Molnár Károly felel a kutatás-fejlesztésért

A kutatás-fejlesztési tárca nélküli miniszternek jelölt Molnár Károly 1944. február 24-én született Budapesten. 1967-ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Gépészmérnöki Karán. 1972-től műszaki doktor.

1967-1972 között egyetemi tanársegéd a BME vegyipari gépek és mezőgazdaság iparok tanszékén, majd 1981-ig docens volt. 1991-től egyetemi tanár a vegyipari és élelmiszeripari gépek tanszékén, 1988 és 2007 között a gépészeti eljárástechnika tanszék tanszékvezetője.

1991-1994-ig a gépészmérnöki kar dékánhelyettese, 1994-2001-ig dékánja. 2000-ben lett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektorhelyettese, 2004 óta az egyetem rektora. 2006-ban a Magyar Rektori Konferencia elnökévé választották.

1979-ben a műszaki tudományok kandidátusa, 1990-ben doktora lett. Az MTA Műszaki Kémiai Komplex Bizottságának társelnöke, a Periodica Polytechnica szerkesztő bizottságának elnöke, a Magyar Kémikusok Egyesülete vegyipari gépészeti szakosztályának elnöke, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület műszaki tudományos tanácsának elnöke. 2005-től a Magyar Innovációs Szövetség elnökségi tagja. 2002-től a Paksi Atomerőmű Zrt. Igazgatóságának elnöke.

2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, majd 2007-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki az egyidejű hő- és anyagátadás, a transzportelmélet, valamint az alkalmazott energetika területén nemzetközileg is elismert tudományos-közéleti munkásságáért, a magyar felsőoktatás megújításában végzett tevékenysége elismeréseként. Több tudományos könyv társszerzője.