vendéglátós átverési kísérlet, nem fesztiválos sajátosság.
Mivel a Soproni szponzorálja az eseményt, egy kézművességre épülő fesztiválon pont kézműves sört nem találni. Persze, ez itt a Balaton-felvidék, igyon sört, aki nem bírja a bort, de amikor már a borok is kézművesek néhol, akkor komoly piaci luftrúgást érzek a kézműves sörök figyelmen kívül hagyásában.
A másik hiányérzet a bódésornál tapasztalható. Látszólag évről évre ugyanazok a termékek jelennek meg.
Kivétel persze akad bőven, és azt se lehetne mondani, hogy a rendszeres völgylakók valami másra vágynának, de a patak melletti bódésor nem igazán tud semmi újat nyújtani. Az viszont biztos, hogy az összes fesztivál közül itt a legkedvesebbek az eladók, akikkel sokszor még alkudozni is lehet.
A fesztivál „egyfalvasítása” azért sem annyira ördögtől való ötlet, mert annyi zenés helyszín fért el idén Kapolcson, mint korábban három-négy faluban összesen. Idén ráadásul a zenei felhozatal minőségére is jutott pénz, Erik Truffaz vagy a Club des Belugas például simán elférne bármelyik másik hasonló hazai rendezvényen, őket Harcsa Veronika közbenjárásával sikerült elhozni a Völgybe. Zeneileg mégsem a neves előadók, hanem pont a névtelenek jelentik az igazi Kapolcsot, azok az emberek, akik egy-egy hangszerrel, sokszor vadidegenekkel összeállva kezdenek zenélni az utcán, a domboldalon, vagy Cili néni kocsmájában. Bár bele lehet futni pár idegesítő dobkörbe vagy hangosan rikoltozó cirkuszi mutatványosok önpromójába, annak azért mégis megvan a hangulata, amikor egy 70 felé közelítő bácsika gitározik együtt egy kora húszas rasztával, akikhez beszáll egy 14 éves kislány hegedülni.
Az utóbbi évek egyik legpezsgőbb idényének tűnik a mostani Kapolcson, és még csak azt sem lehet mondani, hogy rátelepült a kapitalizmus, vagy az MTVA–Nagyon Balaton akarata a rendezvényre. Egyedül csak egy telefonos applikációt reklámozó óriáskivetítőt láttam, ami kissé tájidegennek tűnik errefelé.
Mindenesetre a Művészetek Völgye az idei formájából kiindulva kifejezetten biztatónak tűnik, jót tett neki, hogy bekerült a Nagyon Balaton programsorozatba, ezzel több aktuális előadót is elhozva a fesztiválra, és az utóbbi évek fapados hangulata is csak annyiban maradt fapados, hogy rajta ülve remekül fel lehet borulni pár 200 forintos fröccs után.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon