1964: 300 év börtön a nagy vonatrablóknak

A brit bűnügyi történelem addig legsúlyosabb büntetését szabta ki Aylesbury Buckinghamshire Assizes bírósága 1964. április 16-án a nagy vonatrablás néven közismertté vált bűnügy tárgyalásának lezártakor, a vádlottakat összesen 307 év börtönre ítélték. A 12 férfi 2,6 millió fontot (több mint 821 millió forint) rabolt el készpénzben egy Glasgow-ból London felé tartó vonatról.

Egy évvel korábban, augusztus 8-án, az éjszaka közepén megállították a pénzeszsákokkal megrakott szerelvényt a kihalt Buckinghamshire-nél, majd 15 símaszkos férfi megragadott 120 pénzzel teli zsákot, és elmenekült el a helyszínről. A rabláskor kizárólag használt bankjegyeket zsákmányoltak. Ez volt Nagy-Britanniában a valaha legnagyobb rablás, a rendőrség óriási erőkkel kezdte meg a nyomozást. Az elkövetés módját a vadnyugatról megismert vonatrablási módszerekhez hasonlították. Az elkövetők utáni hajsza szintén beindította sokak fantáziáját, egyre többen kezdtek hősként tekinteni az elkövetőkre.

Edmund Davies bíró az ítélet kihirdetésekor úgy fogalmazott: „pozitív bűnnek kezeltem volna, ha megbánást tanúsítottak volna”. A bíró ezért az ítéletben is hangsúlyozta: „a bűncselekmény semmiképpen nem volt romantikus, egyértelműen kapzsiság motiválta”. A tett erőszakosságát az is bizonyítja, hogy az elkövetők brutálisan megtámadták a mozdony vezetőjét, Jack Mills-t, akit egy vasrúddal ütlegeltek. „Bárki, aki látta az idegileg megtört mozdonyvezetőt, nem lehet kétsége afelől, milyen borzasztó következményei vannak, ha törvénytisztelő állampolgárokra támadnak fegyveres rablók” – fogalmazott Davies. Mills soha többet nem tért vissza dolgozni, sérüléseiből nem tudott talpra állni, 1970-ben halt meg.

Hét vádlottat egyenként 30 év börtönre ítéltek: Ronald Biggs, Charles Wilson, Douglas Goody, Thomas Wisbey, Robert Welch, James Hussey és Roy James. Négyen 20 és 25 év közti börtönbüntetést kaptak, köztük Buster Edwards. A 41 éves jogász, John Wheater büntetése 3 év börtön volt, ő volt az, akinek segítségével a rendőrség felfedte a rablók rejtekhelyét, a Leatherslade Farmot Bedfordshire-ben.

Davies bíró Wheater szerepéről azt mondta, hogy a férfi nem tudott a bűncselekményről az elkövetés időpontjáig, azonban akkor azonnal jelentenie kellett volna az esetet a rendőrségnek, amivel jogászként tisztában is kellett lennie. „Tudatában vagyok annak, hogy az ítélet személyesen és szakmailag is végzetes következményekkel jár” – mondta a bíró Wheaternek.

A per végén az elkövetők közül még hárman szabadlábon voltak, köztük Bruce Reynolds, a banda vezetője, a vonatrablás kitervelője, később azonban mindhármukat elkapták. Reynolds 1969-ben bukott le, addig azonban több álnéven Dél-Amerikában élt, a bíróság végül 10 év börtönre ítélte. Buster Edwards szabadulása után egy virágárusbódéban dolgozott a Waterloo pályaudvaron, akkor lett közismert, mikor a Buster című filmben Phil Collins alakította karakterét. Edwards a 90-es évek végén öngyilkos lett.

A banda két tagja közben drámai szökést hajtott végre a börtönből. Egyikük, Charlie Wilson Kanadáig jutott, ahol 1968-ban újra elfogták. A másik, Ronald Biggs volt, aki a szökés után elmenekült az országból, majd plasztikai műtétet hajtottak végre rajta, hogy külsejét megváltoztassa. Először Spanyolországban bujkált, majd Ausztráliában, végül Brazíliában próbálta megvetni a lábát. A brit hatóságok többször megpróbálták elérni kiadatását, de ez rendre sikertelennek bizonyult, miután a vonatrablás kultikus szimbólummá vált.

Biggs majdnem 40 évig szabadlábon volt, végül önként visszatért Brazíliából Nagy-Britanniába, és feladta magát. A 71 éves férfi addigra teljesen elszegényedett, ezért ingyenes orvosi ellátásban akart részesülni, miután több agyvérzésen esett át. A férfit 2001-es érkezése után azonnal egy titkos börtönbe vitték, ahol büntetésének maradék 28 évét is elkezdte letölteni.