További Bulvár cikkek
Budapest és a kockázati zónák
A Miniszterelnöki Hivataltól kapott térképen jól látszik, hogy hazánk madárinfluenza szempontjából magas kockázatú területei szinte körülveszik a fővárost, sőt délről, Csepel felől átfedésben is van egy kisebb zóna Budapest területével. Jellemzően vizes élőhelyekről, azaz folyókról, árterekről, tavakról van szó, Budapest a Duna miatt lehet érintett a kérdésben. A fővárosban szép számmal telelnek vizimadarak, amik potenciális hordozói lehetnek a madárinfluenza vírusának, csütörtökön tehát futó pillantás vetettünk a Duna belvárosi szakaszának partjaira.
Elhullott madarat, tüsszögő hattyút, náthás kacsát nem találtunk, pedig készen álltunk, hogy tárcsázzuk a 189-et, az ingyenes kormányzati zöldszámot, amit akkor kell hívni, hogyha döglött vadmadár kerül utunkba. A Margit híd és a Szabadság híd közötti Dunaparton egyébként egész sok faj megtalálható, vadkacsából és sirályból van a legtöbb, de láttunk kárókatonákat is (azaz kormoránokat) meg egyéb kisebb (szégyenszemre fel nem ismert) vizimadarakat. A galambokat nem vettük számításba, mivel azok a szakértők szerint nem fogékonyak a madárinfluenzára.
Nem halott, alszik
A vadkacsák sok helyen párokban, néhány helyen nagyobb, tíz-tizenöt példányos csapatokban álldogálnak a folyómeder kövein. Közülük sok szárnya alá dugott fejjel alszik, ezért ne ijedjen meg senki, ha mozdulatlan kacsát lát, mert a végén úgy jár mint néhányan Orfűn, ahol páran alvó hattyúk miatt keltettek kisebb pánikot. A vadkacsák mellett a sirályok vannak a legtöbben, gyakorlatilag ott vijjognak végig a Dunaparton, illetve nagyobb számban búvárkodnak és röpködnek kormoránok is, ezek közül alvó példányokat nem figyeltünk meg, talán majd éjszaka.
Klikk a képre!
Bár döglött madarat nem találtunk, felhívtuk azért a 189-et, hogy megtudjuk miképp működik a riasztórendszer. A számot hívva egy automata jelentkezik be és közli, hogy kormányzati számot hívtunk és nyomjuk meg a nullát, ha madárinfluenza ügyben kérünk információt. Itt rögtön egy kezelő veszi a hívást, aki rögzíti a szükséges adatokat (pontosan ki, hol, mikor találta az elhullott állatot), amiket a területileg illetékes állategészségügyi állomásnak továbbít azonnal. A riasztott szakértők begyűjtik a tetemet, és laboratóriumi vizsgálatoknak vetik alá, hogy megállapítsák, mitől pusztult el.
Azt, hogy a szám működése óta hány hívás érkezett erre a telefonszámra, hogy ezek közül mennyi volt a téves riasztás, illetve hogy pontosan milyen bejelentéseket várnak, egyelőre nem sikerült kiderítenünk, a földművelésügyi minisztérium illetékese későbbre ígért tájékoztatást.
Nem vétkesei, hanem áldozatai a madárinfluenza-járvány terjedésének a vadon élő vízimadarak - erre hívja fel a figyelmet a Magyar Madártani Egyesület és a WWF közös közleménye. Tájékoztatásuk szerint eddig még soha nem fordult elő, hogy emberek vadmadaraktól fertőződtek volna, erre csak a zsúfoltan, rossz higiéniai körülmények között tartott baromfiakkal való érintkezés során van esély. Ráadásul egyes, ritka vízimadarak, mint a vörösnyakú lúd vagy az indiai lúd, akár a kipusztulás szélére is kerülhetnek a betegség miatt. A szakemberek szerint az Afrikában telelő, vonuló énekesmadarak egyáltalán nem terjesztik az influenzavírust, így nem jelent veszélyt a fészkelésük, vagy az etetésük sem.
A fokozott megbetegítő képességű influenzatörzs (H5N1) okozta járvány vadmadarakban 2005-ig nem fordult elő. Az utóbbi néhány hétben azonban több európai országban is izolálták a vírust, főleg elhullott hattyúkból. A madártani szakemberek ugyanakkor felhívják a figyelmet, hogy a madárinfluenza főleg a vadon élő vízimadarakat és a háziszárnyasokat veszélyeztető betegség. Ennek az emberre is veszélyes vírustörzse pedig az utóbbi két évben is számos változáson ment keresztül: míg korábban a fertőzött madarak 2-3 napon belül elhullottak a vírustól, mára feltehetőleg már több faj egyedei is hosszabb ideig tünetmentesek maradhatnak. A vírus ellenállóképessége is változott az évek során: a vadmadaraknál nagyobb veszélyt jelenthetnek a baromfitrágyával szennyezett szállítóeszközök.
A madárinfluenza néhány éves története során még soha nem fordult elő, hogy emberek vadmadaraktól fertőződtek volna. Az esetek kis száma és szórványossága is azt mutatja, hogy a madárról emberre történő tömeges terjedés nem fordul elő. Így miközben több mint 140 millió baromfi hullott el a legutóbbi járványban, emberi megbetegedés ""mindössze"" 169 volt, és 91 ember vesztette életét. A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy a vadon élő madarak esetleges kilövése vagy fészkelőhelyeik elpusztítása nemcsak értelmetlen és természetkárosító, de sokkal inkább hozzájárulhat a betegség terjedéséhez, mint megelőzéséhez. Az intenzív vadászat ugyanis a gyülekező madarak nagyobb területen történő szétszóródáshoz vezethet, illetve nagyobb lehetőséget ad a fertőzött madarakkal kapcsolatba kerülésre.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
