Sólyom végveszélyben

"Védett vezetővel kampányra utaztunk konvojban, és fenn a rezidencia előtt lerobbant a vezető gépkocsi. [...] parancsnok mondta, hogy menjenek be, hozzanak másikat, de az erre kijelölt kocsi nem volt a garázsban, tudomásom szerint az Őrezred egyik vezetője használta. Ennek eredményeként megemelkedett a biztonsági kockázat a munkánk során” – mondta tanúvallomásában egy őrezredes tiszthelyettes, akinek ugyan pontos beosztása nem derül ki a jegyzőkönyvből, de szavaiból nem nehéz kitalálni, hogy a miniszterelnököt védő csapatban dolgozik. Úgy véli: „[...] az Őrezred egy igen nagy szakmai és morális válságban van. Szakmailag korántsem felel meg a jelen kor szakmai kihívásainak.”

A vallomást a Köztársasági Őrezrednél (KŐ) a testület szakpszichológusa ellen folytatott fegyelmi eljárásban rögzítették, de tekintve, hogy a vizsgálat a pszichológus, Posta Imre elbocsátásával ért véget, aligha értékelték túl sokra.

Levél Gyurcsánynak

Posta Imre előbb az őrezred parancsnokának, Szabó Ferenc dandártábornoknak írt feljegyzésekben jelezte, hogy az állomány körében rendkívül rossz a hangulat, ezt a belső megelégedettségi vizsgálat is alátámasztja. Mindennaposak a szóbeszédek visszaélésekről, a vezetők alkalmatlanságáról, korrupció gyanúját felvető beszerzésekről, a kiképzés teljes elhanyagolásáról, és arról, hogy a szakmai szempontok helyett a mutyizás érvényesül a kiválasztásnál.

Azt, hogy a részben bűncselekmények – szolgálati visszaélés – gyanúját is felvető visszaélésekről szóló híresztelések megalapozottak-e vagy sem, a pszichológus nem vizsgálta, pusztán azt hangsúlyozta, önmagában az, hogy az állomány napi szinten ilyen esetekről beszél, súlyos morális problémát jelent – és ez természetesen kihat a szakmai teljesítményre is.

Ahogy korábbi jelentéseire, a tavaly júniusban írt újabb hosszabb feljegyzésére sem kapott a KŐ vezetésétől választ. A pszichológus ezek után a parancsnoknak írt levelet augusztusban elküldte a miniszterelnöknek is. Ennek eredményeként előbb egy háromnapos belső vizsgálatban az őrezred vezetője tisztázta, hogy a pszichológus állításai közül semmi sem igaz, majd miután hiába próbáltak valamiféle megegyezésre jutni vele, fegyelmivel kirúgták állásából.

A belső vizsgálatokat, illetve azok hiányát, a Posta Imre ellen indult fegyelmi vizsgálat és az ezután indított munkaügyi per részleteit cikksorozatunk második részében mutatjuk be, most nézzük, hogyan jellemzik a védett vezetők biztonságát szavatolni hivatott munkahelyüket a KŐ-nek azok a munkatársai, akiket a fegyelmi vizsgálatban hallgattak meg.

Ki védi és kitől a miniszterelnököt?

A már idézett - valószínűleg a miniszterelnök személyi védelmi csapatába tartozó - kormányőr említést tesz egy magán-biztonságicégről, amelynek emberei magas rangú állami vezetők biztosításakor az úgynevezett nullzónában, azaz a védett vezetők közvetlen közelében is ott lehetnek. Szerinte ez nemzetközileg is példátlan, „ezek az emberek nemzetbiztonságilag átvilágítatlanok, ami alapvető feltétel azoknál, akik a védett vezetők körében tartózkodnak”.

Itthon viszont nem példátlan az eset, ezt jelzi, hogy a KŐ egy alezredesi rangban szolgáló középvezetője már az In-Kal Securityt megnevezve fakadt ki jegyzőkönyvbe mondott tanúvallomásában. „Tudomásom van arról, hogy a biztosítási feladatokba rendszeresen bevonásra kerül az In-Kal Security olyan szinten, ami már véleményem szerint a szolgálati titok megőrzésének lehetőségét veszélyezteti... Tapasztaltam már, hogy az In-Kal tulajdonosai egyes alkalmakkor biztonsági gépkocsiban ülnek konvojban, így lehetőségük nyílik arra, hogy az Őrezred belső kommunikációját figyelemmel kísérhessék... Elvtelennek és az állomány morálját súlyosan rombolónak tartom ezt a gyakorlatot.”

Egy volt őrezredes tiszt az Indexnek azt mondta, szakmailag elfogadhatatlan, komoly biztonsági kockázatot jelent az In-kallal való ilyen szintű együttműködés – egyes helyszíneken előfordult, hogy a védett vezető közvetlen környezetét szinte kizárólag a biztonsági cég emberei őrizték, mivel az erre hivatott rendőröket parancsnokuk a külső körbe vezényelte. Ennek okai alighanem túlnyúlnak a KŐ-n.

A volt vezető beosztású tiszt meglátása szerint az In-Kalnak remek politikai kapcsolatai vannak, szinte valamennyi szocialista kampányrendezvényen ők látták el a biztonsági feladatokat, rendszeresen kapnak megbízásokat a kancelláriától. Bizonyos fokú együttműködés nyilván szükséges is az őrezred és bármely olyan biztonsági cég között, amelyik olyan rendezvényt, épületet biztosít, melybe védett vezető látogat – ismerte el, ahogy azt is, hogy egy tömegrendezvényen kifejezetten van szerepe, feladata egy magán biztonsági cégnek.

Ugyanakkor az In-Kal – a volt tiszt szerint – a megengedhetőnél komolyabb feladatokat lát el úgy, hogy adott esetben az őrezredes testőröket terelik el egy adott körzetből, amit azok – tartva egy, a vezetőikhez intézett telefontól – adott esetben el is tűrnek.

Belső kör – külső kör

A telefontól márpedig tartani kell. Posta Imréhez, mint az Indexnek elmondta, októberig, amíg dolgozott, rendszeresen érkeztek olyan típusú panaszok, amelyek szerint az állomány egy jelentős része nem is meri - adott esetben kifejezetten biztonsági, szakmai kérdésekben felmerült - véleményét a vezetőinek előadni. Előfordult ugyanis, hogy a végén a jóhiszemű panaszost érte retorzió. Ez persze sokszor nem érhető tetten, de az emberek értenek azokból a jelzésekből, hogy kiket, hova vezényelnek hirtelen át, esetleg ki marad ki egy jutalmazási, előléptetési körből, mondta Posta Imre.

A fegyelmi tárgyaláson a szakpszichológus véleményét szinte mindenben osztó, középvezetőként dolgozó alezredes minderről azt mondta: „Véleményem szerint ennél a testületnél kettős mérce működik. Akik »belső körökhöz« tartoznak, az ő esetleges fegyelemsértéseik elbírálása másabb szempontok alapján történik... a Köztársasági Őrezred... erkölcsi romlása véleményem szerint egyértelmű.”

Stiklikkel a belső körbe

A vallomásban arról is szó esik, hogy szakmai kvalitások mellett vagy helyett mivel lehet elérni a jóindulatot, a belső körbe kerülést az alezredes szerint. „Több esetben érkezik hozzánk kérés, hogy intézzünk belépési engedélyeket rendezvényekre, szerezzünk belépőjegyeket térítésmentesen... intézzünk el parkolási bírságokat. Személyesen tapasztaltam, hogy szolgálati eszközöket, szolgálati időben használtak fel magáncélú ügyek intézésére... Kialakul az érintetteknek egy érdekszövetsége, akik kölcsönösen támogatják egymást, sokszor úgy, hogy a szolgálati feladatok teljesen háttérbe szorulnak” – folytatódik a vallomás; az alezredesi rangban szolgáló vezető konkrét példákat is hoz.

Elmondása szerint a megelőző-védelmi osztály vezetője az osztály gépkocsivezetőjének közreműködését igénybe véve füstölt kolbásszal üzletel. A delegációs és rendezvénybiztosító osztály vezetője a tanúskodó alezredes beosztottját arra akarta rávenni, hogy szerezzen jegyeket feleségének és barátnőjének a Phill Collins-koncertre.

Az alezredes egy másik munkatársa, beosztottja utasítást kapott arra, hogy „a parancsnok úr lányának tiltott helyen való parkolásáért kirótt büntetését intézze el”. Az alezredes a vallomásában kijelentette: „Tudomásom van arról, hogy [...] úr, az objektumvédelmi főosztály vezetője az Adria Gyöngy c. filmsorozat 1-6. részét rendelte megszerezni a médiát tartó felderítő tiszten keresztül. Tudomásom van arról, hogy a kötelékből távozó [...] r. törm. szolgálati igazolványát, úgymond, elvesztette, [...] úr közbenjárására ellene nem indult fegyelmi eljárás. Tudomásom szerint a személyügyi szolgálat vezetőjének gyermekét néhány héttel azt követően vették fel a céghez, hogy a testületből 20 embert elbocsátottak... És tudomásom van arról, hogy ezek a dolgok és még azok, amiről még nem is tudok, odavezettek, hogy a Köztársasági Őrezred morálisan széthullott. Javaslom, hogy hallgassanak meg még 100 embert, mondják el ők is, mit tapasztalnak... Ezek csak az általam közelmúltban tapasztaltak...”

Formán kívül

Miközben a fenti jelenségek miatt a szakpszichológus szerint az állomány valóban morális csőd szélén áll, sokan megkérdőjelezik a testület szakmai színvonalát is. Rendszeresek panaszok a kiképzések, továbbképzések hiányára, és arra is, hogy az állomány jelentős részének még az is nehézséget okoz, hogy saját erejéből fenntartsa fizikai kondícióját. Az őrezred bázisán levő edzőterem egyszerre mindössze néhány főt tud befogadni, nem csoda, hogy a már idézett alezredes azt állítja: „Fizikai felkészítés ugyan van, de egyeseknek lehetőségük van a felmérések alól kibújni, így fordulhat elő az, hogy bár pontos számadatot nem ismerek, de véleményem szerint a testület jelentős része nem felelne meg a fizikai elvárásoknak egy valós felmérésen.”

Elavult technika

Az Őrezred technikai felszerelését is sokan elégtelennek tartják, és – ez talán még rosszabb – alappal vagy alaptalanul, de beszerzések körüli korrupcióról szóló pletykák keringenek a beosztottak körében. A már idézett, a miniszterelnököt védő csapathoz tartozó testőr szerint „a jelenleg használatban lévő lövedékálló mellények nem felelnek meg a követelményeknek, nem a személyhez és nem a munka jellegének megfelelők”. Más kérdés – ebben a vonatkozásban a vezetők szakmai hanyagságát vagy hozzá nem értését emelte ki a rendőr –, hogy a parancsnokok nem is követeleik meg a mellények használatát.

Az autópark állapota is tényleges biztonsági probléma: „a biztonsági utánfutó gépkocsik sokkal kisebb teljesítményűek, mint a vezetői autók, rosszabb a műszaki felszereltségük is” – olvasható a miniszterelnök testőrének vallomásában. A KŐ-től már leszerelt, korábban idézett volt tiszt az Indexnek azt mondta, hogy a védett vezetők elleni támadás esetén ez egyértelműen növeli a veszélyt, a biztonsági kísérő kocsiknak voltaképpen nagyobb teljesítményűeknek kellene lenniük, mint a védett személyt szállító járműnek. Csak ebben az esetben lehet ugyanis biztosítani, hogy adott helyzetben a kocsik hátulról másodpercek alatt közrefogják a védett személyt szállító járművet, és biztosítsák védelmét.

A lőmellényekről szólva ugyanakkor azt emelte ki, hogy azok kétségtelenül nem felelnek meg ugyan az őrezredes munkára, de használatuk mellőzésének közvetve maguk a védett személyek is okai. Meglehetősen prózai okokból: korábban többször érkezett – természetesen nem hivatalos – jelzés, hogy a mellényt viselő őrezredesek néhány órás szolgálat után már zavaróan izzadtak, büdösek, a rendszeresített mellények ugyanis ruha alatt viselve nem szellőznek megfelelően. Így általános gyakorlattá vált, hogy a parancsnokok ahelyett, hogy kifejezetten ösztönöznék, egyáltalán nem törődnek a mellény viselésével. Ez pedig – megint nem nehéz belátni – a védett személyre is plusz kockázat, támadás esetén ugyanis könnyebben esik ki testőr a védelemből.

Fegyveres támadáskor más gond is akadna: mint minden hasonló biztonsági szerepet betöltő szervezetnél, az Őrezrednél is vannak géppisztolyok. A miniszterelnök védelmi csapatához tartozó, már idézett testőr ezekről azt mondta: „Az MP5-ös szolgálati géppisztolyok beszerzése: Tudomásom szerint közel száz darabot rendeltek belőle, amit egy kezemen megtudom számolni, hányszor használtunk. Elképzelhető, valakinek nagyon megérte, hogy ezeket megvegye, vagy pedig a beszerzésük teljes szakmai alkalmatlanságról tesz tanúbizonyságot.”

De mi is a gond a fegyverekkel? Az Indexnek név nélkül nyilatkozó volt őrezredes vezető elismerte: az MP5-ös típust számos hasonló szolgálatnál használják, de a KŐ-nek beszerzettek nem válltámaszosak, hanem nyakszíjasak, ezért célzott rövid sorozatok leadására sokkal kevésbé alkalmas. Igaz, mint a testőr vallomásából is kiderül, lőgyakorlatok sem igazán vannak.

A mundérbecsület mindenkinek fontos

Bár nem került még rá sor, ezeknek az embereknek elvileg mérlegelés, hezitálás nélkül képesnek kell lenniük arra, hogy adott esetben – ahogy a filmeken – lövésektől védjék saját testükkel az állami vezetőket – mondta az Indexnek Posta Imre. A csak a politikai eseményeket figyelő laikusnak sem nehéz belátnia, hogy az elmúlt évben a védett vezetők biztonsági kockázata jelentősen megnőtt, azaz ma nagyobb szükség van egy tökéletesen működő őrezrede, mint talán bármikor korábban.

Eközben, bár az állomány döntő része képes, vagy képes lenne feladata magas szintű teljesítésére, ez aligha várható el tőlük. A kiképzések, lőgyakorlatok hiánya rontja a fizikai felkészültséget. A megalapozottságuktól függetlenül napi témává vált visszaélések, vezetői hiányosságok és a megkérdőjelezett minőségű technikai eszközök szellemileg, lelkileg viselik meg a dolgozók többségét, hangsúlyozta Posta Imre.

Panasznak nem csak azért nincs helye, mert mint egy objektumőr vallomásában szerepel, „van olyan kollegám, aki beadott bizonyos üggyel kapcsolatban szolgálati panaszt, akit utána behívattak az adott osztályra, és nyomatékosan közölték vele, hogy vonja vissza panaszát, mert különben komoly hátrányai keletkezhetnek”. Az őrezredesek döntő része élethivatásnak tekinti a munkáját, és bár rendre csalódnia kell, kifelé példás a szervezet iránti lojalitása is, emeli ki a pszichológus.

Posta Imre szerint bár vezetőinek, majd a miniszterelnöknek küldött jelzéseinek, figyelmeztetéseinek egyelőre ő maga és hétéves, korábban soha meg nem kérdőjelezett munkája látszik áldozatául esni, annyit mégis elért, hogy a hozzá eljutó visszajelzések alapján – persze a belső vizsgálat mindent rendben találó eredménye ellenére – az állomány szép lassan tapasztal némi változást, az utóbbi hónapokban elsősorban a kiképzések, továbbképzések terén.