1991: Bokros Lajos publikálja a hatrészvényes tőzsdeindexet

Összesen 275 részvényügyletet kötöttek a Budapesti Értéktőzsdén az 1991. április 24-ét megelőző héten. Az azonnali kötések árfolyamértéke 168,3 millió forint, a határidősöké 11,4 millió forint volt. A mai BÉT-en néhány perc alatt, akár egyetlen tranzakcióval megtermelt kötésérték is tökéletesen érzékelteti: nagyon kezdetleges állapotban volt még akkor a magyar börze.

A parketten ekkor összesen még csak kilenc cég papírja forgott, az azon a héten 95 millió forgalmat bonyolító Konzum Kereskedelmi és Ipari Rt.-é, a Dunaholdingé, a Skála Coopé (Skála), a Szövetkezeti Sörgyáré (Martfű), a MÜSZI-é, a Sztráda Skáláé (Skála), a Novotrade-é és azé az IBUSZ-é, amely a tőzsde rendszerváltáskori újraindításakor az egyetlen, parketten forgó cég volt. Valamint az akkoriak közül egyedüliként ma is börzén lévő Fotexé (amely papírjainak átlagára akkor 243 forint volt, és igazgatóságában épp azokban a napokban választották be Németh Miklóst, Békesi Lászlót és Bartha Ferencet, az MNB korábbi elnökét).

Mégis, a tőzsde vezetősége ekkor, nagyjából háromnegyed évvel a budapesti börze 1990. június 21-e újranyitása után érezte úgy, hogy nyilvánosságra hozzák a tőzsde "titokban már hónapok óta számított hivatalos, ámde ideiglenes indexét, a BTI-t" – ahogyan a HVG április 27-i száma tudósít. A BTI-t január 2-án kezdték el számolni, a kezdőérték 1000 pont volt. Az évkezdetkor a tőzsdén lévő nyolc cégből hat, a Fotex, az IBUSZ, a Martfű, a MÜSZI, a Skála és a Sztráda került az indexkosárba. Az első publikált index 1179,71 pont volt, ami azt jelentette, hogy január 2-a és április 24-e között 17,971 százalékkal nőtt a tőzsdei cégek érték.

A tőzsdeindexet a kibocsátó vállalatok piaci értéke, vagyis kapitalizációja szerint súlyozták. "Ezt egy egyszerű példával illusztrálhatjuk: az 1070 millió forint alaptőkéjű Martfű Rt. piaci értéke 2560 forintos árfolyam esetén 2740 millió forint, azaz elméletileg ekkora összegre lenne szükség a társaság teljes részvénypakettjének a tőzsdén való felvásárlásához" – magyarázta a HVG. A kosarat kezdetben négyhavonta vizsgálták felül. Az újonnan bevezetett papírok forgalmát a kereskedés 15. napján vizsgálták meg, és meghatározónak találták, azzal bővítették az indexkosarat.

Az index publikálásának időszakában szárnyalt a tőzsde, legalábbis a BTI erről árulkodik. Azonban, ahogy azt a HVG is megjegyezte, a BÉT "hivatalos indexe a piac korlátai – a tőzsdén forgó papírok kis száma és alacsony likviditása – miatt eleinte természetesen nem mindig bizonyulhat, legalábbis rövid távon, pontos piaci lázmérőnek".

Ahogyan most az új tulajdonosi programtól, már akkor is az állami cégektől várták a tőzsdeélénkítést: "a privatizáció felgyorsulásával, új papírok tőzsdére kerülésével a piac várhatóan stabilizálódni fog... megfelelő számú, 20-25 részvény árfolyammozgása már megbízhatóbb alapul szolgálhat majd".

Ehhez képest Járai Zsigmond, a tőzsdetanács elnöke 1996-ban már joggal panaszkodik arról, hogy az Antall-kormány nem a tőzsdét választotta a privatizációra – mint tették azt például a lengyelek –, pedig ő szívesen látta volna a börzén a Centrum Áruházakat vagy az akkor még tőzsdén kívüli, OTC-forgalomban szereplő Matávot. Pedig akkor már több mint 30 cég volt a tőzsdén, és több mint húsz papírjai forogtak a tőzsdén kívüli kereskedelemben.

Ma 19 cégnek vannak úgynevezett A kategóriás papírjai bevezetve a tőzsdére, emellett 23 B kategóriás részvénnyel kereskednek a brókerek. A részvényindexet 1995. január 1-jén BTI-ről BUX-ra keresztelték, jelenleg 16 papír adatai alapján számolják. Jár már a 30 ezer pontos határ fölött is, ám a pénzügyi válság az elmúlt hónapokban némileg megtépázta az értékét.