Szocialista Starsky és Hutch a képviselőklubban

Bajban lettünk volna a Csárliban elfogyasztott sör-unikum nélkül, habár olvasóinkat nem bátorítanánk arra, hogy a stresszmentesítésnek az általunk favorizált módját válasszák. A város tiszta, mint egy finn közhivatalnok lelke, a szél kifújta a szennyet.

Nem zavarja őket a nép

Nézze meg a képeket!

A parlamentközeli épület, ami előtt taxink fékezett, jóravaló vállalkozásokat takar. A réztáblán az Altus neve fénylik - hol hallottuk már e nevet? -, benyitunk, vidéki fideszes képviselő nyújtja kezét. A titkos kapcsolat. Előtte az ellenzék frontvonalának emberei megtagadják a segítséget. Közülük a legőszintébb, utalva Gyurcsány és a klub közötti kapcsolatra, azzal hárítja el kérésünket, hogy szélsőséges esetben akár bele is pisálhatnának a levesünkbe.

A képviselői klub a Horn-kormány második évében alakult. Kéne egy hely, gondolhatták a reflektorfénytől ódzkodó honatyák, ahol nem zavarja őket a nép, maguk között lehetnek, mint vegyesboltban a paradicsompüré-konzervek.

Szocialista Stursky és Hutch

"Nyakkendő" - koncentrálunk indulás előtt napokkal, végül három közül is választhatunk, csak hát a többi. Vörös ing, széldzseki, nyakkendő; átlátszó úttörőing, alatta jól kivehető White House feliratú póló, nyakkendő. Úgy nézünk ki, mint egy szocialista Stursky és Hutch a nyolcvanas évek első feléből. A beengedő néni végigmér minket, majd a képviselőnek címzi szavait: "Kérje meg vendégeit, képviselő úr, hogy legközelebb öltönyben jöjjenek." Végül eldugnak minket a galérián, ahol rajtunk kívül egy teremtett lélek nincs. Ahogy átmegyünk a termen a pult mögött álló pincérek lesújtó pillantásából tudjuk: nem kívánnak minket. Lentről, az öltönyösök világából olyan kifejezések szűrődnek a kakasülőre mint "költségvetési csatározás", "ellenzéki indítvány", "megfontolásra érdemes". Igen, néztünk egymásra, szívünk úgy dobbant, mint Palik Lászlóé a boxutcában. Bent vagyunk a tutiban.

Nézze meg a képeket!

De ha már így alakult, kéne egy-két kép is, hogy valahogy megmutathassuk, hol jártunk. Fényképezni persze nem lehet, ez is benne van a házirendben, kamera még sosem járt a klubban, állítólag nemzetbiztonsági okokból. Illusztráció nélkül azonban nem cikk a cikk, titokban mégis fényképezni kezdünk, de amíg az egyikünk kattintgat a másik árgus szemekkel figyeli a személyzetet, nehogy lebukjunk. A lent ülő öltönyösökről nem merünk fényképet készíteni, hiába volt a stresszoldás, gyávák vagyunk. Jobb híján egymást fényképezzük, illetve a néptelen galériát az üres asztalokkal, a vitrint a borokkal.

Az árak a hely eleganciájához mérten nyomottak. Borjúvelő rántva rizzsel és tartármártással hatszáztíz, vadas nyúlcomb zsemlegombóccal ezerötszázhatvan. Üveges szekrényben többkötetes jogszabálygyűjtemény, magyar gasztronómiai és borkalauz, valamint borok az ország minden tájáról. Tekintetünk megakadt a Vylyan nevű nómenklatúraboron, amelynek készítője a nyolcvanas években a Csongrád megyei tanács pénzügyi osztályáról abban a szerencsében részesült, hogy hipp-hopp, ecsetgyárat privatizált, aztán hobbiból létrehozta Közép-Európa egyik legkorszerűbb borászatát.

Alig ismerek valakit

Az étlap Kattintson a nagyításhoz!

Kálmán, az üzletvezető lép az asztalunkhoz, érdeklődik, hogy jól érezzük-e magunkat. Jól érezzük magunkat, kedves Kálmán. A kóser szilva igazán remek volt, és Zutyu szürcsöléséből ítélve a tárkonyos borjúragulevessel sincs semmi baj. "Kik járhatnak ide?" - kérdezi képviselőnk. "Az országgyűlési képviselő urak, miniszterek, államtitkárok. Szeretik ezt a helyet, mert nincsenek kitéve atrocitásoknak." "De az odalent ülők közül alig ismerek valakit a parlamentből" - erősködik a különben egri töltött gombát rendelő honatya, aki azt a választ kapja, hogy "minisztériumi osztályvezetői szintig" nyilvánossá tették a klubot.

A képviselők mandátumuk kezdetén kis csomagot kapnak frakciójuktól vagy az országgyűlés hivatalától; ebből megtudhatják, hogy milyen szolgáltatásokat vehetnek igénybe kedvezményesen. Ezek közé tartozik a Szalay utcai képviselői klub is. A fideszeseknek az új sportminiszter kinevezésével vált világossá, hogy ez amolyan Gyurcsány-klub, és kerülni kezdték a helyet.

Félre kellett állnom

Kálmán nyugodtan alakíthatná őfelsége pincérét, aki fényes állami fogadásokon szerzett hírnevet magának, végül egy külvárosi kiskocsmában viszi ki levetkőzhetetlen eleganciával a fröccsöt. Évekig dolgozott a parlamentben. Ez most amolyan levezetés, olyan, mint amikor Duró Lajos pályafutása végén elmegy fél évre a BVSC-be. "Őfelsége pincére? Ne is mondja. A Váci úton jöttem befelé kocsival, amikor hallom, hogy Magyarországra látogat az angol királynő. Kivert a verejték, remegett a kezem, félre kellett állnom. Tudtam, hogy ez nekem mekkora munka lesz." Persze minden rendben volt, a levest nem borította a nagykövetre, nem tört ki verekedés, és a királynővel se pacsizott le senki a vendéglátó csapatból, csak Szabad György házelnök madámozta le II. Erzsébetet.

Bizalmasan még elárulja, hogy fiatal pincér kollégái öltönyös emberekhez szoktak itten, de a "vendég, az vendég", vész esetére például egy rahedli öltöny és nyakkendő áll rendelkezésre. A végképp szalonképtelen vendégeket, mondja Kálmán, a szomszédos Borsodi sörözőbe szokták irányítani. A tényfeltárás kedvéért oda is elmentünk - Zutyu a kocsmalottón nyert két unikumot.

Na, onnan igazán nehéz nyomon követni az eseményeket.

Klubtagság A képviselői klubot az elnökség vezeti, a klubelnök, a mindenkori parlamenti házelnök, vagyis az alakuláskor Gál Zoltán, utána Áder János, most Szili Katalin. A klub 1995-ös megnyitásakor fektették le a klub szigorú szabályait: belépés csak öltönyben, bárki jöhet, de csak ha valamely képviselő vendége. Aztán, ahogy teltek az évek úgy puhultak a szabályok is: először csak a minisztériumi aparatcsikokkal, de ma már cégvezetők is klubtagságit válthatnak, ha elég sokat fizetnek, és az elnökség jóváhagyja a jelentkezésüket. A klubtagságra áhítozóktól egyoldalas szöveget kérnek, és ha az elég meggyőző, a szigorú döntnökök zöld jelzést adnak a jelentkezőnek.