Sztrádabuli avagy a zakkantság vége

"Tudod, ki megy csápolni a Rebubliknak ebben a hidegben" - mondja a makkosházi Topáz büfé csaposa egy törzsvendégnek, aki a délutáni programja felől érdeklődik. Más ez a nap mint a többi, Szegedre ért az autópálya, a városban mindenki erről beszél.

A szegediek tizenöt éven át összes sikertelenségüket az autópálya hiányára foghatták. Ha a gyerek egyest hozott haza az iskolából, könnyebben elcsattant a pofon, ha a boltban a parizervéget is felszeletelték hamarabb felment a pumpa, ha választani kellett, soha nem volt jó az éppen hatalmon lévő párt. Mesélik, hogy amikor Medgyessy Péter még miniszterelnökként meglátogatta Szegeden a frissen született négyes ikreket, akkor a nagymamájuk egy levelet adott át neki, amiben hosszasan felsorakoztatta érveit az autópálya építése mellett.

Kicsit meg volt már zakkanva ez a város autópálya nélkül.

Ki az igazi patrióta?

"Szegedi vagyok! Autópályám van!" - olvassuk a déli megnyitóünnepségre érkezett egyik autó hátulján. A színpadon Lamperth Mónika, Kóka János, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Botka László sorakozik fel a nulla fokos napsütésben és a metsző szélben Szeged határában, az M5-ös leágazásánál. Lamperthen és Medgyessyn kesztyű. Gyurcsány a Himnusz alatt szívére teszi csupasz kezét, ahogy egy patriótához illik, de ne legyen kétségeink afelől, hogy a többiek is azok, legfeljebb kerülik a színpadias gesztusokat. Kóka egy jégszoborra hasonlít, de azért megőrzi bátorságát és igazságosságát.

A kormányfő rövid beszéde alatt háromszor bodicsekeli Orbán Viktort. Egy: "Mi nem beszéltünk róla (az autópályáról), megtettük". Kettő: "Igazi patrióta magatartás, ha nem beszél, hanem cselekszik". Három: "Nem hiányból épül az ország".

"Budapestről Szegedre kilencven perc alatt kényelmesen" - olvashattuk a politikusok mögé vetítve. A percekről egyébként megoszlottak a vélemények, a benzinkutaknál osztogatott szórólapokon például hetvenöt percet hirdettek. Ami biztos: hétköznapi csúcsforgalomban eddig akár három órába is beletelt az alig száznyolcvan kilométeres út.

Nem a jobboldal napja

Nem lettünk volna a régió fideszes képviselőinek a helyében. Leplezetlen, szinte már túláradó jókedvvel hagyják ott az ünnepséget (a Fehértói halászcsárdában tartott állófogadáson már nem is találkozunk velük), az eminenset kinevető bukott diákra emlékeztetnek, nem mintha hasra kéne esni hosszú évek óta várt vacak negyven kilométernyi autópályától. Igaz, ami igaz, Orbán Viktor 1998-ban ígéretet tett arra, hogy 2002-ig Szegedre ér az autópálya.

Nem a jobboldal napja ez, na, a Jobbik azért próbálkozik. Az autópálya-leágazás előtt nyolcan-tízen emlékeznek azokra, akik közlekedési balesetben vesztették életüket. Egy öltönyös embertől megkérdezzük, hogy "és ezt így hogy"? Az interjút videóra veszi egy aktivista, talán azért, hogy később ne lehessen szövegösszefüggéséből kiragadni olyan marhaságokat, mint: a régi ötösön az emberek negyvennel mennek, csak a románok előznek, most fel fog gyorsulni a forgalom és még több baleset lesz.

Rösztli a sláger

A halászcsárdában több száz éhes kistérségi polgármester, megyei és városi önkormányzati középvezető, útépítő ipari középkáder rohamozza meg az asztalt, és tányérját rogyásig pakolja harcsapaprikással, csuszával, pörkölttel és rösztlivel. A fehér asztal mellett Gyurcsány és Botka két pohárköszöntő között megegyezik abban, hogy március 11-re a szerbiai határra ér az autópálya, majd ünnepélyesen bejelentik. Lényeg, hogy beleférjen az Orbán vizionálta 125 napba.

Az asztaloknál aggodalmaskodva kérdezik egymást az emberek: "Szerinted emlékeznek majd a választáson az autópályára?" Mások bennfentesen beszélnek arról, hogy az átadás előtt hol és hányszor mentek rá a sztrádára.

A hatvanon fölüliek taposnak

A Széchenyi téri karácsonyi vásár színpadánál a Mikulást várják a kisgyerekek, a Klauzál téren Gyurcsányt a nagygyerekek. A Topáz büfé csaposát tényleg nem látjuk köztük. A díszlet a kocsi hátuljáról ismert matrica nagyban: "Szegedi vagyok! Autópályám van!". Ugyanilyen feliratú lufikat osztogatnak, és különös módon a hatvanon fölüliek taposnak le mindenkit egy-egy példányért, hiába, ők vártak legtöbbet az autópályára.

A város napilapja Medgyessy Péter tavalyi bejelentése óta - 2005 végére Szegedre ér az autópálya - számolja vissza a napokat, és most gondban van, mert huszonegy nappal hamarabb ideért. Most huszonegyet téphet Szeged huszonegy híressége, például a városi Fidesz elnöke, aki az útépítőknek és Istennek egy református dicsérettel köszöni meg az M5-öst, és reményét fejezik ki, hogy az autópálya elhozza a változást 2006-ban.

Imád adni

A nagyágyúkat egy néhány perces kisfilm vezeti be, az alkotók a totalitárius rendszerek filmművészetéből merítettek egy nagyot a vágás előtt. A dinamikus zene alatt futó kezdő képsorok először fekete-fehérben felidézik azokat a sanyarú időket, amikor még hatezer forintot kellett fizetni a Budapest-Kiskunfélegyháza szakaszért, majd - immár színesben - Szuper Medgyessy Szuper Csillaggal puszta kézzel kihúzza az anyaföldből az ÚTDÍJ feliratú táblát és helyére a MATRICA feliratút döfi. Megindulnak a munkagépek, betoncsík szeli ketté az Alföldet, és látjuk, ahogy koradélután Szuper Gyurcsány Szuper Botkával átvágja a nemzetiszínű szalagot.

A miniszterelnök uralkodói gesztussal beszél a néphez: "Nincs okuk megköszönni, azt kapták, amit megérdemeltek". Gyurcsányon látszik, hogy imád adni, de azt még jobban imádja, ha az adományozottak tisztában vannak azzal, hogy kitől kaptak. Mögötte felsorakoznak a helybeli szocialista politikusok, a közös fotó jól jön majd a választási kampányban.

"Lik-lik" - zárja beszédét Magyarország miniszterelnöke, mire a baráti közönség kórusban: "Republik". Meglepő, hogy ezután egy polgári körös aktivista - legalábbis nem tudunk másra gondolni - ragadja magához a keverőpult irányítását és elindul az Illés Sárga rózsája. Figyeljék csak a szövegét: "Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa / Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra. / Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk / Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk".

A tűzijáték után az elsők között tesztelhettük, hogy mennyi az új menetidő Szeged és Budapest között. Nyolcvan perc volt, bár nem siettünk és egyszer még pisilni is megálltunk.