Titkos marad a Nagy Imre-per hanganyaga

A Nagy Imre-per után ötven, a rendszerváltás után tizennyolc évvel még mindig nem lehet lejátszani a per hanganyagát.

1958. június 9. és 15. között rendezték Nagy Imre és hét társa perét a Katonai Bíróságon. A teljes hanganyagot a Belügyminisztérium technikusai rögzítették a tárgyalóteremben, és meglepően jó minőségben maradt fenn.

Az 52 órás teljes hanganyag a Legfelsőbb Bíróságtól 1990-ben a Magyar Országos Levéltárhoz (MOL) került, és ma is ott őrzik. A MOL megrendelésére az Országos Széchenyi Könyvtár közreműködésével digitalizálták a dokumentációt.

Ezt a hanganyagot, az elhangzás után pontosan ötven évvel, az eredeti időpontoknak megfelelően akarta lejátszani a nagyközönség előtt az OSA Archívum és az 1956-os Intézet.

Ezt torpedózta meg két héttel a program előtt, fél éves egyeztetés után a MOL.

A szervezők szándékai szerint - ahogy Rainer M. János és Rév István a rendezvény szaktanácsadóinak közleményében áll - a per rekonstruálására "a meggyilkolt, vagy súlyos börtönévekre ítélt vádlottak méltóságának helyreállítása érdekében" lett volna szükség, hogy "ötven év hallgatás és halogatás után végre teljes és tárgyilagos képet" kapjon a közvélemény a per lefolyásáról.

A MOL vezetői kezdetben csak akkor járultak volna hozzá a nyilvános lejátszáshoz, ha minden érintett vagy a hozzátartozói írásos, közjegyző előtt tett "Hozzájáruló Nyilatkozatot" tesz - ahogy a magánszemélyek személyes adatainak kezelésére vonatkozó hatályos jogszabályok előírják. (A MOL főigazgatója szerint az összes érintett engedélyét soha nem kérte, de erről majd később.)

A MOL a huszadik századi magyar történelem egyik legnagyobb horderejű perét ezzel magánügyként kezelte. Ahogy Rainer M. János fogalmazott a szerdai Népszavában: "a demokráciában született adatvédelmi törvényt visszavetíteni az ötven évvel korábbi, diktatúrában zajlott zárt tárgyalásra lehet, hogy a törvény betűjének megfelel, de történelemellenes." (Ha legalább hatvan év telt volna el a pertől, akkor a rokonok hozzájárulását nem kell kérni.)

Az egyeztetéseken a szervezők javasolták, hogy a lejátszás kutatói meghallgatás keretében történjen, vagyis a látogatók - a törvényeknek megfelelően - kutatói igazolvány birtokában hallgathatták volna meg az anyagot.

Végül Gecsényi Lajos főigazgató a szervezők szerint más megoldást ajánlott: levelében hozzájárult, hogy amennyiben bemutatják a vádlottak hozzátartozóinak - tehát nem minden érintettnek, köztük például Jurij Andropovnak, a Szovjetunió korabeli nagykövetének - hozzájáruló nyilatkozatát, akkor egyszeri lejátszásra megkaphatják a felvételt. A szervezők az ajánlatot elfogadták, és állításuk szerint az összes nyilatkozatot beszerezték. Ahogy közleményükben írják: "Kopácsi Sándor budapesti rendőrfőkapitány Torontóban élő özvegye, Nagy Imre unokája, Maléter Pál hadügyminiszter özvegye, Vásárhelyi Miklós lánya, Gimes Miklós Zürichben élő fia, Jánosi Ferenc lánya és Tildy Zoltán köztársasági elnök unokája egyaránt nevét és segítségét adta ahhoz, hogy a hangszalagokat lejátszássák. Donáth Ferenc fiai egy ideig haboztak a nyilatkozat aláírásával, végül egy saját állásfoglalást írtak, amelyben hozzájárultak a per hanganyagának nyilvánosságra hozatalához."

Mindezek után május 26-án - két héttel a rendezvény előtt - a MOL-tól azt a választ kapták, hogy egy reggeli vezetőségi ülésen elutasították a kérést, a hanganyagot nem adják ki. A döntést nem indokolták.

A szervezők szerint a döntés hátterében az áll, hogy "a Magyar Országos Levéltár vezetése szerint a magyar társadalom nem elég érett és fölkészült ahhoz, hogy ötven évvel ezelőtt kivégzett miniszterelnöke és társai szavait meghallgassa és megértse. A forradalom kormányának és vezetőinek perét így továbbra is csak a kutatói kiváltságokkal rendelkező szűk szakmai nyilvánosság ismerheti meg."

A megfogalmazást Gecsényi Lajos, a MOL főigazgatója visszautasította.

Az Indexnek elmondta, a szervezőkkel folytatott személyes megbeszélésen felmerült, hogy milyen jogi kiskapukat látnak a törvény megkerülésére, de ezt egy közintézmény vezetőjeként vissza kellett utasítania. Szerinte lehetetlen lett volna kutatói igazolványt kiállítani az érdeklődőknek, mivel Majtényi László adatvédelmi biztos 1996-os állásfoglalása szerint ilyen esetekben az anonimizált változatot bocsáthatják rendelkezésre, ezt pedig hanganyag esetében lehetetlen megoldani.

A főigazgató valóban kért hozzájárulásokat a vádlottak hozzátartozóitól, de szerinte itt nemcsak a vádlottakat, hanem a tanúkat is védeni kell, akiket más, 1956-tal összefüggő perekben súlyos börtönbüntetésre ítéltek.

Gecsényi szerint szakmailag aggályos, hogy csak egy hét hanganyagát játszanák le, miközben ez a per harmadik, végső szakasza volt. A júniusi tárgyalásra ráadásul "rányomta a bélyegét", hogy áprilisban Szilágyi Józsefet halálra ítélték, vagyis rájuk is súlyos büntetés várhat.

Hogy miért merül fel a rendszerváltás után tizennyolc évvel, hogy egy ilyen horderejű politikai per anyaga nyilvánosságra kerüljön, a főigazgató így válaszolt: "Ez a hajdani törvényhozók felelőssége. Nem egy intézmény hozza a törvényeket, csak végrehajtja. De a MOL keresi a jogi lehetőségét annak, hogy CD-n vagy DVD-n kiadja a per anyagát. Amint beszerzi az érintettek hozzájárulását, az anyag hozzáférhető lesz."

Gecsényi megbízatása egyébként szombaton jár le, a helyére pályázatot nem írtak ki és maga sem tudja, mi lesz június elsejétől; szerdán délután 2 órakor találkozik Hiller István oktatási és kulturális miniszterrel.

Az OSA Archívum és az 1956-os Intézet nem nyugszik bele a történtekbe, aláírásgyűjtést kezdeményeztek az ügyben.