Már meg is volt az év koncertje a Szigeten

A nulladik nap utolsó nagyszínpados bulijával hivatalosan is megkezdődött a nagyüzem a Szigeten, viszont nagyon úgy tűnik, hogy a fesztivál legjobb koncertjéről maradt le, aki csak szerdán érkezik a Hajógyárira. Megnéztük Brody Dalle, a Queens of the Stone Age, Deadmau5 és a Jimmy Eat World koncertjeit.

Brody Dalle

Biztos nem véletlen, hogy az ausztrál Courtney Love férjével, a Queens of the Stone Age frontemberével egy napon lépett fel a Szigeten (és mondta le családi okokra hivatkozva az interjúit), hogy ő nyissa a rendesen átalakult A38 Sátort. Dalle-ről annyit érdemes tudni, hogy annak idején a Distiller punkzenekar rekedt hangú frontembereként lett ismert például ezzel a vagány dallal.

Az utóbbi években kicsit visszavonult, lekötötte az anyaság, hogy aztán idén visszatérjen az első szólólemezével. A Szigeten vegyesen játszott dalokat erről a lemezről és persze a Distillers-életműből. Maradjunk annyiban, hogy az utóbbiak voltak a koncert erősebb részei, egészen felemelő volt azokat a nagyon prosztó, nagyon hangos gitártorzításokat hallani, ami miatt az ember szeret punkkoncertekre járni. Ezen kívül viszont nem igazán volt semmi egetrengető, a kisebb csúszás miatt konkrétan lekeverték szegényeket, de Dalle és zenekara egyébként sem kommunikált túl sokat, ledarált sebtiben a lényeget, aztán léptek haza. A közönséget sem igazán mozgatta meg semmi, kicsit olyan volt az egész, mintha mindenki hamar túlakarni esni az egészen. 6,5/10 (sajó)

Queens of the Stone Age

Josh Homme jól érezte magát kedd este a Szigeten. És ennél nem tudom elképzelni, hogy kell-e több egy kibaszott jó Queens Of The Stone Age-koncerthez. A mély depressziós utazásokra hajlamos énekes Budapesten olyanokat mondott, mint, hogy so fucking beautiful here, és különben is meg vagytok őrülve. Ahhoz képest hogy egy évvel ezelőtt a Volt fesztiválon mondjuk távolról sem mondott ilyeneket, és eleve nem volt elragadtatva, hogy Jared Letóé a főszerep aznap.

Ahogy az várható volt, eljátszották a No One Knows című slágert, de bátor módon már a második számként. Mondjuk ennek semmilyen negatív következménye nem volt a koncert hátralévő részére, pláne, hogy bármikor lecsaphatott a Songs for the Dead, ami a vége felé meg is történt egy hosszú perceken át tartó bevezetéssel. Meglepő, de a koncert egészen jól szólt - bár valószínűleg nem mindenhonnan -, pár szám után a basszusgitáros mikrofonja is hallható lett. Leginkább az utolsó, tavalyi lemezről játszottak számokat, de hát miről játszottak volna, előtte vagy hat évig nem született QOTSA-album. Ez a tavalyi pedig csodálatos lett. Persze voltak régi számok is, leginkább a Songs for the Deafről és eljátszották az I Wanna Make It With Chu-t, amit már csak az dobott volna fel mégjobban, hogy ha nem is PJ Harvey jön fel énekelni a refrént, de mondjuk Josh Homme felesége, Brody Dalle, aki aznap szintén fellépett a szigeten. Mindenesetre én most először gondoltam bele abba, milyen lehet több ezer emberrel énekeltetni, hogy I wanna make it with you anytime, anywhere! A QOTSA-val egy pillanat alatt hagyományos és jó értelemben vett rockfesztivál lett a Szigetből, bármit is jelentsen ez. 10/10 (német t.)

Deadmau5

Ami 2010-ben nem jött össze, most végre megtörtént. Négy éve is jött volna Deadmau5 a Szigetre, de akkor épp elvonón volt, idén viszont szerencsére fel tudott menni a Nagyszínpadra, és ha már ott volna, buliztatott is egy nagyot.

A szó nem lakodalmas értelmében, ő ugyanis nem egy David Guetta, hogy a zenéje másból se álljon, mint dropokból és kiállásokból. Deadmau5 szélesebb spektrumon mozog, változatos, színes, de nem papagáj. És a Nagyszínpad is jól állt neki, igaz a közönségként kifejezetten zavaró, hogy az, ami működik egy rockkoncerten (mászkálás, tömegnyomor) az mennyire para, ha táncolni kellene. Mert azt ugyanis nem lehetett. Ezzel együtt király volt, de nem kapott el a katarzis. Lehet, csak mert az utolsó pillanatban lemondta az interjút, és ezért szomorú voltam. 8,5/10 (fábiánté)

Jimmy Eat World

A Koncert Amiről Majdnem Lemaradtam. A Jimmy Eat World eredetileg 23:30-kor kezdődött volna, aztán változott a program és majd' két órával korábban léptek színpadra. Szóval ha valaki nem figyelte a kivetítőket, simán lecsúszhatott róla, de ezzel együtt elég szép számú tömeg gyűlt össze az A38 Sátorban.

Miközben hallgattam a bandát arra gondoltam, mi lett volna, ha nem most, hanem mondjuk tíz évvel ezelőtt látom őket először? Akkor, amikor igazán csúcson volt a zenekar, miután megjelent a Bleed American, majd a Futures című lemezük? Nyilván más élmény lett volna, mert hiába stílusteremtő a JEW, az emo már csak halvány emlék a kétezres évekből. Szóval engem csak a nosztalgia fogott el itt-ott, de ettől a benyomástól teljesen függetlenül a közönség látványosan jól szórakozott az esti bulin. Mert az az igazság, hogy ez a húszéves zenekar olyan őszinte, lelkes, energiával teli koncertet adott, mintha csak nemrég alakultak volna és most léptek volna először fesztiválszínpadra. Ők még mindig értékelik a rajongóikat, és ezt mindenképpen a javukra kell írni. 7/10 (tóthj)