További Belföld cikkek
- Magyar Péter: Vogel Evelin nyakláncának a medáljában volt a lehallgatótechnika
- A havas tájakon kemény mínuszokra ébredhetünk
- Kigyulladt egy raktár a IV. kerületben, a tűzoltók megfékezték a lángokat
- Hadházy Ákos a Kelenföldi pályaudvaron ragadt, durva szavakkal támadt neki Lázár Jánosnak
- Kihúzták az Eurojackpot pénteki nyerőszámait
WELT.de: Október 23-án van az ötvenedik évfordulója az 1956-os forradalomnak. Önnek van oka az ünneplésre?
Horn: Természetesen én is ünnepelni fogok. Ez volt az első és nagyon jelentős kísérlet arra, hogy Magyarország Oroszországtól függetlenné váljon.
WELT.de: De az Ön fivérét megölték a felkelők, Ön pedig a pártmilícia tagja volt, és a mozgalom ellen harcolt.
Horn: Igen. Nagyon fájdalmasak a személyes emlékeim. Nemcsak a bátyámat vesztettem el. Nem volt egyszerű az sem, hogy a lányom október 30-án, éppen ebben a nehéz pillanatban született. A körülmények rosszak voltak. A felkeléssel együtt sok bűnöző került szabadlábra, akik veszélyeztették a biztonságot. Én a pufajkás osztagban (Steppenjackenbrigade) a törvényes rendet védtem.
WELT.de: Mi nyűgözte le a kommunizmusban akkortájt?
Horn: Először is szeretném világossá tenni, hogy 1956 nem a kommunizmus elleni harc volt. A felkelők sem akarták eltörölni azt. Ezt manapság gyakran helytelenül ábrázolják. Német származású munkásgyerek vagyok. Apám az ellenállásban harcolt a nácik ellen, a kommunizmusért, és ezért ölték meg. Nyomorúságos helyzetben éltünk. A kommunizmus akkoriban segített, hogy normális életet élhessünk. De ez ma már a múlt.
WELT.de: Hogy érti ezt?
Horn: Kinőttük a kommunizmust, mint egy túl kicsivé vált ruhát. Én vállalom a múltamat. A választóim is tudtak erről. Különben 1994-ben nem választottak volna meg miniszterelnöknek.
WELT.de: Októberben van az évfordulója a nyilaskeresztesek - akik körülbelül hatszázezer magyar zsidó megöléséért felelősek - 1944-es magyarországi hatalomra jutásának évfordulója is. Hogyan dolgozza fel ezt Magyarország?
Horn: A múlt feldolgozása tulajdonképpen csak most indul meg. Ma már nem kell szégyenkeznünk semmiért sem. Mindez már nagyon rég volt. Nem mondom, hogy a történelmet el kell felejteni, ám ma már egy másik generációhoz tartozunk, amelyik a múltból tanult. Ez érvényes egyébként a németekre is. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy elmondjam Önnek, hogy el kéne már hagyniuk a kisebbségi komplexusaikat, és a továbbiakban nem kéne a korábbi generációk szégyenletes tettei miatt felelősnek érezniük magukat.
WELT.de: Horogkeresztek és a nyilaskeresztesek jelképei még ma is láthatók a házfalakon, a választási kampányokban a politikai ellenfeleket zsidóként szidalmazzák. Nincs szükség további múltfeldolgozásra?
Horn: A kérdés visszafordítanám. Németországnak még ma is komoly problémái vannak a szkinhedekkel - annak ellenére, hogy feldolgozták a múltat. Ha a zsidóüldözés témája újból és újból felmerül, azzal csak a szélsőjobboldaliaknak teremtünk feleslegesen alkalmat arra, hogy hallathassák hangjukat. Ezt ők tudják, és kihasználják a kedvező terepet. Csak néhány száz közülük tényleg antiszemita.
WELT.de: Akkor tehát semmit sem kellene tenni?
Horn: A szélsőjobboldaliak itt csak egy kisebbséget alkotnak. Nincs esélyük, hogy bekerüljenek a magyar Parlamentbe. A firkák ellen, amelyek a sírokon és a házfalakon fordulnak elő, nagyon nehéz fellépni.
WELT.de: Ön személyesen megbékélt Németországgal?
Horn: Igen, én megtettem ezt. Sokat tanulhattunk Németországtól, már ami egy demokrácia felépítését illeti. Jómagam gyakran járok ott, és előadásokat is tartok.