Elhunyt Tardos Márton

Életének 77. évében elhunyt Tardos Márton, az SZDSZ alapítója, egykori országgyűlési képviselő, a rendszerváltás kiemelkedő alakja - tudatta a liberális párt közleményben az MTI-vel pénteken.

A Szabad Demokraták Szövetsége Tardos Mártont saját halottjának tekinti. Tardos Márton 1928. december 22-én született. A közgazdász diploma megszerzése után dolgozott egyebek között a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem docenseként, az Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetében, valamint a Pénzügykutató Rt. elnök-vezérigazgatójaként.

1990-től 2002-ig az SZDSZ országgyűlési képviselője, az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának alelnöke, tevékenykedett a költségvetési és pénzügyi, valamint a foglalkoztatási és munkaügyi bizottságban is.

Leningrádtól 56-ig

Tardos édesapja mérnök, építési vállalkozó volt. Szüleit 1944-ben deportálták, mindketten meghaltak 1944-45-ben.

Az általános és a középiskolát Budapesten végezte, 1947-ben érettségizett a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban - olvasható az Országgyűlés honlapján Tardos Mártonról. 1947-1948-ban a József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Karának a hallgatója. Ösztöndíjat kapott, így 1948-tól a Leningrádi Tervintézetben folytatta tanulmányait, 1952-ben szerzett közgazdászdiplomát.

Tanulmányai befejezése után az Országos Tervhivatalba került, osztályvezetõ-helyettesként éves és távlati tervezéssel foglalkozott. 1957-tõl 1964-ig a Kereskedelmi Kamarában, 1964-tõl 1980-ig a Konjunktúra- és Piackutató Intézetben dolgozott, mindkét helyen a magyar gazdasággal foglalkozó kutatásokban vett részt. 1976-tól a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem címzetes egyetemi docense.

1980-tól az MTA Közgazdaság-tudományi Intézete munkatársa, a gazdasági mechanizmussal foglalkozó osztályt vezette. 1987-tõl 1990-ig a Pénzügykutató Rt. elnök-vezérigazgatója. A Magyar Közgazdasági Társaság és az MTA Közgazdaság-tudományi Bizottsága tagja. Kutatásai a közgazdaság-elmélet, a külgazdaság, a pénzelmélet és a vállalatelmélet tárgykörében egyaránt kiemelkedõek.

Szerepe 1956-ban és a reformokban

Számos cikke, tanulmánya, önálló kötete jelent meg itthon, Európa országaiban és az Egyesült Államokban. 1990-tõl 1993-ig a Budapesti Értéktõzsde felügyelõbizottságának a tagja. 1946-tól 1947-ig a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség kerületi titkára. 1945-tõl 1956-ig a Magyar Kommunista Párt, illetve a Magyar Dolgozók Pártja tagja.

1947-1948-ban az egyetem mellett a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége munkatársaként dolgozott. Részt vett a Petõfi Kör megalakításában, melynek végig aktív tagja volt. Az 1956-os forradalomban az Országos Tervhivatal Forradalmi Bizottságának a tagja, ezért a bukás után állásából elbocsátották, 1964-ig nem utazhatott külföldre.

1966-ban kezdett dolgozni a gazdasági reform munkálatain, 1989-ig folyamatosan részt vett a reformmal kapcsolatos kutatásokban. 1989-1990-ben a Minisztertanács világgazdasági tanácsadó testületének a tagja. A demokratikus ellenzékkel kialakulásától kezdve kapcsolatban állt. 1985-ben részt vett a monori találkozón.

Ellenzéki kapcsolatoktól az SZDSZ-frakció vezetéséig

1988-ban az Új Márciusi Front alapító tagja. A Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd 1988. november 13-án a Szabad Demokraták Szövetsége alapító tagja, kezdettõl részt vesz a párt országos tanácsának a munkájában. Az 1990-es országgyûlési választásokon pártja budapesti területi listájáról került a törvényhozásba. Az SZDSZ-frakció vezetõségi tagja volt ebben a ciklusban, de 1991 decemberétõl 1993 februárjáig frakcióvezetõként is dolgozott.

A rendszerváltás idején, 1987-90 között, a Pénzügykutató Rt. vezetője is volt Tardos Márton. Itt azonban nemcsak gazdasági, közgazdasági kérdésekkel foglalkozott, hiszen ő volt például Elbert Mária közlése szerint a Fekete Doboz videóinak első felelős kiadója, és a Pénzügykutató volt a Fekete Doboz Alapítvány kezdeményezője is.

A politikai pályafutás befejezése

1993 januárjától az SZDSZ ügyvivõi testületének a tagja. Az 1996. novemberi tisztújításon kimaradt a testületbõl, de 1997. január 25-tõl, ismét a párt ügyvivője. 1994 a parlamenti mandátumát a budapesti területi listán szerezte.

Tardos 12 évig volt a magyar Országgyűlés tagja. 2002-ig volt honatya, az akkori választásokon már el sem indult, akárcsak például Dornbach Alajos, az SZDSZ másik, az idősebb generációhoz tartozó tagja.

Politikailag utoljára az Orbán-kormány idején volt aktív. Ekkoriban kifogásolta a kétéves költségvetést, és kiállt a Magyar Nemzeti Bank függetlensége mellett. Érdekes - Domány András közlése nyomán -, hogy ebben a parlamenti ciklusban mindössze négy olyan honatya volt, aki az egykori MDP-nek, tehát a Rákosi idején megalakult kommunista pártnak a tagjai is voltak: Tardos (SZDSZ), Vitányi Iván és Horn Gyula (MSZP) és Polonyi Kornél (Fidesz).

Az utolsó kitüntetés

2006-ban Tardos Márton a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozata) kitüntetésben részesült, amelyet március 15-én vehetett át.