Érdekes érzés, viszont kapok levegőt

Kilenc hétnél járok, egyetlen megcsúszás se volt, egyre ritkábban jut eszembe az buszmegállókban, itt-ott várakozva, hogy "tulajdonképpen miért is nem gyújtok én rá, mekkora hülyeség már ez?". A szociális részét még nem vetkőztem le a dolognak, ki szoktam menni sűrűn a kollégákkal, és teázok, vagy elmajszolok egy csokit, amíg cigiznek. A beszélgetés, ütemtartás súlyos pontok a ciginek.

Voltam azóta párszor alkoholizálni, ott sem csúsztam meg - ennek különösen örülök, mert ettől előre féltem. Érdekes, de teljesen felesleges információ: a kifejezetten finom meggyes pálinka után nem akartam rágyújtani, ellenben ugyanabból a márkából megkóstoltuk a vilmoskörtét is, ami egyszerűen borzasztó volt, és ott megrettenetesen, egyből, elemi erővel ellepett a cigizés iránti vágy. Egy fél percen belül mondjuk erősen lecsökken, három perc múlva meg már sehol nincs. A következő felesnél meg már tudtam, hogy jön, úgy nem volt akkora gond. Ez van.

Hízni nem híztam sokat, de valamennyit mégis: kb. 4-5 kilo körül. Karácsonykor már meg sem próbáltam mérsékelni a kajálást. Maradjon valami 2015-re is.

Még mindig kicsit olyan érzésem van néha, mintha egy centivel folyamatosan beljebb lenne a szemem a fejemben, mint eddig. Valahogy minden furcsa. Érdekes érzés. Viszont kapok levegőt, olyannyira, hogy egy újonnan vett asztallal, meg ajándékokkal a hátamon mentem fel a harmadikra, és nem lihegtem. Ez kilenc hete még úgy nézett volna ki, hogy fújtatok, mint egy igásló a deresre fagyott szántásban az ekével, a szívem ver, minden bajom van. Szagokat is érzek, ami tök jó, kivéve ha mondjuk Budapest aromadúsabb területeivel, szereplőivel kerül szaglótávolságba az ember. Egyelőre minden rendben, tartom magam.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!