Kamaszkorom legszebb nyara
Hétfőn a mínusz egyedik nappal kezdődik a Sziget Fesztivál, ahol fellép a Blink-182 és a Tankcsapda is, majd kedden a nulladik napon a Queens of the Stone Age és Deadmau5 lesz. Szerdán pedig már minden helyszínen dübörög majd a fesztivál, öt napon át, egészen vasárnapig. Hogy régen ez a fesztivál egyhetes volt, szerdától keddig tartott és Uj Péter írta a beköszöntőket, az Indafilmen megjelent két film (Hangszigetelés, Kell egy hét együttlét) is tanúskodik, a Free Entry formájában pedig megkaptuk a 2000-es évek szigetfilmjét is Kerékgyártó Yvonne rendezésében.
1996-ban jártam először a Szigeten, akkor Kispálra és Batesre mentünk ki, aztán nagyon megtetszett az egész forgatag, és jöttünk Stone Rosesra, Sonic Youthra, Prodigyre (oké, de ekkor léptek fel először!), és Therapyra is. 2014-ben a Borfaluban okostelefonnal szelfizgetve szinte posztapokaliptus sci-finek tűnik, hogy akkoriban vörösboroskólát ittunk Pepsivel és az üzenőfalon hagytunk egymásnak üzenetet, ahová minden páros órában elmentünk ismerősöket keresni. És ez hogy jön ide? Megnéztem a Free Entry című filmet, ami éppen erről szól: az első találkozásról a Sziget-élménnyel. Csak már 2010-ben.
A 96-ból előkerült Szigetfilmben még arról kérdezgeti a riporter a lányokat, hogyan engedték el őket a szüleik, hiszen akkoriban még rémtörténeteket meséltek arról, hogy milyen durván buliznak a hippik a Hajógyárin, nincsenek Quechua sátrak, és egy acélbetétes bakancs támogatja a fesztivált. 1997-től vettem hetijegyet, jól meg is szívtam, mert elmaradt a Prodigy, Tarlós István pedig le akarta állítani a fesztivált a helyettük fellépő és túl hangos Korai Öröm miatt. Ma már ezek a mondatok legalább abszurdnak hatnak, mint hogy mindkét Sziget-filmet felvettem a tévéből, de aztán valamelyik költözésnél már nem vittem magammal a VHS-t. Így aztán sok éven át nem volt semmilyen kézzelfogható és mutogatható emlékem 90-es évekből, a Free Entry segítségével viszont 2030-ban is megmutathatom az UFÓ-knak, hogy valaha nemcsak Parti Aréna volt a Szigeten, de óriáskerék is meg lufiparti is.
Idén nincs Parti Aréna
A szintén a Sziget érdekeltségébe tartozó B My Lake szponzorálja a Colosseum nevű helyszínt, az elektronikus zene kedvelőinek ide kell majd bezsúfolodni Deadmau5 vagy Calvin Harris fellépése után szeletelni, sok éves hagyomány után ugyanis nincs Parti Aréna a Szigeten, ahol reggelig pöröghetnénk a fejünkön. A világzenét a Világfaluban hallgathatunk, a blues és az ír zene kedvelői is egy helyszínen osztozkodnak. Metálszínpad továbbra sincs, a fürdőzésre is alkalmas Sziget Beach pedig kicsit kisebb mint tavaly, mert túl magas a Duna.
Gerendai Károly idénre látogatócsúcsot, 400 ezer látogatót remél, és nem titkolt szándékuk a magyarok visszacsábítása is. A hetijegyek elővételben elkeltek, és a hazai előadók is visszatértek a nagyszínpadra és a fesztivál egyéb programjába is, talán a magyarok is megindulnak tömött sorokban a Filatorigát felé. Pedig a három éven át, három Sziget Fesztiválon keresztül forgatott Free Entry éppen azt mutatja be, hogy két tizenéves lány csak úgy tudja megengedni megengedni magának a fesztivált, hogy a távozók karszalagját körömlakklemosó segítségével újra felragasztják, és a sörre valót is azzal tervezik megkeresni, hogy füvet próbálnak árulni nem túl sok sikerrel (ó boldog Metapay előtti idők, amikor még létezett készpénzforgalom!).
A filmet a fesztivál mínusz második napján vetítették le a sajtónak, a nyilvános vetítés augusztus 12-én lesz a Magic Mirrorban. De már így is elég furcsa volt egy konténerbe zárva megnézni egy filmet arról, ami éppen a konténeren kívül zajlik, sokszor talán élőbb és érdekesebb lett volna az a történés, amit az ablakon kinézve láthatok, mint amit a képernyőn. Kerékgyártó Yvonne filmjében ugyanis a film legnagyobb részében két lány járkál fel-alá a Sziget embermasszájában, vesznek lángost, meg sört meg pálinkát, néha megnéznek egy koncertet, néha meg nem, ismerkednek, összevesznek és bocs, de lelövöm a poént: ki is békülnek.
A látványra panasz nem lehet az idei Szigeten
- eleve lesz díszkivilágítás
- mindehol lampionok, színes izzók jelzik az utat
- hatalmas virágok, robotok, űrkompok dobják fel a hangulatot
- a HelloWood idén is odatette magát: hatalmas tojásokban lehet majd csillezni
- a Rubik-helyszínen hat konténerből épült fel az installáció
- 100 méter hosszan utalnak majd a berlini fal leomlásának 25. évfordulójára
- minden este hétkor a Nagyszínpad előtt lesz a színes buli: lufireptetés, kolorparti, buborékfújás és hasonlók
A Sziget huszonkét év alatt hosszú utat tett meg: avatatlan szemlélő talán fel sem ismerné, hogy a három film ugyanazon a helyszínen és rendezvényen játszódik: a 90-es években még egy bölcsész csúcstalálkozó zajlik, ahol még a kockás flaneling és a Heller Ágnessel turbózott Szabadiskola is ott van a tudatmódosítók között, 2010-ben pedig színes gumicsizmákban és napszemüvegekben, színes lampionok és koktélvödrök fényében engedik fel a színes lufikat a levegőbe, hogy aztán megpihenjenek egy színes labirintusban.
A Free Entryből tehát tökéletesen kiderül, hogy a Sziget ideális forgatási helyszín egy filmesnek: egy olyan színes háttér, amelynek előterében már rögtön nagyszabásúnak és látványosnak tűnik minden történet. A magyar film és a Sziget mégsem voltak eddig olyan nagyon szoros kapcsolatban: az Egyetleneim története tartott Szigettől Szigetig, illetve most legutóbb a VAN stábja forgatott egy apró jelenet erejéig a fesztiválon. A Free Entrynek viszont nemcsak helyszíne, de tulajdonképpen főszereplője is a fesztivál, mert a sztorija azért elég sovány. Betty és V szüleik tudta nélkül, hamis jeggyel, és rengeteg bizományba vásárol fűvel lógnak be a Szigetre egy napra, és olyanokat kellene írnom, hogy a barátságuk próbatétel elé néz, de erről tényleg sokkal kevésbé szól a film, inkább egy 70 perces Sziget-imázsfilm, amiben két tinilány a kalauz, és szépen katalógusszerűen bemutatják, hogy milyen dolgokkal telik el egy fesztiválhét.
Szóval készült egy film a Szigetről, ami ugyan nem sokat tett hozzá ahhoz, amit a fesztivál tálcán kínált, de legalább egyfajta időkapszulaként megőrizte az utókornak a jelenlegi arcát. A kérdés csak az, hogy ehhez miért a hetvenperces egészestés formátumot találták a legmegfelelőbbnek (korábban egy 47 perces verziót már próbáltak elsütni websorozatnak is), egy csomó zenés rész elmenne egy nagyobbívű történetmesélős videóklipnek is (a filmben a Brains, a Superbutt és a Quimby is feltűnik, a zenei producer Jappán volt), amivel nyilván jóval több nézőhöz érnének el, mint a mostani, néhol túl hosszúnak tűnő hetvenperces verzióval, amit majd vetítenek a Toldi moziban és a Corvintetőn is. De közben a Free Entry már régen bekerült egy német fesztivál programjába, sőt már díjat is nyert, miközben mindenki ingyen dolgozott a filmben, és még a Die Antwoordtól is kreatív eszközökkel kunyerálták a filmben felhasznált dalt. Ja, és két lányt elindított a színészi pályán: Pusztai Luca korábban Gór Nagy Máriánál tanult, Barta Ágnes pedig Kaposváron nyomul. Szóval lehet hogy mégis nekik volt igazuk azzal, hogy formabontás helyett mégis inkább egy hagyományos filmet csináltak.
Free entry vetítés augusztus 12-én nyolc órakor a Magic Mirrorban, utána a Dorothy's Leg zenél.
Rovataink a Facebookon